Így készíthetsz papírt eperfakéregből

Kelet-Kínában, a Jimeng-hegység politikai és kulturális központjában található Linji városát 3000 éve alapították. Rendkívül gazdag szellemi és kulturális örökséggel rendelkezik, emiatt pedig a hazai és a nemzetközi turizmus is egyre jobban felfedezi magának. Most az összetett szellemi és kulturális örökség egy újabb darabját vesszük szemügyre: a hagyományos, erre a régióra jellemző papírkészítést, aminek nemcsak hosszú múltja és stabil jelene van, hanem optimizmusra okot adó jövője is. Egy igazi kulturális varázs, amikor az idelátogató bepillant egy eperfapapír-műhelybe.

Egy jin (500 g) eperfakéregből csak körülbelül egy liang (50 g) eperfapapír állítható elő. A teljes gyártási folyamat nem kevesebb mint 72 lépést vesz igénybe, és körülbelül három hónapig tart. Talán érthető, miért írtunk kulturális varázslatot az előbbiekben. Ez egy nagyon aprólékos és kimunkált folyamat, amivel tilos sietni.

Fotó: Xinhua

A kiválasztott eperfacsíkokat először meghámozzák, megszárítják, majd meszes tóba helyezik komposztálás céljából, hogy megpuhuljanak. A megpuhult eperfacsíkokat alaposan leöblítik, majd fertőtlenítésre edénybe teszik. Egy kőmalommal törik újra össze a párolt eperfa kérgét. Eközben válik le fokozatosan a kéreg külső héja, ami így felfedi a fehér szálakat. Ezt azután megmossák és kézzel kiválogatják, hogy eltávolítsák a sárgás szálakat és az egyéb szennyeződéseket. Ezután jön a mosás, majd a víz kicsavarása után az eperfakéreg rostjait ismételten lemossák, és megint összetörik. Mégpedig azért, hogy a rostok szorosabban keveredjenek. Ezután kis, süteményre hasonlító formákat készítenek a kéregből, majd ezt is némi hajtogatás után kb. 2 cm széles, egyforma darabokra vágják egy szaggatóval. Ezt azután vízben pépesítik, és a papírt átszűrik egy bambuszfüggönyön, hogy fokozatosan felfedje formáját. Ezután már csak a szárítás a következő fázis. A papír csak akkor készül el, ha egyenletes és lapos, és jól látható a szerkezete, ami mutatja az eperfa kérgének jellegzetes mintázatát.

Talán így érthető, hogy miért tart a folyamat három hónapig, és miért tekintenek rá hatalmas kulturális örökségként Kínában.

Azonban azt tartják, hogy ahhoz, hogy a durva, sötét eperfakéregből finom, puha papír legyen, nem elég az ősi munkafolyamat. A megfelelő embereknek kell készíteni, akik érzik is a papírkészítést, mert a szív és a lélek az igazi titkos hozzávalója ennek az egyre híresebbé váló kulturális örökségnek.

(X)

Kelet-Kínában, a Jimeng-hegység politikai és kulturális központjában található Linji városát 3000 éve alapították. Rendkívül gazdag szellemi és kulturális örökséggel rendelkezik, emiatt pedig a hazai és a nemzetközi turizmus is egyre jobban felfedezi magának. Most az összetett szellemi és kulturális örökség egy újabb darabját vesszük szemügyre: a hagyományos, erre a régióra jellemző papírkészítést, aminek nemcsak hosszú múltja és stabil jelene van, hanem optimizmusra okot adó jövője is. Egy igazi kulturális varázs, amikor az idelátogató bepillant egy eperfapapír műhelybe.

Egy jin (500 g) eperfakéregből csak körülbelül egy liang (50 g) eperfapapír állítható elő. A teljes gyártási folyamat nem kevesebb mint 72 lépést vesz igénybe, és körülbelül három hónapig tart. Talán érthető, miért írtunk kulturális varázslatot az előbbiekben. Ez egy nagyon aprólékos és kimunkált folyamat, amivel tilos sietni. 

A kiválasztott eperfacsíkokat először meghámozzák, megszárítják, majd meszes tóba helyezik komposztálás céljából, hogy megpuhuljanak. A megpuhult eperfacsíkokat alaposan leöblítik, majd fertőtlenítésre edénybe teszik. Egy kőmalommal törik újra össze a párolt eperfa kérgét. Eközben válik le fokozatosan a kéreg külső héja, ami így felfedi a fehér szálakat. Ezt azután megmossák és kézzel kiválogatják, hogy eltávolítsák a sárgás szálakat és az egyéb szennyeződéseket. Ezután jön a mosás, majd a víz kicsavarása után az eperfakéreg rostjait ismételten lemossák, és megint összetörik. Mégpedig azért, hogy a rostok szorosabban keveredjenek. Ezután kis, süteményre hasonlító formákat készítenek a kéregből, majd ezt is némi hajtogatás után kb. 2 cm széles, egyforma darabokra vágják egy szaggatóval. Ezt azután vízben pépesítik, és a papírt átszűrik egy bambuszfüggönyön, hogy fokozatosan felfedje formáját. Ezután már csak a szárítás a következő fázis. A papír csak akkor készül el, ha egyenletes és lapos, és jól látható a szerkezete, ami mutatja az eperfa kérgének jellegzetes mintázatát. 

Talán így érthető, hogy miért tart a folyamat három hónapig, és miért tekintenek rá hatalmas kulturális örökségként Kínában.

Azt tartják, hogy ahhoz, hogy a durva, sötét eperfakéregből finom, puha papír legyen, nem elég az ősi munkafolyamat. A megfelelő embereknek kell készíteni, akik érzik is a papírkészítést, mert a szív és a lélek az igazi titkos hozzávalója ennek az egyre híresebbé váló kulturális örökségnek.