Ki fog itt dolgozni? - II. rész

A fentiekre Kóbor Zoltán, a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola igazgatója figyelmeztetett a turizmus-vendéglátás ágazat munkaerő piaci  konferenciáján.

A demográfiai hullámvölgy és a szakiskolák iránti érdektelenség miatt folyamatosan csökken a tanulók száma, a felvett diákok között pedig a képző intézmények tapasztalatai szerint nagyon sokan szerény tehetségűek, motiválatlanok, koncentrációs zavarokkal és készséghiányokkal küzdenek.

Kakusziné Körtvélyesi Anikó, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara fejlesztési koordinátora a szakképzésben jelenleg zajló és a tervezett változásokról beszélt. A tervezett változások szerint például 2016-tól szakgimnáziumok váltanák fel a szakközépiskolákat, az ott tanulók 4+1 éves képzés után érettségit és szakmát kapnának.

A turizmus-vendéglátás szakon felsőfokú végzettséget szerzők sem mindig itthon és az ágazatban képzelik el a jövőjüket.

Szalók Csilla, a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kara Turizmus Intézeti Tanszékének vezetője ismertette a BGF 2013/2014-ben végzett diplomás pályakövetési felméréseinek eredményeit (ezek a főiskola honlapján megtalálhatók). Ezek szerint a BGF hallgatóinak 48 százaléka már az abszolutórium megszerzésének időpontjában rendelkezett főállású munkaviszonnyal. Külföldi munkatapasztalattal a volt hallgatók 16 százaléka rendelkezett a végzés időpontjáig, de a többiek is magas szintű idegennyelv-tudással rendelkeztek.

A még hallgatói státusban lévők 42 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tervez munkát vállalni külföldön. A már végzett hallgatók elvárásai szerint első állásukban legalább 10 ezer eurót keresnének meg évente, átlagosan heti 43,5 órás munkaidővel. Idén januárban az államvizsga napján a vizsgázók több mint fele tudott felmutatni konkrét állásajánlatot, 43 százalékuk itthon, 10 százalékuk külföldön, ami növekvő tendenciát mutat. A felkínált fizetéssel 39 százalékuk volt elégedett.

Csökken viszont azoknak az aránya, akik végzettségüknek megfelelő munkát vállalnának. Az Educatio Nonprofit Kft. összegzésével, több mint 24 ezer fő válaszai alapján készült diplomás pályakövetési vizsgálatok is tanúsítják, hogy a vendéglátásban és a szálláshely-szolgáltatásban itthon a legalacsonyabbak között vannak a bérek, szemben a pénzügyi szektorral, ahol viszont a BGF-en kapott gazdasági diplomával is el lehet helyezkedni – és ezt sokan meg is teszik. Szalók Csilla tapasztalata is az, hogy a turizmus-vendéglátás területén működő cégek a fizetni kívánt bérekhez alakítják az elvárt képzettséget, az intézetvezető ezzel szemben arra kéri a szakmát, hogy becsüljék meg és lehetőségeik szerint fizessék meg a felsőfokú szaktudást, amire nagy szükség van az ágazatban. A felvett hallgatók száma a BGF-en is meredeken csökken, ami szerinte nem jó irány. A szakember javaslatai szerint szélesíteni kellene a gyakorlati rendszert és a duális képzési lehetőségeket, ami sok szempontból javítana a helyzeten.

Jandala Csilla, az Edutus Főiskola rektora, tanszékvezető főiskolai tanára a főiskola külföldi munkavállalás témában – főleg a volt hallgatók körében – végzett közvélemény-kutatásának eredményeit mutatta be. A közel száz válaszadó a külföldi munkavállalás közvetlen okaként jellemzően a lényegesen magasabb fizetést, a kalandvágyat, a már külföldön lévő társat és a nyelvtanulást nevezte meg. Arra a kérdésre, hogy miért jobb külföldön munkát vállalni, a jóval magasabb jövedelem, a megtakarítási lehetőség, a karrier tervezhetősége, a kiszámíthatóság volt a leggyakrabban adott válasz, valamint az, hogy külföldön nem érzik magukat kiszolgáltatottnak a válaszolók. A kinti életkörülmények kapcsán a több tervezhető szabadidőt, a megtakarítási lehetőséget, a nem vagy alig magasabb megélhetési költségeket és a napi anyagi gondok hiányát emelték ki. Végül arra a kérdésre, hogy mivel lehetne őket motiválni a hazatérésre, a következő válaszokat adták: minimum 1800-2000 eurós havi jövedelem (ami elegendő lenne a családalapításhoz is); a munkaidő és a fizetés kedvező aránya; „normális" élet. De olyan válaszadók is voltak, akik szerint őket semmivel sem lehetne hazacsalogatni.

