Csűrrel gazdagodik a Sóstói Múzeumfalu

Kisgyörgy Tamás, a Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdőn lévő intézmény közművelődési munkatársa kedden az MTI-nek elmondta: a négyzetes alakú, állványos, faragott oromdísszel ellátott csarnokcsűrt az egykori tulajdonos unokája, Kovács Emőke adta a skanzennek.

A gerendákból álló építményt elbontották a szatmári településen és átszállították a múzeumfaluba, ahol pályázati támogatásból még az idei nyáron felépítik.
Kisgyörgy Tamás megjegyezte, hogy a 18x14 méteres alapterületű csűrt a csűrdöngölő mulatság keretében avatják majd fel.

A csűr - nevezték pajtának is - valamikor fontos gazdasági épület volt, a falvakban és mezővárosokban a lakóépületek mögött helyezkedett el az udvarokban. Elnevezése a 15. századtól ismert, s a 18-19. században elterjedt létesítménye volt a mezőgazdasággal foglalkozóknak.

A csűrben elsősorban a szálas gabonafélék kézi cséplése folyt, a sokszor csapadékos július-augusztusi hónapokban fedett helyen tudták végezni a szemkinyerést a kalászokból. A cséplőgépek megjelenése után változott az épület funkciója, tároló helyiség lett, takarmány tartottak, sok helyen felfűzött dohánylevelet szárítottak benne vagy ott helyezték el a szekereket, munkaeszközöket, de volt szénapadlás, sőt istálló is némelyikben.

Az új csűr földjeinek szilárdítását, elsősorban Erdélyben, Székelyföldön tánccal keményítették meg, fiatalok nótaszóra, lassú, ütemes taposással járták be az építmény minden helyiségét. Így alakult ki az ismert tánc, a csűrdöngölő, amit ma is járnak a hagyományőrző néptánccsoportok tagjai.