Kompromisszumos megoldás a Római-parton

A Római-part ügyében évek óta zajló reménytelen vitában talán – most először a folyamat során – esély mutatkozik egy józan kompromisszumra. Ahogy az ilyen ügyekben lenni szokott, mindkét félnek – Tarlós István főpolgármesternek és a mobilgát ellen tiltakozó civileknek – is igazuk volt egy-egy fontos kérdésben, de mindkét fél süket maradt a másik igazságára – áll a cikkben.

Most az Országos Vízügyi Főigazgatóság állásfoglalása talán feloldotta a patthelyzetet. Tarlós már márciusban bejelentette, hogy a szakmai állásfoglalás alapján fognak végső döntést hozni a projekt folytatásáról. Az OVF kimondta, hogy a part közelében kell a gátat megépíteni, nem pedig a Nánási út vonalában, de kimondta azt is, hogy a gát a kerítések vonalában vezetendő, vagyis nem szabad legyalulni a part növényzetét, ártéri erdejét, és a  tervezett feltöltést is nemkívánatosnak minősítette. Újdonság, hogy nem mobilgát, hanem gyakorlatilag állandó – megmagasítható – elsőrendű árvízvédelmi mű építését javasolta, ugyanakkor fontosnak nevezték, hogy a műszaki tervezés mellett tájépítészeti és partrehabilitációs terveket is készítsenek.

Az állásfoglalás irányt mutat egy józan kompromisszum felé. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy a gát közvetlenül a parton, vagy a kerítések vonalában fut: a néhány méter távolság azt jelenti, hogy megmaradhat 1500-1600 fa a 2000-ből, és feltöltés nélkül megőrizhető a part természetes állapota, Budapesten ma már egyedülálló vízközelisége is – miközben az új gát megvédi az árvizektől az egész csillaghegyi öblözetet.

Az OVF állásfoglalását Tarlós és a civilek egyaránt saját győzelmükként értékelték, és ebben igazuk is van, hiszen két fontos kérdés közül az egyikben a főpolgármester, a másikban a tiltakozók álláspontja igazolódott. Tényleg jobb tehát a parti védmű, mint a Nánási úton futó, ahogy ezt Tarlós kezdettől fogva mondta. Tényleg nem jó a víz szélén futó mobilgát, a feltöltés és a tisztán műszaki szempontú tervezés, ahogy ezt a tiltakozók kezdettől fogva mondták.

A magyar közélet és vitakultúra szomorú állapotát mutatja, hogy ezt a kompromisszumot nem a felek találták meg, hanem egy külső szereplőnek kellett rámutatnia: Most lehetne közösen – az eddigi szembenálláson túllépve – megegyezni azokról a részletekről, amelyekben az ördög szokás szerint rejtőzik.