Szeitl Blanka, a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet kutatója a statisztikák alapján adott képet a migrációs potenciál és a valós migrációs adatok alakulásáról. Az intézet adatfelvételei szerint tavaly óta ismét megnőtt a külföldi munkavállalást tervezők aránya, elérve a 2011. évi értékeket (a hosszú távú munkavállalói szándék pl. 13 százalék), a kivándorolni szándékozók aránya pedig az 1993 óta mért legmagasabb értéket mutatja (10 százalék). A 26-35 évesek körében 28 százalék, a jól használható szakközépiskolai végzettséggel rendelkezők körében 27 százalék az ilyen terveket dédelgetők aránya. Célországként a legtöbben Ausztriát, Németországot és az Egyesült Királyságot nevezték meg.

A népszámlálási adatok szerint jelenleg a külföldön élők, ill. dolgozók kétharmada férfi, és kb. ugyanennyi a 26-50 éves korosztályhoz tartozók aránya. A társadalom többi csoportjához képest a diplomások, a szakmunkás végzettségűek, valamint a budapestiek nagyobb valószínűséggel mennek külföldre, továbbá a korábbi migrációs tapasztalat és a nyelvtudás növeli a külföldre költözés esélyét. Németországban és Ausztriában egy évnél rövidebb ideig inkább alacsonyabb iskolai végzettségűek és idősebbek élnek (Ausztriában jellemzően a dunántúli régiókból), Angliában jóval nagyobb a felsőfokú végzettségűek és a 18-31 évesek aránya (itt 41 százalékban a fővárosból és a megyeszékhelyekről próbálnak szerencsét).

A munkaerőt már a McDonald's-nál is egyre nehezebb pótolni – derült ki az ezután következő, Zsoldisné Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke vezetésével lefolytatott panelbeszélgetésből. Gáspár Ferenc, a McDonald's HR igazgatója elmondta azt is, hogy még a vidéki munkaügyi hivatalokkal közösen végzett, támogatott (ingyenes) albérletet kilátásba helyező toborzásokkal kapcsolatban is igen lehangolóak a tapasztalataik. Varga Csaba, a Hotel Radisson Blu Béke igazgatója pedig megerősítette, hogy valóban nem tudnak magas jövedelmet biztosítani, ezért például a gyakorlaton lévő főiskolásokat nehéz meggyőzni arról, hogy őket válasszák mondjuk a bankszektor helyett. Azt is megemlítette, hogy a munkavállalók egyre kevésbé vállalják fel az ágazatra jellemző, a megszokottól eltérő munkarendet.

Az ágazatban kialakult munkaerőhiány azt is jelzi, hogy romlott az ágazat imázsa és a cégek munkaadói hírneve – mutatott rá előadásában Szeles Péter PR-tanácsadó, a BGF főiskolai docense. A munkaadói hírnevet javítja egyebek mellett a hiteles vezetés, a standardoknak megfelelő vagy azokat meghaladó teljesítmény, a transzparencia (pl. a munkatársak nevének és elérhetőségének megjelenítése a honlapon, egyedi e-mail-címekkel). A cég iránti elkötelezettséget fejleszteni lehet például a jó csapatszellem kialakításával, ami alacsonyabb bér esetén is a cégnél tarthatja a dolgozókat.

A nap végén Hülvely István, a VIMOSZ alelnöke, a Hunguest Hotels vezérigazgatója (Vámos Judit felvételén) összegzésképpen elmondta: nagy szükség van az ágazat munkahelyteremtő és –megtartó képességének, valamint exportegyenleg-javító jellegének elismerésére. Ez alapvetően az ágazat jövedelmezőségének javításával képzelhető el. Elengedhetetlennek tartja az ágazati áfacsökkentést (szálloda, közétkeztetés, kereskedelmi vendéglátás), emellett a járulékkedvezmények, az egyszerűsített foglalkoztatás bővítése és a MGYOSZ adóék-csökkentési javaslatának megfogadása is kedvező hatású lenne. De fontosnak tartja az ágazat reputációjának javítását, az ágazati szak- és felsőfokú képzés reformját és a duális képzési modell beindítását is.