Édenkert az óceánban – a Seychelle-szigetek
A legtöbb embernek Seychelles-ről a luxus jut eszébe. Félreértés ne essék, van ilyen oldala is. Ott jártunkkor volt szerencsénk bejutni az egyik legexkluzívabb resortba, és látni azokat a luxuskörülményeket, amelyekért egyes szállodák akár 3-400.000 Ft/szoba/éj árat is képesek elkérni. Mivel a szigeteken törvény garantálja, hogy minden partszakasz bárki számára ingyenesen látogatható, így a szálloda őre is kénytelen volt beengedni minket a luxushotel parkján keresztül vezető csodálatos strandra.
 |
|
Végtelen óceán, fehér homok, vadregényes növényzet, sziklák |
|
Fotó: turizmus.com/Szabó Petronella |
Az Anse Georgette nem túl hosszú partjával azt a földi paradicsomot testesítette meg mindkettőnknek, amely eddig csak a fantáziánkban létezett. A végtelen óceán látványa tárult elénk, hullámai a fehér homokos partot nyaldosták, hátunk mögött vadregényes növényzet és az egészet keretbe foglalták a két oldalt fekvő óriás gránitsziklák. Csak álltunk ott és néztünk előre hosszú percekig, megigézve a csodától. Az enyhén sós víz gyorsan lehűtötte testünket a forróságban, így el is feledkeztünk arról, hogy az idefelé vezető úton, köszönhetően a 30 fokos melegnek és a 80%-os páratartalomnak, teljesen leizzadtunk.
Ha ebben a resort-ban szálltunk volna meg, valószínű, hogy teljes itt tartózkodásunk ideje (6 nap) alatt ki sem mozdulunk a területről, hiszen all-inclusive ellátás mellett a sziget legszebb partját bármeddig képes elnézegetni az ember. Mi azonban Praslin sziget másik oldalán az Anse Volbert-en, másik nevén Cote d’Or-on laktunk. A szállásunk elhelyezkedésének köszönhetően így volt szerencsénk megtapasztalni az üvegfalon túli világot is.
 |
|
Anse Volbert, másik nevén Cote d’Or |
|
Fotó: turizmus.com/Szabó Petronella |
Kezdjük ott, hogy a jobb oldali fordított kormányzás miatt nem mertük bevállalni az autózást, így mindenhova busszal utaztunk. Ráadásul így sokat spóroltunk; a 40 eurós napi autóbérlés helyett csupán 7 helyi rúpiát fizettünk egy buszútért, ami 140 forintnak felel meg. A buszon szinte csak helyiek néztek vissza ránk. A szigetcsoport hiába van 1300 kilométerre Afrikától, a helyiek többségének afrikaiak az ősei, testfelépítésük, kinézetük rájuk hasonlít. Mivel a Seychelle-szigetek teljes lakossága nem éri el a 100.000 főt, nem véletlen, hogy mindenki ismer mindenkit vagy rokona valakinek. Ezért rendkívül barátságosak, úgy köszönnek rád a buszon és az utcán, mint régen látott jóbarátra. Néha váltanak egymással pár szót kreol nyelven, ami a francia sajátos változata. A helyiek tökéletesen beszélnek angolul is, így mindenhol könnyen megértettük magunkat.
 |
|
A helyiek buszra várnak |
|
Fotó: turizmus.com/Szabó Petronella |
A buszról leszállva a szállásunk felé egy kis földúton kellett gyalogolnunk, azonban nem számoltunk azzal a ténnyel, hogy az Egyenlítő közelsége miatt 18:30 körül a Nap szinte leesik az égről, és 15 percen belül olyan sötét lesz, hogy az orrunkig se látunk. A szigeteken alig van közvilágítás. Nagyon furcsa és kicsit félelmetes volt megtapasztalni a ránk boruló mély sötétséget, ráadásul sok a kóbor kutya is errefelé. Eme élményünk hatására eldöntöttük, hogy átállunk Robinson Crusoe üzemmódra; szinte a Nappal együtt keltünk és feküdtünk. Másnap már reggel 6-kor a napfelkeltét csodáltuk a partról, ami szintén lenyűgöző látvány, pláne, hogy az éjszakai vihar után szivárványt is láthattunk.
 |
|
Szivárvány a tengerparton |
|
Fotó: turizmus.com/Szabó Petronella |
Mivel otthonról hozott kekszünk harmadnapra elfogyott, muszáj volt betérnünk egy helyi szupermarketbe, hogy kibírjuk valahogy napközben. A bolt tulajdonosa és egyben személyzete egy Sri Lanka-i férfi volt. Ő a családjával települt át ide a jobb élet reményében. És valóban, az átlagfizetés szinte elképesztő módon 2,5-szerese az magyarországinak! Az árak azonban majdnem dupla annyiba kerülnek, mint otthon. Ezek után érthető, de nem vigasztaló tény, hogy kisebb vagyont hagytunk ott pár szem mandarin, 2 csokor minibanán, 2 db 5 literes palackozott víz és néhány doboz keksz együttes csomagjáért.
