A kínai Jinan megye szellemi kulturális örökségének egyik a Jangdu szalmafonás, vagy a helyik mondják: a szalma arannyá alakításának művészete.
Linji egy 3000 éves történelemmel és kultúrával rendelkező város Kína délkeleti Santung tartományában, körülbelül 8 órás autóútra Pekingtől. A Jangdu szalmafonás Jinan megyében, Linjiben pedig egy olyan szellemi kulturális örökség, amely évezredek óta létezik.
2020-ban a Jangdu szalmafonás Jinan megye szellemi kulturális örökségének ötödik tétele lett. Jin Huiju viszi tovább ezt az örökséget, aki 14 évesen tanulta meg a szalmafonást a családi hagyományokon keresztül. Az 1990-es években gyárat nyitott, majd eljutott odáig , hogy termékeit külföldre is exportálta. "Eddig öt munkaállomást és több mint 70 feldolgozópontot hoztunk létre Jinan megyében, és összesen több mint 2000 olyan nőt alkalmazunk, akik még ismerik a szalmafonást."
A szalmafonás maga egy hagyományos csomózási mesterség. A szalma arannyá alakításának művészete. Az eredetileg csak tűzre használt kukoricaleveleket a helyiek újrahasznosítják, kézzel megfestik, és szövik is, ezáltal készítenek gyönyörű tárolókosarakat, szalmatáskákat és kalapokat belőle.
 |
|
Fotó: Xinhua
|
"Sokan Santungban kukoricát termesztünk, és a csövek betakarítása után általában kidobjuk a kukoricahéjat. A jó kukoricahéjat azonban összegyűjtjük, megfestjük és szárítjuk, majd a munkások divatos táskákat fonnak belőle" mondta Meng Hsziangjun, Jin Huiju fia, a Yangdu szalmafonott termékeket áruló márka, a VINE igazgatója.
Meng is gyermekkora óta ismerte már a szalmafonás illatát, és amikor vissza akart térni szülővárosába, hogy vállalkozást indítson, mi sem volt természetesebb, mint, hogy a szalmafonásban gondolkodjon. Ám Meng továbbfejlesztette a technikákat. Az egyszerűségből áttért az összetettebb, csavarásos fonási módszerekre; az így készült táskái híresek lettek.
 |
|
Fotó: Xinhua
|
Mivel a tervezés gyakran összetett, ritkán használt fonatokat foglal magában, a tervrajz megalkotása után a szalmafonással foglalkozó hölgyeknek el kell sajátítaniuk az új technikákat. „Megmentettünk néhány hagyományos fonási módszert, és nem hagytuk, hogy eltűnjenek.”
Sok kínai vállalkozóhoz hasonlóan Meng Hsziangjun első gondolata az volt, hogy ezt az immateriális kulturális örökséget úgy lehet megmenteni az internet korában, hogy maximálisan kihasználja az online értékesítési csatornákat. Termékeiben egyszerre jelenik meg a tradíció és a kortárs divat: bőr, elegáns pamut és lenvászon, érdekes hímzések a kukoricahéjjal integrálva, színes színvilággal párosulva. A szalmatáska így már egy nem idejétmúlt régi tárgy, hanem a városi hölgyek által kedvelt divatcikk lett.
"A táskák minősége és kidolgozása nagyon jó, és nagyon népiesek." A termékek értékelése során szinte csak pozitív visszajelzés érkezik. "Korábban a gyár csak külkereskedő cégektől kapott megrendelést, de nem tudtuk, kik veszik meg, és milyen érzéseik vannak a termékkel kapcsolatban. De ma már online közvetlenül kommunikálhatunk a fogyasztókkal, és általuk továbbfejleszthetjük a temékeket is” – mondta Meng.
A hagyományos szellemi kulturális örökséghez tartozó kézművesség fontos dolog Kínában, amely nemcsak egy bizonyos mesterség öröksége, hanem egyik alkotóeleme annak a színes mozaiknak, ami egész Kína kulturális örökségét adja. Ezért fontos, hogy a hagyományok manapság már versenyre tudnak kelni a tömegtermeléssel.
Meng oktatóanyagok készítését is tervezi, hogy a jövőben ösztönözze a fiatalokat a szellemi kulturális örökségéknek a továbbvitelére, hogy az soha ne menjen ki a divatból.
