Libanon: Az ország, ahol nem vagy idegen

Libanonban van egy köszöntés, amely lefordítva annyit tesz: „nem vagy idegen, hanem része vagy a családnak”. Mindenféle érzelgősség nélkül kijelenthető, hogy valóban ezzel a kedvességgel, be- és elfogadással találkozik, aki az országba látogat.

A hazai palettán még újdonságnak számító desztinációba ettől az évtől az MSE Tours is szervez csoportos utazásokat. Az úti cél a természet, a kultúra szerelmeseinek ugyanúgy érdekes lehet, mint a vallási tematikájú utak iránt érdeklődőknek.

Tabuk nélkül

Mindig is azt tartották róla, hogy a Közel-Kelet legliberálisabb országa, de nem gondoltam volna, hogy sok tekintetben még annál is nyitottabb, mint amilyenek mi vagyunk. A hőség fokozódásával például középkorú hölgy idegenvezetőnk arra bíztatott bennünket, hogy a rövidnél is rövidebb ruhánkat vegyük fel a túrára, és ez egyáltalán ne feszélyezzen senkit, mert Libanonban igenis mindenki azt vesz magára, amit csak akar, amiben leginkább jól érzi magát. Ugyanígy nincsenek tabuk sem, bárkit megkérdezhetünk például a vallásáról, vagy a férfi-nő kapcsolatokról, nem veszik tolakodásnak.

Libanonban sokfélék, éppen ezért toleránsak is az emberek

Fotó: Füle Tamás

Szembetűnő az az emberség, amivel találkozunk. Nem az elemelkedett, filozófiai értelemben, hanem abban, ahogyan a másik emberre, kívánságára, kényelmére, jóllétére odafigyelnek. Ismernek még egy országot, ahol minden további nélkül kérhetnek mondjuk másfél szendvicset? Elfogadás és megértés van e mögött is – amivel tolerálja a kereskedő, hogy saját érdekei mellett a vevő igényei ugyanolyan fontosak. Az ott élők megszokták ezt a megengedő hozzáállást, máskülönben sosem lenne béke és nyugalom ebben a félig keresztény, félig muszlim, sok náció lakta picike országban.

Libanon adottságai változatosak: a tengerparti mediterrán sáv után a Libanoni-hegység észak-déli vonulata tagolja a tájat, amely sziklás völgyei, vadregényes lankái miatt is megkapó látványt nyújt. Ezt a szőlőtermesztéséről, mezőgazdaságáról és az itt található Baalbekről is nevezetes, 150 kilométer hosszú és 40-50 kilométer széles Bekaa-völgy követi, majd egy újabb hegyvonulat zárja le az országot. Innen keletre már csak 5-6 kilométer Szíria fővárosa, Damaszkusz, délen pedig gyakorlatilag át is nyúlik ide a bibliai Hermon-hegy, csúcsa messziről fehérlik.

Keresztények és muszlimok

Hivatalosan mintegy 4,5 millió körüli Libanon lakossága, de nem hivatalosan még vagy 3 millió szír él ott a többszörös menekülthullám következményeként. Eközben becslések szerint 20 millió libanoni él szerte a világban. Korábban a lakosság 60 százaléka keresztény volt és 40 százalék muszlim, mára ez az arány vélelmezhetően megfordult. Viszont – mint hallottuk – senki nem érdekelt abban, hogy ezt pontosan megszámolják, mert ha bebizonyosodna a muszlim többség, tagjai azonnal azt követelnék, hogy a kormányzás, törvénykezés és minden egyéb a muzulmán szokások és jog szerint történjék. Jelenleg gondosan ügyelnek rá, hogy a kulcspozíciókat keresztény töltse be: az államelnök, a hadsereg és a nemzeti bank vezetője mindig maronita keresztény, a miniszterelnök és az országgyűlés elnöke pedig síita és szunnita muzulmán.

A Biblia egyébként több helyen megemlékezik Libanonról, Kánaán részeként említi, gazdag, vonzó területként jelenik meg az utalásokban.

Bejrút, a megosztott város

Az egymillió lakosú Bejrút története szívbemarkoló. Az egykor az ezeregy éjszaka meséibe illő, gazdag, derűs és színes város irigylésre méltó pompáját, lüktető életét megsemmisítette a 15 éves háború, amelyből azóta sem tért teljesen magához. Már a fiatalabb helyiek is csak szüleik elbeszéléseiből ismerik a főváros egykori arcát.

