Kápolnatárlatokkal nyit Balatonbogláron a Kultkikötő

Szerző: Gulyás J. Attila

Forrás: turizmus.com

 2022. június 14. 13:02

A hét végén megnyitják a boglári temetődombon álló Kék és Vörös kápolna hatalmas ajtóit, majd odabenn elsőként Szőke György festő- és Deák Németh Mária grafikusművész munkáiból kapnak ízelítőt a két ikonikus hely látogatói.

Nagy érdeklődésre számít a Balaton déli partjának két nagy forgalmú üdülőhelye, Balatonföldvár és Balatonboglár a Kultkikötő idei boglári kápolnatárlatai kapcsán.

A 70-es, 80-as évek neoavantgarde kiállításaival nagy figyelmet és ezzel együtt heves vitákat keltő kápolnatárlatok mára „megszelídültek”, ámde értéküket megtartották, így sokan azért keresik fel a Boglár temetődombján álló két, festői szépségű képzőművészeti létesítményt, hogy az ott látottakat összevessék az 50-60 évvel korábbi kiállításokkal.

Szőke György festőművész „balatoni művészként szűrője és tükre egy senki számára sem érthető, inkább érezhető világnak. Deák Németh Mária grafikus nem a természetközeli látványból, hanem a tudatalatti belső világból, a lélekállapotokból indul ki…” – írja a két alkotó munkásságáról Géger Melinda művészettörténész. A két művész első, Föld és víz című kultkikötős kápolnatárlata június 17-től  július 9-ig látogatható.

Radák Eszter, valamint Szlávik Barbara és Kaszás Konrád festőművészek kiállítása július 15-től augusztus 13-ig várja a látogatókat, a csendéletben elmerülő Várhelyi Tímea és a tájak szépségét megragadó Szüts Miklós festőművészek tárlata pedig augusztus 15. és szeptember 15. között tekinthető meg.

A temetődombon álló Kék kápolna

Fotó: Balatonboglári Önkormányzat

A kápolnatárlatok mellett Balatonboglár július 25. és 31. között egy Kékfestő Szimpóziumnak is helyet ad, melynek során a foglalkozásokat vezető népi iparművészek azt kívánják bemutatni, miként értelmezhető újra egy fontos kézműves hagyomány a kortárs művészetben.

Az 1970-es, 1980-as évek progresszív művészeti irányzatainak otthont adó, korábban családi kriptául szolgáló boglári Kék kápolnára 1966 nyarán talált rá Galántai György fiatal képzőművész, majd a helyi plébános és a Veszprémi Egyházmegyei Hatóság jóváhagyásával, művészeti célokra 15 évre bérbe vette. A kápolna később magánműteremmé vált, és hamarosan a közeli Vörös kápolna is munkakiállításokra alkalmas műhely lett.

Mivel a fiatal alkotók és művészetük rajongói időnként, egy-egy kiállítás kapcsán a korabeli hatóságnak „nem tetsző performanszokat, heppeningeket” tartottak, a Kék kápolna idehaza és a szomszédos országokban is a múlt és a jelen modern művészeti irányzatai összecsapásának egyik jellegzetes helyszíne lett. Ezzel együtt a balatoni üdülőkörzet egyik kulturális zarándokhelyévé avanzsált.