A legendás magyar kerékpárgyár története

Szerző: FIZETETT TARTALOM

Forrás: turizmus.com

 2022. július 17. 09:25

Vitathatatlan, hogy a legelső magyar kerékpárgyár hazai és külföldi viszonylatban még ma is az egyik legnívósabb márkát képviseli. Annyira beírta magát a bicajos történelembe, hogy a vásárlók még ma is azt a minőséget keresik - és kapják -, amit sok-sok évvel ezelőtt is.

A gyár, ahol az első drótszamarakat előállították, eredetileg konzerveket és töltényeket készített, csak ezután látta meg a gyártulajdonos, Weiss Manfréd a bringában rejlő lehetőséget. Ebben a cikkben tehát a minőségi bringák történetét mutatjuk be.

 

Konzerv a hadseregnek

Weiss Manfréd és Berthold, a testvére, édesapjuk halála után konzervgyárat alapítottak. Fő megrendelőjük a honvédség volt, az üresjáratokban pedig töltényeket szereltek szét és töltöttek újra. Egy üzemi baleset miatt azonban nem folytathatták egy épületen belül a két tevékenységet, így került a vállalat egyik fele a még kietlen Csepel szigetre. Ahogy fejlődött a cég, a honvédség legnagyobb beszállítójává sikerült fejlődnie. Az első világháború idején mozgó konyhákat, főzőládákat is gyártottak. Viszont nemcsak a megrendelés lett nagyobb, hanem a vele járó stressz is.

A ‘30-as évek Magyarországán kapható volt egy női és egy férfi bicikli modell

Fotó: kerekparwebshop.eu

 

Az első magyar kerékpárgyár

Bő kilenc évvel az első világégést követően mintegy 70 ezer biciklit importáltak az országba. Weiss, akinek ekkor már jelentős vagyona és befolyása is volt, meglátta a kétkerekűben a jövő üzletét. Meg is vásárolta egy osztrák gyártól a licenszet, 10 ezer bringát alkatrészekben, és felkészült a bicikligyártásra. Az első munkásait kiküldte Grazba, hogy tanulják meg a szakma csínját-bínját. Itthon készült a váz, a középcsapágyház, a villaváll, majd ahogy fejlődött a vállalat, a gumi alkatrészeken kívül mindent Csepelen gyártottak.

 

Milyen biciklik voltak?

A ‘30-as évek Magyarországán kapható volt egy női és egy férfi bicikli modell. Néhány évvel később azonban az uraknak már öt különböző típust árultak, és kiegészítették a kínálatot egy gyermekeknek való járgánnyal, illetve egy teherhordásra alkalmas biciklivel. A harmincas évek eleji gazdasági világválság idején nem készült bicaj, inkább bevezették, hogy részletre is meg lehessen vásárolni, illetve a kerékpárversenyek fődíja is egy Csepel kerékpár volt.

 

Így hódította meg Amerikát

1957-ben a vezetőség az export mennyiségének növelését tűzte ki célul. Végül a tengerentúli Schwinn gyár egyik legnépszerűbb típusát, a Black Phantomot kezdték el gyártani, csak sokkal olcsóbban és könnyebb kivitelben, így Kanadában és Kubában osztatlan sikert aratott. A hatvanas-hetvenes évek nevezhetők a legsikeresebbnek a külföldre történő gyártás tekintetében. Ekkor az évente 250-300 ezer elkészült bringa nagyjából kétharmadát szállították tovább húsz másik országba.

Az iraki-iráni háború kitörése 1982-ben meghiúsította a további exportokat, így a cég elvesztette jelentős deviza bevételét és gazdasági mélypontra került. A rendszerváltás előtt amerikai tőke bevonásával amerikai-magyar társas vállalkozásként folytatta tovább a tevékenységét, de 2000-től a Csepel Kerékpárgyártó és Forgalmazó Kft. nevet viseli a többségében magyar tulajdonnak köszönhetően.

(X) Ennek a cikknek az előállításában a Turizmus.com szerkesztősége nem vett részt.