Egy bájos kínai agyagedényfalu

Olyannyira komolyan veszik, hogy a faluban szinte minden felnőtt sajátja ez a tudás. Nem csoda, hogy a kis települést „agyagedényfalu”-nak nevezik.

Az 1970-es években kezdett el nagyon felfutni az agyagedény- és cserépedénygyártás a faluban, rengeteg szakember dolgozott itt. Egész konkrétan meghatározta a falu karakterét. A cserépedények megmunkálása nemzedékről nemzedékre hagyományozódott át, főleg élő szóban.

Daotuóban több százan űzik a mesterséget

Fotó: Silk Road Hungary

Így volt ezzel Ren Csinzu mester is, akire nagybátyja volt óriási hatással. 16 évesen pedig hivatalosan is elkezdte a mesterséget tanulni. Nagybátyja gondos és türelmes irányításával két év alatt sajátította el a gyakorlatot, és ma már egyedül is tud cserépedényeket készíteni. Mi több, komoly híre lett munkáinak.  Szavaiban azért van egy kis aggodalom : „A technológia fejlődésével a cserépgyártás volumene csökken, hiszen egyre kevesebben vannak, akik képesek és hajlandók is vállalni  ezt az ipart. Az ipar továbbviteléhez saját erőmmel is hozzájárulok, és remélem, hogy ez a művészet még generációkon át továbbvihető, hogy őseink régi kézműves mestersége és kultúrája örökre megmaradjon” – mondja Ren, aki egyébként egy ötödik generációs örökös.

Az elmúlt években a kínai kormányzat is felkarolta a falut mint turisztikai attrakciót. A mesterség pedig Ren aktív közreműködésével pályázik az immateriális  kulturális örökség címre. Így talán remélhetjük, hogy Jishui agyagedénykultúráját és a kis kínai falu báját még sokáig élvezhetjük.

(X)