Trónoló Lenin

2018. november 08. 12:50

Nyomtatás

A Lenin-kultuszt és annak képzőművészeti ábrázolását bemutató tárlat nyílik november 9-én az Emlékpont és a Kogart Alapítvány szervezésében, Hódmezővásárhelyen.

A kiállításon Udvardy Csaba sebészorvos Lenin-szobor-átiratai láthatók a szocreál korszak Lenin-kultuszának kontextusába helyezve. Az 1989-es rendszerváltás után az érvényét vesztett kultusz relikviái a parafrázis kiváló alapanyagának bizonyultak a pop-art, a szürrealizmus, a neo-dada és hasonló irányzatok számára. Az átértelmezett Lenin-szobrok a populáris kultúránkra építő vizuális gegek, applikációk, szójátékok eszközeit felhasználva fordítják ki a kommunizmus által felépített személyi kultusz jelképrendszerét.

Már életében legendák, mítoszok övezték az 1917-es orosz forradalom vezérét, a mások szerint csupán politikai puccsot végrehajtó Vlagyimir Iljics Uljanov (1870–1927), mozgalmi álnevén Lenin alakját. Halálát követően a megerősödő kultusz egyik helyszíne, az 1924-től különféle átépítésekkel az ismert piramis-alakját elnyerő moszkvai Lenin Mauzóleum, ahol a mai napig megtekinthető a bebalzsamozott holttest.

1945 után a szovjet érdekszférába tartozó ún. népi demokráciák országaiban is a városok, utcák, intézmények névadásai, a hivatali helységekben, iskolákban, gyárakban, valamint a köztereken nagy számban elszaporodó képek, szobrok, emlékművek gondoskodtak Leninnek és eszméinek ébrentartásáról. Kialakultak az ábrázolás képi sémái, az előre mutató, a magyarázó, a sapkáját fogó, a kabátja szélét markoló, elgondolkodva ülő vagy zsebre dugott kézzelálló figura unalomig ismert sztereotípiái. Ezeknek a típusoknak az életre keltésében, néha továbbfejlesztésében magyar művészek is közreműködtek, így többek között Bán Béla, Csáki-Maronyák József festményei, Pátzay Pál, Szabó Iván, Varga Imre szobrai máig korjelző dokumentumok maradtak.

Egy mítosz átalakítása

A szocializmus ideológiájának alapja, a Lenin-kultusz 1989 utáni érvényessége megszűnt, ábrázolásai, megkopott relikviái viszont kiválóan alkalmasak maradtak arra, hogy korábbi jelentésük kioltásával újabb értelmezéseket kapjanak. A mostani hódmezővásárhelyi kiállítás korpuszát képező Lenin-átiratok esetében egyaránt beszélhetünk az eredeti mű – leggyakrabban Pátzay Pál mellszobra – kisajátításáról, az eredeti jelentés felülírásáról, „eltérítéséről” vagy az aura szétbontásáról, dekonstrukciójáról is.

Udvardy Csaba művei egyediek, létrehozójuk fantáziáját dicsérik, ugyanakkor tudjuk, hogy a hatalom képviselőinek jellemző gesztusai, a túlzásba vitt patetikus vagy hivatalos hangnem, feltűnő viselkedésmód stb. mindenkor a népi humor kiapadhatatlan forrásává vált. A Lenin-parafrázisok egyfelől érintkeznek a populáris műfajokkal (pl. viccek), másfelől rokonságot mutatnak olyan klasszikus művekkel, mint a szürrealista Salvador Dali 1931-es Részleges hallucináció: Hat Lenin-fej jelenése egy pianínón, vagy a pop art egyik legjelentősebb alakja, Andy Warhol híres embereket, egy-egy korszak sztárjait megjelenítő sorozatában Albert Einstein, Marilyn Monroe, Mickey Mouse portréi közé illeszkedő Vörös Leninnel (1987).