Miféle ünnep az ilyen?

Forrás: turizmus.com

 2021. augusztus 30. 08:00

Tegye fel a kezét, aki még sosem élte át a következő helyzetet: a különböző városokban eltérő életvitelt folytató családtagok évről évre összegyűlnek egy jeles napon, hogy örömmel vagy feszengve, de számot adjanak arról, hogy kivel mi történt az elmúlt időszakban.

Ez a kiindulópont, de mindazt, ami ezután következik a Miskolci Nemzeti Színház Ünnep című előadásában, egyetlen családnak sem kívánná senki.

1998-ban Thomas Vinterberg Születésnap címmel készítette el a legelső Dogma-filmet. A brit David Eldridge alig hat évvel a mozipremier után írta meg drámáját a film alapján, ami a világ színpadjait azóta is lázban tartja. A köztiszteletnek örvendő Helge születésnapjára gyűlnek össze a családtagok, ám fia, Christian sok év hallgatás után úgy dönt, hogy most végre őszintén beszél mindenki előtt.

Az eleve feszült légkör azonnal a robbanásközeli állapot felé mozdul, az immár végérvényesen felnőtt fiú szavainak pedig komoly tétje van: vajon egyedül marad brutális történetével, vagy lesz, aki kiáll mellette? A családon belüli erőszak témája máig tabu, nem csak a színházakban: az Ünnep azért is fontos, mert úgy beszél el egy megrendítő történetet, hogy közben ügyel a nézői feldolgozást segítő távolság megteremtésére is.

A Miskolci Nemzeti Színház sikerdarabja a Városmajorban

Fotó: Éder Vera

Szabó Máté Miskolcon rendkívül feszes, koncentrált előadást rendezett az anyagból, 2019-es bemutatója óta a színház sikerdarabja, ami most a Városmajor nézőit hódítja meg. Cziegler Balázs egyszerű, ám ravasz díszlete is visszafogott, sűrű színpadi létezésre készteti a csúcsformában lévő játszókat. Mindegyikük szinte önálló világ, saját kis szigetüket kétségbeesetten védelmezik hazug vagy épp őszinte szavaikkal, de a Christian által útjára indított láncreakció nem kímélheti őket sem.

És bár az abúzus, az apa által kőkemény fizikai, lelki és verbális terror alatt felnőtt fiatalok állnak az abszolút középpontban, az előadás témák egész sorát érinti a gyerekkortól az intimitásig, a szeretettől a kizsákmányolásig, a manipulációtól az elfojtásokig.

Sok rétege van tehát az anyagnak, amiben a mellékszereplők, vagyis a családtagok és a velük ambivalens viszonyt ápoló személyzet is lényeges, de igazán mégis csak akkor érdemes elővenni, ha a társulatban van két markáns férfiszínész, aki a démoni apát és a szabadságát évtizedes késéssel elnyerő fiút alakítja.

Az ország alighanem legjobb vidéki társulatában, Miskolcon teljesül a magas elvárás. Lajos András Christianját először különös, titokzatos fénytörésben látjuk, majd megrögzötten, szinte mániákusan képviseli igazát, még ha tudjuk is, hogy feloldozást nem nyerhet. Gáspár Tibor a szörnyeteg apa szerepében kezdetben joviális és rokonszenves: amikor kimondhatatlan titka napvilágra kerül, még dermesztőbbnek látjuk emiatt alakját.

(X)