Fürdőélet – Vaszary János strandképei a Balatontól a Riviéráig

A Balaton, vagy épp a tengerpart vidám, sokszínű forgataga, a víztükör végtelen horizontja mindannyiunkat magával ragad. Ez az érzés azonban nem új keletű, hisz az itáliai, adriai vakációk, vagy éppen a balatoni nyaralások felszabadult pillanatai már az 1920-as években állandó részét képezték európai kultúránknak. Vaszary János (1867-1939) korai munkásságán erős nyomot hagytak a 19. és 20. század főbb stílusáramlatainak hatásai, a sokszínű életművet a folytonos újrakezdés és az állandó kísérletezés jellemezte.

Tanulóéveinek naturalista igazodása után a szecesszió és szimbolizmus hatása alá került, majd 1905-ös olaszországi utazása során mély benyomást tett festészetére a mediterrán tengerpart jellegzetes atmoszférájának és vibráló színeinek kavalkádja.

Amikor Vaszarynak később feltették a kérdést, hogy mi volt élete legnagyobb élménye, azt felelte: a szín.

Gyorsan sodró ecsetvonásokkal és a kolorit mindenható erejével jellemezhető stílusa az első világháború után teljesedett ki igazán. Francia igazodású posztimpresszionista világának legfőbb témái az elegáns hölgyek finom alakjai, burjánzó kertek és virágok, illetve a nyári fürdőélet könnyed hangvételű, olykor frivol jelenetei.

Olaszország fürdővárosainak élményén túl a Balaton is kitüntetett helyet foglalt el Vaszary tájfestészetében; a 1910-es években többször is megfestette a tavat és környékét, de a magyar tengeren strandolók, vitorlázók sokasága az 1920-as, majd a 30-as években is felbukkan képein. Vaszary egyik nagy állami megrendelése a tihanyi Limnológiai Intézethez kötődik; az épület tanácstermébe 1926 körül hatalmas méretű pannót készített, amely vízfátyolon keresztül, stilizáltan ábrázolta a vízmeder flóráját és faunáját. Bár a pannó a háború éveiben elkerült eredeti helyéről, s az ötvenes években nyoma veszett, az alkotás egyik előkészítő tanulmányát is bemutatja a november 1-jéig látható tárlat.