Barkócaberkenye és fakopáncs – erdőmentő program indult

Forrás: turizmus.com

 2018. május 10. 10:00

Reneszánszát éli idehaza a természetjárás, sorra szépülnek meg a kilátók és túraútvonalak. Ráfér ugyanakkor a megújulás a hazai erdőkre is.

A kelet-cserháti Garáb község határában található, szép, 60 éves tölgyesben a laikus számára meglepő gondolatok hangzottak el a minap. Bódis Pál, a WWF Magyarország erdővédelmi projektvezetője az ide szervezett kiránduláson kiemelte: bár tölgyerdeink közül kerülnek ki legnagyobb biológiai sokféleségű szárazföldi élőhelyeink, egészségük mára drasztikusan leromlott. A vadmacska, a mogyorós pele, a nagy fakopáncs és a vad orchidea-félék egyedszámai vészesen csökkennek ezekben az erdőkben, hiszen azok már nem tudnak számukra megfelelő otthont biztosítani.

Partnereivel a WWF Magyarország azon dolgozik, hogy újra természetessé és élhetővé tegye ezeket az erdőket. Ami pedig, tegyük hozzá, még vonzóbbá és értékesebbé teszi majd ezeket az élőhelyeket a turisták, természetjárók számára is.

A Life4Oak Forests elnevezésű nemzetközi projekt olasz-magyar együttműködésben, három hazai nemzeti park valamint a WWF Magyarország részvételével indult. A projekt célja a közösségi jelentőségű tölgyesek biológiai sokféleségének növelése és olyan erdőművelési eljárások alkalmazása, melyek elősegítik az erdők „természetességének” javulását, élőhelykészletének gazdagodását.

A Natura 2000-es hálózathoz tartozó 10 hazai és egy itáliai mintaterületen azt szeretnék elérni, hogy a vágásos erdőgazdálkodás következtében egykorú, homogén szerkezetű tölgyesekből összetettebb, nagyobb fajgazdagságú élőhelyeket hozzanak létre.

Ezek az erdők laikus szemmel rendezettnek tűnhetnek, a természetes, egészséges erdő nem ilyen: fiatal, öreg, sőt már halott fák, cserjék, kifordult gyökértányérok, odúk és tócsák összessége alkotják azt a környezetet, mely sok különleges, értékes állat- és növényfajnak nyújt menedéket.

Ideális élőhelyet jelentenek a korhadt, kidőlt fák a rovarok számára

Fotó: Frank Tamás / MTA

„A Life4Oak Forests program keretében partnereinkkel közösen azért dolgozunk, hogy a Natura 2000 hálózathoz tartozó, közösségi jelentőségű tölgyes élőhelyek biológiai sokféleségének csökkenését megállítsuk – tette hozzá Bódis Pál. – Ezeket a degradációs folyamatokat úgy próbáljuk lassítani, illetve megállítani, hogy a projektterületeken olyan előremutató erdőművelési és élőhelykezelési eljárásokat alkalmazunk, melyek elősegítik az erdők szerkezetének összetettebbé válását és a fajgazdagság gyarapodását. Ezek segítségével olyan mikorélőhelyeket hozunk létre, melyek a speciális élőhelyigényű fajok – például holtfában élő rovarok vagy denevérek – számára nyújthatnak megfelelő környezetet.

Egyes területeken az idegenhonos, intenzíven terjedő növényfajokat, az akácot, a bálványfát vagy az ostorfát is visszaszorítjuk, illetve vadvédelmi kerítésekkel támogatjuk az erdei ökoszisztéma természetes működését, az erdő regenerációját – fűzte hozzá.

Az ideális erdő elegyes, vagyis többféle, különböző életkorú fafajta alkotja, van cserjeszintje, így biztosítja a maximális biodiverzitást

Fotó: Gálhidy László/ WWF

„Bízunk benne, hogy a gyakorlatban végrehajtott élőhelymegőrzés és -fejlesztés meghozza gyümölcsét. Célunk nem kevesebb, mint hogy közös munkánk jó gyakorlatot, kiindulási alapot teremtsen ahhoz, hogy tölgyerdeink Magyarországon, esetleg szélesebb körben, Európában is természetesebbé váljanak, és fennmaradjanak a következő generációk számára” – fogalmazott Bódis Pál.

Háttér

A Life4Oak Forests című projekt a LIFE Nature program keretében az Európai Unió támogatásával és a Földművelésügyi Minisztérium társfinanszírozásával valósul meg. A partnerségben részt vesznek a Bükki, a Duna-Ipoly és Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságok, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont, a WWF Magyarország, az Érmelléki Természetvédelmi és Turisztikai Egyesület, valamint az olasz Ente di gestione per i Parchie la Biodiversita-Romagna természetvédelmi igazgatóság.

A 10 éves projekt során a beavatkozások hatására bekövetkező erdőszerkezeti és összetételbeli változásokat tudományos módszerekkel nyomon követik és kiértékelik. Céljuk, hogy a megvalósítás során szerzett tapasztalatokat összegezve olyan kezelési javaslatokat dolgozzanak ki, melyek szélesebb körben is alkalmazhatók.