(X)
Hogyan lesz a hagyományból arany és divat
Linji egy 3000 éves történelemmel és kultúrával rendelkező város Kína délkeleti Santung tartományában, körülbelül 8 órás autóútra Pekingtől. A Jangdu szalmafonás Jinan megyében, Linjiben pedig egy olyan szellemi kulturális örökség, amely évezredek óta létezik.
2020-ban a Jangdu szalmafonás Jinan megye szellemi kulturális örökségének ötödik tétele lett. Jin Huiju viszi tovább ezt az örökséget, aki 14 évesen tanulta meg a szalmafonást a családi hagyományokon keresztül. Az 1990-es években gyárat nyitott, majd eljutott odáig , hogy termékeit külföldre is exportálta. "Eddig öt munkaállomást és több mint 70 feldolgozópontot hoztunk létre Jinan megyében, és összesen több mint 2000 olyan nőt alkalmazunk, akik még ismerik a szalmafonást."
A szalmafonás maga egy hagyományos csomózási mesterség. A szalma arannyá alakításának művészete. Az eredetileg csak tűzre használt kukoricaleveleket a helyiek újrahasznosítják, kézzel megfestik, és szövik is, ezáltal készítenek gyönyörű tárolókosarakat, szalma táskákat és kalapokat belőle.
"Sokan Santungban kukoricát termesztünk, és a csövek betakarítása után általában kidobjuk a kukoricahéjat. A jó kukoricahéjat azonban összegyűjtjük, megfestjük és szárítjuk, majd a munkások divatos táskákat fonnak belőle" mondta Meng Hsziangjun, Jin Huiju fia, a Yangdu szalmafonott termékeket áruló márka, a VINE igazgatója.
Meng is gyermekkora óta ismerte már a szalmafonás illatát, és amikor vissza akart térni szülővárosába, hogy vállalkozást indítson, mi sem volt természetesebb, mint, hogy a szalmafonásban gondolkodjon. Ám Meng továbbfejlesztette a technikákat. Az egyszerűségből áttért az összetettebb, csavarásos fonási módszerekre; az így készült táskái híresek lettek.
Mivel a tervezés gyakran összetett, ritkán használt fonatokat foglal magában, a tervrajz megalkotása után a szalmafonással foglalkozó hölgyeknek el kell sajátítaniuk az új technikákat. „Megmentettünk néhány hagyományos fonási módszert, és nem hagytuk, hogy eltűnjenek.”
Sok kínai vállalkozóhoz hasonlóan Meng Hsziangjun első gondolata az volt, hogy ezt az immateriális kulturális örökséget úgy lehet megmenteni az internet korában, hogy maximálisan kihasználja az online értékesítési csatornákat. Termékeiben egyszerre jelenik meg a tradíció és a kortárs divat: bőr, elegáns pamut és lenvászon, érdekes hímzések a kukoricahéjjal integrálva, színes színvilággal párosulva. A szalma táska így már egy nem idejétmúlt régi tárgy, hanem a városi hölgyek által kedvelt divatcikk lett.
"A táskák minősége és kidolgozása nagyon jó, és nagyon népiesek." A termékek értékelése során szinte csak pozitív visszajelzés érkezik. "Korábban a gyár csak külkereskedő cégektől kapott megrendelést, de nem tudtuk, kik veszik meg, és milyen érzéseik vannak a termékkel kapcsolatban. De ma már online közvetlenül kommunikálhatunk a fogyasztókkal, és általuk továbbfejleszthetjük a temékeket is” – mondta Meng.
A hagyományos szellemi kulturális örökséghez tartozó kézművesség fontos dolog Kínában, amely nemcsak egy bizonyos mesterség öröksége, hanem egyik alkotóeleme annak a színes mozaiknak, ami egész Kína kulturális örökségét adja. Ezért fontos, hogy a hagyományok manapság már versenyre tudnak kelni a tömegtermeléssel.
Meng oktatóanyagok készítését is tervezi, hogy a jövőben ösztönözze a fiatalokat a szellemi kulturális örökségéknek a továbbvitelére, hogy az soha ne menjen ki a divatból.
(X)
