Kerékpáros, túrázó, lovagló hálózatok gyűrűjében

A konferencia keretében szinte minden előadó beszélt a turisztikai hálózatok fontosságáról, legyen az kerékpáros, gyalogos, evezős vagy belovagolható. A hálózatok kiépítése, majd fenntartása viszont korántsem egyszerű feladat, ezért is szerveztek külön szekcióülést a témakörben.

„Az aktív turizmus akkor lehet sikeres, ha a pontszerű működést a hálózatos működés váltja fel. A folyók, a turistautak, a kerékpárutak egy olyan hálózatot hoznak létre, ahol a hálózat élei maguk az utak, a települések, szálláshelyek, az attrakciók pedig a hálózat csomópontjai. A hálózatos látásmód magával vonja az együttműködés szükségességét. Ebben a szekcióban olyan különböző hálózatok mutatkoznak be, amelyek megmutatják, hogy milyen lehetőségek rejlenek az együttműködésekben, hogyan segíti egy-egy turisztikai útvonal a hálózat minden szereplőjének a munkáját” - sommázták a konferencia szervezői a terület fontosságát.

A kérdéssel kapcsolatban a legalaposabb elemzéssel Nagy Júlia, az InnoTime Hungary ügyvezető igazgatója állt a pénteki szekcióülés hallgatósága elé. Azzal kezdte, hogy a pandémia kikényszerítette home office-munkaprogram miatt az elmúlt időszakban egyre több ember vágyott-vágyik ki a természetbe, viszont megjegyezte, ez nagyobb környezetszennyezési lehetőséget is magában hordoz.

Elmondta, mennyire felelősségteljes munka a különböző turisztikai hálózatok kiépítése, fejlesztése, mennyire fontos a turisztikai szolgáltatók, szolgáltatások minőségének az emelése, mert a vendégnél az összehasonlítási alap leggyakrabban a külföldi példa. Rávilágított, hogy a turisztikai szolgáltatási üzletág rentábilis kell legyen a hálózatokon belül, mert a szereplők azt nézik, ők mit nyernek ebből.

Nagy Júlia úgy véli, akármelyik turisztikai hálózatról is van szó, az egész helyi közösségnek nyernie kell valamilyen szinten, szükség van olyan gazdasági modellre, amelyik hosszú távon fenntartható, ellenkező esetben a hálózat összeomlik.

Előadásában egy negatív és egy pozitív példát is említett, mert mindkettő kidolgozásában részt vett. Negatív projekt volt számára a Tokaji Borút, amelynél elmondása szerint más volt a vendégigény, és más a borászok igénye, a kettő pedig nem találkozott, így sok borász rentabilitás hiányában kilépett a hálózatból.

Pozitív példaként Hollókőt emelte ki, ahol a közösség partner volt, bekapcsolódott a hálózat kiépítésébe, de főleg a fenntartásába. Például úgy, hogy a lakosság még rendezettebb portákkal várta a vendégeket, vagy a helyi termelők beszállítottak a szálláshelyeknek. És mindenki jól járt.

Szerinte a turisztikai hálózatok jó működésének feltétele a hosszú távú fenntarthatósági stratégia, a fejlesztéshez ne csak pályázati forrás legyen, ugyanakkor megfelelően finanszírozott menedzsment szükséges, nem csupán egy lelkes csapat. De, jegyezte meg, fontos az optimális vendégszám is, és amennyiben túl sok a látogató egy-egy helyen, megoldás lehet a hálózat földrajzi módosítása.

A szekcióülésen a hálózatépítés pozitív példájaként említették Hollókőt

Fotó: ©jackf/123rf.com

Hasonlóan a hálózatokhoz csatlakozó helyi közösségek közös érdekére hívta fel a figyelmet előadásában Németh Tamás, az Arrabona EGTC igazgatója, aki főleg a Szigetköz-Csallóköz térségben szerzett tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Szerinte a hálózatokat három dolog köti össze: a kialakítás, kifejlesztés során megtalált „ember” (vevő, szolgáltató, közösség), a közös érték- és érdekrendszer, valamint a pontok folyamatos építése, egybekötve a közös tudás megosztásával. Viszont a hálózatépítés egyik legélesebb gondja most a munkaerőhiány.

A szintén ebben a témakörben előadást tartó Páliné Keller Csilla, az Alpokalja-Fertőtáj Vidékfejlesztési Egyesület munkaszervezeti vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a hálózati szolgáltatók közös megjelenésében (pl. termékkatalógus, prospektus) legyen ott az egyed, magyarán az egyéni logó, brand. Más kérdés, hogy a termelők általában nem akarnak költeni nyomtatott reklámokra, katalógusokra, márkaépítésre, dizájnra, de ebben is segít nekik közösségi oldalán az egyesület. Ők sok témában az osztrák modellt próbálják követni, erre jó példa a gasztronómiai KulinArt.

A Magyar Lovas Turisztikai Közhasznú Egyesület még úttörő a hálózatépítésben, hisz csak most vágtak bele egy, a világon egyedülálló modell kialakításába. Lóska János elnök szerint a cél az egységes, minőségbiztosított, fenntartható lovasturisztikai hálózat kialakítása egész Magyarországon, amely szervezetten vezetővel vagy önállóan is bejárható. Ennek első, 1800 kilométeres útvonala már jövőre használható lesz, miután feltérképezték a hálózatba kapcsolódó szolgáltatókat, egyeztettek velük a feltételekről.