A Nagymecset Bejrútban

Fotó: Füle Tamás

A 70-es években a Közel-Kelet Svájcaként és Párizsaként tekintettek az országra és a városra, mígnem 1975-ben kitört a polgárháború. Bejrút lakossága a hegyekbe menekült, a város elnéptelenedett, minden elpusztult. Még az országot átszelő vasútvonal is nyomtalanul eltűnt, sínestül, állomásostul, mintha sosem lett volna.

A lakosság csak a 90-es években tért vissza Bejrútba, de a 2000-es évekig az Izraellel való konfliktusok miatt még nem volt nyugalom, csak ekkor indulhatott meg a helyreállítás.

A Solidére által felújított belváros

Fotó: Füle Tamás

A felújításokat a Solidére nevű cég vállalta, amely felvásárolta a belváros romos ingatlanjait, és szépen, autentikus stílusban újította fel azokat. Ott viszont, ahol a tulajdonosok nem egyeztek bele a felvásárlásba, még ma is romos, golyó lyuggatta falakat látni. Nagy tehát a kontraszt. A város nyugati oldala a muzulmán, a keleti a keresztény.

A modern arcú Bejrútban megtalálható minden nagy nemzetközi márka. Kis túlzással több autó van, mint amennyi ember, ezért elég gyakoriak a dugók, mégis taxival és iránytaxival a legpraktikusabb közlekedni.

Tájékozódjon hiteles forrásból!

A cikk a Turizmus Panoráma magazin 2017. július-augusztusi számában jelent meg.

Az előfizetés gombra kattintva Ön is megrendelheti a havilapot.

A helyiek szerethető gyengesége, hogy imádnak vásárolni (van is hol, az egykori szuk például ma csillogó-villogó bevásárlóközpont, kifejezetten a tehetősebbeknek), és többet mutatni magukról, mint ami van. Az autó például legyen nagy, új és márkás, nem számít, hogy hitelből vették.

Nagyon fontosak a családi kapcsolatok és a közösség ereje, ugyanakkor vallják: jobb egy közeli szomszéd, mint egy távoli rokon.

Pénz, ábécé, cédrus és bor

Azt talán a legtöbben tudják, hogy a pénz és a föníciai ábécé is innen indult hódító útjára, amelyből utóbb a héber, a görög, a latin és a cirill írás is kifejlődött. Könnyű megtanulni, idegenvezetőnk azt javasolta, alkalmazzuk titkosírásként! A pénz feltalálásából pedig egy kiválóan működő bankrendszer maradt örökségül.

Büszkék Nemzeti Múzeumukra, ahol a föníciai és római időkből is láthatók használati és dísztárgyak, szobrocskák és szarkofágok. Megtudhattuk azt is, hogy egy bizonyos kagylóból előállított, bíbor színű festékkel előszeretettel színezték a kelméket. Mivel hihetetlenül ritka, és így nagyon drága is volt, a gazdagság, nemesi származás szimbólumává vált. Innen ered a Bíborbanszületett Konstantin elnevezés. Híresek voltak a föníciaiak üvegmegmunkálásukról is, a múzeumban a mai technológiát is kenterbe verő mesés üvegtárgyakat csodálhatunk meg.

Csontváry cédruserdeje

Fotó: Füle Tamás

Az ország emblematikus növénye a cédrus. Számomra az egyik leglenyűgözőbb élmény annak a cédrusligetnek a felkeresése volt, ahol Csontváry Kosztka Tivadar festette a Magányos cédrust és a Zarándoklat a cédrushoz című festményeket, amire emléktábla is felhívja a figyelmet. A több száz évig élő faóriások 70 évesen még épp csak serdülőkorúak, legyezőszerű, jellegzetes formájukat csak 100 éves koruk felett kezdik el fokozatosan felvenni. Látványuk egyszerre misztikus és rajzfilmbe illő. A cédrust egyébként mindig az ország fontos természeti kincseként tartották számon, nemes fa, az örökkévalóság jelképe.

