Erdély-élmény a Skanzenben: nyitás előtt megnéztük az új tájegységet
Korábban történt
A fogadóépülettől, az egykori mezőhegyesi vasútállomásról indulva az 1930-as évekbeli Skanzen Vonattal érkeztünk a Harangláb megállóhoz, a „határátkelőhöz”. Itt találkoztunk a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatójával, dr. Cseri Miklóssal, aki magával ragadó stílusában végigkalauzolt minket a 18 építményből álló új együttesen. A 15 hektáros, 10,1 milliárd forintból megvalósult fejlesztést húszévnyi kutatómunka előzte meg, maga az építés több mint négy évig tartott. A májusi nyitást követően 2025–2026-ban tervezik a falvak életét bemutató második ütem átadását.
Paradigmaváltás a Skanzenben
Az épületek és a hozzájuk kapcsolódó attrakciók ismertetéséből kiderült, hogy Erdély megidézésével nem csupán új tájegység, de új koncepció is született a Skanzenben, amely túlmutat az épített örökség vagy a tárgyi kultúra statikus múzeumi bemutatásán. A cél az, hogy a látogatók megismerjék és átéljék, milyen volt az élet az elmúlt száz évben a nemzettestből kiragadott Erdélyben. Ennek megértését sokféle izgalmas eszköz szolgálja a filmektől a meghallgatható valós történeteken át a körülöttünk játszódó szcenírozott jelenetekig, társasjátékokig.
Már a hetvenes évekbeli határátkelőn megelevenedik a rendszerváltás előtti idők meghatározó élménye, a vámosok vegzálása, a látogatók újra átélhetik (a fiatalabbak megismerhetik) a Romániába tartó utazásoktól elválaszthatatlan „határfrászt”. Ezen átesve egy alagúton jutunk át a Sztaravodai út (és a határ) túlsó oldalára, Erdélybe, ahol a modern fogadótérben filmek, vetített képek idézik meg a Partiummal, Bánsággal, Moldvával, Havasalfölddel és Bukovinával kiegészült Erdély zanzásított történelmét és legendáit a régmúlttól napjainkig.
 |
|
A Skanzen főigazgatója, Cseri Miklós a Jaeger család székelykeresztúri patikájában |
|
Fotó: turizmus.com |
Az új tájegység leglátványosabb része az eredeti épületek rekonstrukciója alapján felépített székely kisvárosi főtér, amely ebben a formában ugyan nem létezett, mégis megmutatja, milyen volt a szomszédos falvakat is kiszolgáló városközpont az 1910-es, 1920-as években. A marosvásárhelyi Korzó Kávéház, a székelyudvarhelyi postahivatal, Jaeger F. József székelykeresztúri patikája, a marosvásárhelyi Hirsch-nyomda, a kézdivásárhelyi Dávid Antal textil- és divatáru-kereskedése és az ügyvédi irodaként is működő sepsiszentgyörgyi Keresztes-ház alkotják ezt a különleges együttest.
Cseri Miklóstól megtudtuk, hogy minden egyes ház mögött nagyon komoly épület- és családtörténeti kutatómunka áll, a rekonstrukcióval minden szempontból az eredeti állapot bemutatására törekedtek. Hogy csak egy példát említsünk, az örmény kereskedő, Dávid Antal üzletében a textilek között a múlt század tízes-húszas éveiből származó, Skóciából és az Új-Hebridák szövőműhelyeiből érkezett szövetek is vannak, a Skanzennek ugyanis sikerült beszereznie néhány muzeális darabot az eredeti műhelyektől.
 |
|
Az örmény Dávid Antal kézdivásárhelyi textil- és divatáru-kereskedésében |
|
Fotó: turizmus.com |
Mi történt az elszakadt nemzettesttel az elmúlt száz évben? Hogyan éltek, milyen kataklizmákon estek át Erdély lakói? A kiállítások, rekonstruált események a szászok kitelepítésétől az asszimiláción és a kultúraőrzés törekvésein át a Ceaușescu-idők rémségeiig a kisebbségi lét számtalan aspektusára keresik a választ, miközben a népi építészet és kultúra értékeit is bemutatják. Cseri Miklós szerint Erdély megértése és megértetése a Skanzen számára egyfajta misszió, sőt a kiállítások a jelen kor eseményeire is reflektálnak.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum néhány helyszínén eddig is jelen volt az „élő történelem”: korhű jelmezbe öltözött színészek apró történeteken keresztül, interaktív formában idézték meg a múltat. Ez teljesedik ki most az Erdély tájegységben, ahol a kávéháztól a patikáig az épületekben és a szabadtéren több mint harminc, színészek által előadott jelenet részesei lehetünk. A párbeszédeket, monológokat Végh Ildikó, a Katona József Színház dramaturgja szcenírozta korabeli újságcikkek, irodalmi alkotások alapján.
 |
|
A kasszírnő és a főpincér a marosvásárhelyi Korzó Kávéházban |
|
Fotó: turizmus.com |
A kisváros mellett az erdélyi faluból is ízelítőt kapunk, asztalosműhely, különböző tájegységekről való lakóházak, iskola, kultúrház és működő orgonával, haranggal felszerelt unitárius templom is épült a Skanzen új területén. Összesen 25 ezer eredeti tárgy került át Erdélyből Magyarországra, természetesen mind hivatalos úton, a helyiek beleegyezésével – hangsúlyozta a főigazgató. Cseri Miklós szerint ezért is fontos értékmentő munka az övék, Erdély területén ugyanis ma gyorsan pusztul, alakul át az épített és tárgyi kultúra, amit a Skanzenben igyekeznek megőrizni az utókornak.
A főigazgatónak azt is sikerült elérnie, hogy a Lázár Ervin Program keretében minden felső tagozatos iskolás szervezetten eljusson az Erdély tájegységbe – ezeket a KLIK által támogatott buszos látogatásokat előkészítő és feldolgozó programok egészítik ki. A turistacsoportoknak külön célzott csomagok készülnek 2000 Ft/fős úgynevezett turisztikai jeggyel, az utazási irodák akkor érvényesíthetik ezt a kedvezményt, ha előzetesen szerződést kötnek a múzeummal.Az új attrakciónak köszönhetően óriási érdeklődésre számítanak a Skanzenben, az eddigi látogatószámnál 80-100 ezerrel több, akár 300 ezer vendég is érkezhet évente – mondta Cseri Miklós.
