Egy válságmenedzser egyszerű titkai

Sopron hiába az egyik legismertebb magyar város, mégis szállodai értékesítőknek kevés helyen nehéz ennyire a dolga. Az osztrákok leginkább csak fogorvoshoz, fodrászhoz, no meg ebédelni ugranak át, de este autóznak haza, s a magyar turisták zöme is csak kiránduló, vagy ha mégsem, akkor szerényebb szálláshelyet keres magának. Hogyan lehet ebben a helyzetben anyagilag talpra állítani egy 180 szobás, a Hotelstars-besorolás szerint 3 csillag superior kategóriájú házat? – kérdeztük Bartha Györgyöt, aki bevállalta ezt a feladatot.

– Pályafutása során ön sokat foglalkozott értékesítéssel. Van valami titkos receptje a soproni foglaltsági mutatók fellendítésére?

– Sajnos nincs, s nem is innen közelítjük meg a feladatot. Ha nagyon tömören kell válaszolni, akkor azt mondom: szigorítjuk a költséggazdálkodást, igyekszünk behozni a házba a soproniakat, s az interneten megpróbálunk a jelenleginél több egyéni belföldi vendéget szerezni.

– A költséggazdálkodás szigorítása a létszám vagy a bértömeg csökkentését is jelenti?

– Nem, pont ezeket nem. Ugyanakkora létszámmal, 98 fővel dolgozunk, mint 2014 őszén, amikor átvettük a házat, s a dolgozóknak nemhogy nem csökkent, hanem kicsit még emelkedett is a bére. Most is kifizetünk nekik 21 millió forintot minden hónapban. A természetes fluktuációt és a nyugdíjazásokat nem számítva, nem is mentek el tőlünk régi dolgozók. Viszont nem vettünk át hét vezető beosztású munkatársat, hanem helyettük beosztott dolgozókkal egészítettük ki a létszámot, s mi magunk felügyeljük az értékesítést, a gazdasági folyamatokat és az üzemeltetés valamennyi területét. Egyetlen új vezetőt hoztunk, Papp Gyulát az éttermi területre.

Mielőtt bárki félremagyarázná a szavaimat, fontosnak tartom leszögezni, hogy a házat az elmúlt években irányító igazgató kiváló szakember, aki mindent elkövetett a szállodáért, de talán nem volt elég ereje szorosabban ellenőrizni néhány vezetőt, akik – nem kétségbe vonva az ő szakértelmüket és jó szándékukat sem – néha talán túlságosan nagyvonalú gazdái voltak a rájuk bízott területeknek.

Mi – s a többes szám első személyen a Bartha Hotel Kft.-ben aktív szakértőként közreműködő feleségemet és jómagamat értem – bent élünk a házban, szinte 24 órán át a „placcon" vagyunk, figyelünk a vendégekre, de a dolgozókra is. Közben gondosan ügyelünk arra, hogy csak a legszükségesebb mennyiségeket szerezzük be, s a lehető legkedvezőbb áron. Ebben egyébként segítségünkre van a Danubius is, mert a megállapodásunk értelmében a Lövér továbbra is élvezi a központi beszerzés előnyeit.

– Csak a költségek lefaragásával mégsem lehet nyereséget termelni. Ez úgy hangzana, mint az ismert tréfa, amikor egy kereskedő azzal magyarázza a rossz üzletmenet ellenére megszerzett profitot, hogy vasárnap zárva tart...

– Valóban nem lehet spórolásból profitot csinálni, de azért nagyon komoly tartalékokat találtunk a költségekben. Sok pénzt fogunk meg azzal, hogy a szobák, illetve az épület felújítására, karbantartására, a kisebb javításokra további három főállású szakembert alkalmazunk, akik egyrészt mindig rendelkezésre állnak, másrészt sokkal takarékosabban végzik el a munkát, mint egy külső vállalkozó.

S a kitűzött tízszázalékos költségcsökkentés mellett tízszázalékos bevétel­emelkedést is elhatároztunk. A bevételek növelését úgy érjük el, hogy egyrészt a korábbinál aktívabbak vagyunk az online szobaértékesítésben, másrészt általánossá tettük a 18 százalékos áfával elszámolható félpanziós csomagot, harmadrészt visszacsábítjuk a helyieket. Ez utóbbihoz csökkentettük az éttermi árakat, zenés rendezvényeket kezdtünk szervezni, s máris látványos növekedésnek indult a soproniak költése a házban.

– Mi történik, ha befuccsol a kísérlet, s nem sikerül veszteségesből nyereségesbe fordítani a Lövért?

– Nagy baj lenne, mert komoly, személyes anyagi kockázatot vállaltunk, saját vagyonunkkal is felelünk egy szigorú szerződés szerint. Az első fél évet látva, sikerülni fog, s teljesíteni tudjuk majd a 2016-ban megemelkedő bérleti díj kifizetését.

Azért is vagyok optimista, mert 43 év rutinjára támaszkodom, s szemem előtt lebeg egy pozitív példa, amihez már közöm volt. Hévízen hasonló módszerrel sikerült talpra állítani a Park Hotelt, már akkor is saját rizikónkra, vállalkozóként. Azt a házat azóta külföldi befektetők megvásárolták a Danubiustól...