Libanon kiváló boraival is kivívta a világ elismerését, sok család rendelkezik saját szőlőültetvénnyel. A Bekaa folyó völgyében a legjellemzőbb a növénytermesztés, itt a legideálisabbak a körülmények a borkészítésre is, amely szintén a föníciaiak öröksége. Mi a több száz éves hagyománnyal rendelkező Ksara borászatba látogattunk el, a birtokot a jezsuiták alapították, története egészen 1857-ig nyúlik vissza.

Boldog, aki Libanonban éhezik meg

Fotó: Füle Tamás

De a gasztronómiát sem sorolhatjuk hátrébb a bornál! A kelet minden finomsága fellelhető Libanonban, ellenállhatatlanul ízletesen elkészítve. Igazolhatjuk, hogy nem véletlenül született Jordániában az a közmondás, miszerint boldog ember az, aki Libanonban éhezik meg.

Toplistás látnivalók

Azon túl, hogy beszippantjuk az ország atmoszféráját a tengerparton, a hegyi kolostorokban, a szőlőültetvényeken és a nagyvárosban, van néhány „must see” látnivaló.

Sorrendet nehéz lenne felállítani, de abban talán mindenki egyetért, hogy Baalbek joggal követeli magának az első helyet. Története 5000 évre nyúlik vissza, mindig is szakrális jelentőséggel bírt az adott társadalmakban. A föníciaiak i. e. 2000 körül telepedtek le Baalbekben és első templomukat Baál napistennek szentelték, innen a város a neve. A római korban Heliopolisznak hívták. A 7. században került iszlám fennhatóság alá, ebben az időben virágzó, gazdag város. A templomegyüttesen minden korszak lenyomata és építészete tetten érhető. Ma a világ egyik legnagyobb építészeti emléke, lenyűgöző méretei meghaladják a Karnaki templomét, a világörökség része.

Baalbek

Fotó: Füle Tamás

Nálam a második helyre kívánkozik a Jeita cseppkőbarlang, amelyet a világ egyik legszebbjeként tartanak számon. A hét kilométeres összefüggő barlangrendszert 1836-ban fedezték fel, Bejrúttól húsz kilométerre északra, a hegy szívében. Az érdekes képződmények között sétálva jó móka találgatni, melyik mire hasonlít. Én a menyasszonyi tortámat véltem felfedezni. A babona szerint pedig, ha egy vízcsepp a fejünkre esik, kívánhatunk valamit.

Ottjártunkkor misztikus köd borította Szent Charbel szentélyét, amely a harmadik lenne a toplistámon. A templom és a ház, ahol a napjait töltötte teljes elszigeteltségben, különös hangulatot áraszt.

Szent Charbel szentélye

Fotó: Füle Tamás

A helyet zarándokok tömegei keresik fel a világ minden részéről. A Kelet nagy misztikusa és aszkétája a maronita egyház három nagy szentjének egyike. A „Libanon Pió atyájának” is nevezett remetét 1977-ben avatták szentté, számtalan csodát tulajdonítanak neki. Életéről film is készült pár éve.

A Kadisha-völgy szintén előkelő helyen szerepel a listámon, az a hely, ahol az embernek valóban elakad a szava a látványtól. A sziklás szakadékokkal szabdalt völgyet mindig is szent helyként tartották számon. Keresztények lakják, Szent Charbel is itt született. Nem csak a maronita egyház szerzetesei és kolostorai települtek ide, muszlimok, szufik is rendszeresen jártak ide meditálni. A már említett cédruserdő is a közelben található, illetve itt született Kahlil Gibran libanoni származású, Amerikában élt maronita keresztény költő, filozófus, képzőművész. Emlékháza látogatható. Legismertebb műve A próféta.

A misztikus Kadisha-völgyben percenként változik az időjárás

Fotó: Füle Tamás

Büblosz, azon túl, hogy 5000 éves városként és a könyv bölcsőjeként tartják számon, szép és kedves város is egyben, Sidon és Türosz pedig bibliai vonatkozásai és ókori emlékei miatt érik meg a látogatást.

Hányattatott sorsával együtt is Libanon olyan koncentrációjú gyűjtőhelye a letűnt, de egykor virágzó és fejlett korok, legendás történelmi időszakok és személyiségek emlékeinek, hogy itt tényleg tapintható, beszippantható a történelem, a maga nyers valójában. Csak remélni tudjuk, hogy ez még sok száz évig így marad.