Még lágy és selymes, de már egyre sósabb a Balaton vize

A sótartalom növekedésében – és itt a nátrium-kloridról, tehát a konyhasóról beszélünk – szerepe van a télen végzett jégmentesítő útszórásoknak éppúgy, mint a parti beépítéseknek – olvasható a LikeBalaton oldalán.

A lap Vörös Lajos ökológust, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársát kérdezte a tóról. A szakember elmondta, hogy a Balaton vize azért lágy és selymes, mert enyhén lúgos kémhatású. A pH-skálán a 7-es víz a semleges, a Balatoné 8,5 pH-értékű.

A tóba befolyó vizek sok szén-dioxidot tartalmaznak. Miután a víz a Balaton medrében megáll, az oldott szén-dioxid lassan egyensúlyba kerül a levegőben lévővel, és számos kémiai reakció eredményeként kalcium-karbonát (mészkő) csapódik ki a vízből. A befolyó vízben tehát még a kalcium az uralkodó elem, a Balaton vizében viszont – a kémiai folyamatok eredményeként – már a magnézium.

A Zalából és a tavat tápláló vízfolyásokkal érkező vízből évente átlagosan 85 ezer tonna mészkő válik ki a tómederben. Ez az évente akár csak fél milliméterrel vastagodó réteg, amit a köznyelvben iszapnak nevezünk, valójában kalciumból és magnéziumból álló üledékes kőzet, amely egy idő után – de nem a közeljövőben – fel fogja tölteni a tó sekély medrét.

A Balaton vize ma már nem édesvíz, hanem a hazai terminológia szerint is „édes-sós átmeneti víz”

Fotó: 123rf.com

Vörös Lajos arra is rámutatott, hogy a humán hatás következtében dráma van kibontakozóban: az elmúlt fél évszázadban a konyhasó mennyisége a vízben az ötszörösére nőtt. A Balaton vize tehát egyre sósabb, amit ötven év múlva már a fürdőzők is érezni fognak. Egyelőre azonban nem befolyásolja az élvezeti értékét.

A sótartalom növekedésében – és itt a nátrium-kloridról, tehát a konyhasóról beszélünk – szerepe van a télen végzett jégmentesítő útszórásoknak éppúgy, mint a parti beépítéseknek. A korrózió az épületekből és burkolatokból a tóba mosódik, továbbá a Balatonban köt ki a mezőgazdasaságban használt káli műtrágya és a háztartások tisztított szennyvize is. Ez utóbbiban, gondoljunk csak a mosogatógépekhez használt vízlágyító sóra, a nátrium-klorid éppúgy megtalálható, mint a vizeletben. Nem magyar jelenségről beszélünk, az északi országokban az intenzív téli útszórások miatt ennél rosszabb a helyzet.

A múlt század közepéig mondhattuk, hogy a Balaton Közép-Európa legnagyobb édesvizű tava, de mára ez a helyzet megváltozott. A Balaton vize ma már nem édesvíz, hanem a hazai terminológia szerint is „édes-sós átmeneti víz” – emeli ki a szakember.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy megsínyli-e a tó élővilága az egyre sósabb vizet, Vörös Lajos hangsúlyozta, hogy a vízibolhák és gerinctelenek már megszenvedik, de ez nem azt jelenti, hogy kihalna a tó, hiszen tudjuk, hogy a természet mindig mindenhez alkalmazkodik.

A víztisztaság emberi fogalom, a vízben lévő algák mennyisége a foszfát- és nitrátionok mennyiségétől függ, amiből a halastóban a sok a kívánatos, de ugyanez a fürdésre használt vízben kellemetlen, sőt kizáró ok lehet – magyarázza a szakember.

A hetvenes-nyolcvanas években az algák mennyisége háromszorosan túllépte az egészségügyi határértéket, de miután az állam sok milliárdot költött el a szennyvíztisztító hálózat kiépítésére, a Balatonba érkező foszfor mennyisége mára jelentősen csökkent. A Keszthelyi-medencébe a hetvenes-nyolcvanas években a Zalán keresztül évente még 100 tonna foszfor jutott bele, ma évente 20 tonna. Sikerült tehát jóval az egészségügyi határérték alá csökkenteni a vízben az algák mennyiségét. Remélhetőleg ez a nyár sem tartogat meglepetéseket.