Az egyetemisták kevésbé félnek az utazás kockázataitól

A 2020. április 27. és május 11. között kényelmi mintán lebonyolított vizsgálat 1491 megkérdezett válaszai alapján tárja fel a félelem, a bezártság, és az utazási vágy legújabb összefüggéseit.

A turizmus a koronavírus elleni védekezéssel összefüggő korlátozó intézkedések egyik vesztese, de aki ismeri az utazás természetét, az tudja, hogy létforma, amely a XXI. századi civilizáció alappillére. Ahogyan a mobilitást, az ellátást és az élményszerzést biztosító turisztikai szolgáltatások a járvány kirobbanásakor elsők között kényszerültek feladni korábbi hídfőállásaikat, úgy a társadalmi és gazdasági élet „újraindulásakor” vélhetően a szabadidőipar a leggyorsabban regenerálódó ágazatok közé fog tartozni.

A fiatalok körében változatlan a külföldre történő utazási hajlandóság

Fotó: 123rf.com

A turizmus gyors adaptációs képessége jól ismert, akár a terrorcselekmények, akár a gazdasági válságok, akár a járványok elmúltával ez idáig mindig megerősödve került ki az átmeneti visszaesésből.

A kutatásban online megkérdezett, 18–64 év közötti 1491 fő (magyarországi lakosok) válaszai is arra engednek következtetni, hogy a turizmusiparnak felkészülten kell várnia a járvány lecsendesedését.

A megkérdezettek 1-től 5-ig terjedő egyetértési skálán (ahol az 1 az egyáltalán nem, az 5 a teljes mértékben egyetértek választ jelöli) értékelték a koronavírus turizmusra gyakorolt hatásaira vonatkozó állításokat. Egyrészt a turizmusipar általános helyzetével kapcsolatban adtak prognózisokat, másrészt saját, várható utazási döntéseiket körvonalazták, harmadrészt a karantén alatti utazási vágy felmerülésének sajátosságairól számoltak be.

A válaszok három, a vizsgálat szempontjából markáns csoportba sorolva kerültek értékelésre: a budapesti és a vidéki lakosság; a fiatalabb (18–39 évesek) és az idősebb (40–64 évesek) generáció; az egyetemisták és a munkavállalók.

Felértékelődik a biztonság

A megkérdezettek egyetértettek azzal, hogy a biztonság szerepe felértékelődik az utazási döntésekben (4,12), hajlamosak elfogadni, hogy a járvány következtében a belföldi turizmus elsődleges lesz (3,85) és a járvány elmúltával alapvető változások következnek be a világ turizmusában (3,78).

Megosztottak viszont a tekintetben, hogy a járvány elmúltával a turizmus visszatér a korábbi kerékvágásába (3,17).

A megkérdezettek idei utazási terveinek vonatkozásában megnyugtató, hogy alacsony az egyetértés azzal az állítással, miszerint a járvány miatt 2020-ban egyáltalán nem tervezek utazást (1,97), a csak belföldi utazásra való hajlandóság valamivel magasabb (3,31), mint a nemzetközi utazás mérlegelése (2,82).

Miközben a biztonságos úti célok iránti fokozott érdeklődés (3,65) és a távol élő rokonok, ismerősök felkeresésének primátusa (3,42) vonatkozásában enyhe egyetértés mutatkozik, addig sem a tömegeket vonzó desztinációk (2,42), sem a zsúfolt turisztikai szolgáltatások (2,68) elkerülése nem tekinthető lényeges preferenciának.

A legnagyobb generációs különbség a külföldre történő utazási hajlandóságban és a zsúfolt szolgáltatások kerülésében mutatkozott

Fotó: Pixabay

Utóbbit erősíteni látszik, hogy "a megbetegedéstől való félelem a jövőben nem fog megakadályozni abban, hogy elutazzak" állítás egyetértési rátája a közepesnél erősebb (3,66), és a "jövőben a korábbiaktól eltérő úti célokat fogok felkeresni" (2,47), továbbá a "jövőben az úti csomagom részei lesznek a fertőzést megelőző eszközök (pl. maszk, kesztyű, fertőtlenítő)" (2,88) állítások inkább az egyet nem értés sávjába kerültek.

Hogy hat a karantén az utazási vágyra?

A karantén utazási vágyfokozó hatása nem egyértelmű (3,09), a bezártság egyesekben erősítette a környezetváltozás igényét, másokéban nem. A korábbi utazási emlékek karantén alatti felidézésének gyakoribb bekövetkezése is csak enyhe egyetértési többletet mutatott (3,42).

A legnagyobb generációs különbség a karantén utazási vágyra gyakorolt hatásában, a külföldre történő utazási hajlandóságban és a zsúfolt szolgáltatások kerülésében mutatkozott, előbbi kettőben a fiatalok, utóbbiban az idősek javára. Nem meglepő módon hasonló eredmény született, amikor a felsőoktatásban tanulók és a munkavállalók csoportja került összehasonlításra.

A fővárosi-vidéki lakosság párba állításakor kevésbé markáns különbségek rajzolódtak ki, a karantén inkább a budapestiek utazási vágyát erősítette fel, akiknél magasabb a külföld preferenciája, és ők azok, akik kisebb mértékben részesítik előnyben a saját biztonságuk érdekében történő gépkocsis utazást.

(A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem, Marketing Intézet, Turizmus Tanszék egyetemi tanára.)