A szükséges energiaadaggal felvértezve Anse Lazio partjaihoz indultunk. A sziget keleti oldalán fekvő partszakaszon már nem voltak olyan nagy hullámok, mint a nyugati oldalon, egy kis úszásra is volt lehetőségünk a kristálytiszta vízben. Napozni is kényelmesen tudtunk, itt mindenkinek jut hely a partokon és még némi privát szféra is. Valószínű ebben rejlik Seychelles titka: élni és élni hagyni. A helyiek nem áldozták fel a tömegturizmusnak területüket, így valóban lehetséges volt úgy strandolnunk, hogy halljuk az óceán zúgását, a madarak csicsergését és gondtalanul nézzük a hullámok játékát a partról.
 |
|
La Digue szigete |
|
Fotó: turizmus.com/Szabó Petronella |
Hatnapos tartózkodásunk második három napját La Digue szigetén töltöttük. Ez a legkisebb sziget összehasonlítva Mahéval és Praslinnal, de szerintünk a legbájosabb, és talán még egy fokkal szebb is, mint nagytestvérei. A kikötőnél rögtön biciklit béreltünk és a sík terepen nyeregbe szállva megcsapott minket a szabadság szele. Hogy itt vagyunk az óceán kellős közepén, egy mindössze 10 km2-es szigeten és tökéletesen boldogok vagyunk. Az ember tényleg csak pozitív dolgokra tud gondolni ebben a paradicsomi környezetben. És ezt még azzal lehet fokozni, hogy az év utolsó naplementéjét a partról, aszállásunktól alig 2 perc sétára tekintettük meg. Csodálatos volt látni, ahogy a Nap lebukik a víz mögött és bíborszín ezer árnyalatával festi meg az eget pár percre, hogy aztán jöjjön a sötétség.
 |
|
Naplemente |
|
Fotó: turizmus.com/Szabó Petronella |
Többek között ezért is jó utazni; közelebb hozza az embert a természethez, megtanít értékelni egyszerű, de annál csodálatosabb dolgokat, és hálásnak lenni azért, hogy része lehetsz a nagy egésznek. Az utazás szerintem formálja a tudatunkat, árnyalja a világról alkotott képünket és kicsit megtanít más szemmel nézni dolgokat, embereket. Soha nem gondoltam volna például, hogy egy gekkó lesz a barátunk az utunk végéhez közeledve. Történt ugyanis, hogy beköltözött az apró hüllő a szobánkba és az első éjszaka, bár hősiesen küzdöttünk, sehogy sem sikerült kikergetnünk onnan. Sőt, amikor lekapcsoltuk a villanyt, akkor hangos hápogással jelezte, hogy jó lenne, ha meghagynánk neki a fényt, mert ő nem szereti a vaksötétet. Mondanom sem kell, hogy ő remekül, mi egy szemernyit sem aludtunk aznap éjjel. A második estére már nem zavartattuk magunkat, és elfogadtuk, hogy a lakótársunk lett. Éjszaka a verandán ücsörögve fürge gyíkokat is láttunk, illetve mindenféle egzotikus madárhangot hallottunk. A kertben sétálva az égről millió apró csillag mosolygott le ránk.
 |
|
A világ egyik legszebb tengerpartja, az Anse Source d’Argent |
|
Fotó: turizmus.com/Szabó Petronella |
A következő két napban összesen négy partot látogattunk végig biciklivel és gyalogosan. Egyedül az Anse Source d’Argent partnál találkoztunk viszonylag sok turistával, de ez nem is csoda, hiszen ez a táj a világ legszebb tengerpartjai között van számontartva. Ha inkább az érintetlen természetre vágyunk, akkor egy kis biciklizés, majd hegymászás után a sziget délkeleti részére érve fedezhetjük fel a három nővért: Grand Anse, Petit Anse és az Anse Cocos partjait. Széles partjaik és az óceán lágyabb hullámai miatt akár kisgyerekes családoknak is ajánlott.
Egy rövid nyaralás a Seychelle-szigeteken valóságos csodát tesz az emberrel: feltölti pozitív energiával, kitisztul a feje és a lelke megtelik szeretettel. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy ismerje meg Seychelles másik (valódi) arcát is, mert többszörösen megéri!
