Liptai Judit: A turizmusban soha nincs két egyforma nap

Milyen élmények tartották meg a pályán a diplomázástól egészen mostanáig?

Szeretem a változatosságot, nehezen tűröm a monotonitást és az unalmat, időnként nagy igényem van az új feladatokra és kihívásokra. A turizmusban nincs két egyforma nap, itt megtalálom azt a fajta sokoldalúságot és lüktetést, amire mindig is vágytam.

Hogyan lett elhivatott szállodás?

Pörgős munkáról álmodtam, ahol emberekkel foglalkozhatok és sokat utazhatok. Végül a Külkereskedelmi Főiskolán landoltam, nyelveket tanultam. Nem voltam céltudatos fiatal, ugyanakkor mindig igyekeztem megragadni azokat a lehetőségeket, amelyeket a sors elém tárt. Szüleim a Hotel Egerben dolgoztak, mindig is otthonos volt számomra a szállodai közeg, ennek ellenére nem szerepelt a terveim között, hogy ott dolgozzak. A főiskola elvégzése után a nyelvtudásom miatt a szálloda értékesítési osztályán kötöttem ki. Buszokat, lovas programokat rendeltem a külföldi csoportoknak, fordítottam, tolmácsoltam, vagy a szálloda cukrászatán kacarásztam frissen megismert munkatársaimmal.

Liptai Judit: Meggyőződésem, hogy az emberi együttműködések visznek sikerre mindent

Fotó: Danubius Hotels

Egy év után adódott egy lehetőség a HungarHotels szállodalánc németországi külképviseletén, Hannoverben gyakornokként munkába állni: egy évre mentem ki, 2,5 év lett belőle. Akkoriban ez nagyon nagy dolognak számított! Nem feltétlenül kellemes tapasztalatok árán, de felnőttem, szakmailag és emberileg is sokat fejlődtem. Megtanultam, mit várnak el a szállodáinkba érkező vendégek és milyen a német mentalitás.

Itthon töltött szabadságom alatt láttam az épülő Kempinski Hotel Corvinust. Vonzott a csillogása, profizmust, olajozott gépezetet társítottam mellé, ezért hazaköltözésem előtt felhívtam a szálloda HR-vezetőjét, és hamarosan a sales team tagja lettem. Három és fél évnyi boldogság következett, rengeteg sikerrel, tanulással, nevetéssel.

Ezt követően mondott igent a Danubius Hotels ajánlatára. Mennyiben különböztek a vezetői feladatok a mindennapi üzletkötéstől?

A Danubius Központ az előző évek felfokozott munkatempója után egyfajta elemző és komolyabb világot hozott, az összefüggések, számok, eredmények sokkal jobban előtérbe kerültek.Életem első vezetői munkája a Hotel Marina értékesítési igazgatói pozíciója volt. Beosztottjaimnak ijesztő lehetett a vehemenciám: 30 évesen sem korban, sem távolságtartásban nem hoztam az addig megszokott vezetői módszereket vagy attitűdöt.Innen a Körszálló következett, ez volt számomra a legelső igazi nagy csapat. Egykorúak voltunk, jó hangulatban, szeretetteljes légkörben értünk el fantasztikus eredményeket. Akkoriban sokkal elérhetőbb vezető voltam, ma már 70-80 fő közötti a csapatom létszáma, nincs már lehetőségem mindenkivel annyi időt tölteni, olyan mély kapcsolatot kiépíteni. Szerencsére kiváló vezetőkkel dolgozom, akik képviselnek.

A Körszálló után következett az első klaszterkezdemény, a budai szállodáink alkottak egy clustert, vagy ahogy mi hívtuk, a budai Szandzsák: a Gellért-Budapest-Flamenco szállodák értékesítését bízták rám, ide tartozott még a biztos kezekben lévő Hilton sales csapat is. Abban a rendszerben még minden szállodában meghagyták a szállodaigazgatót, így egyszerre négy főnököm volt. Büszke voltam a kihívásra, hiszen csak a harmincas éveimben jártam, a sokfelé megfelelés azonban széttépte a lelkem. Rádöbbentem, hogy nehezen viselem, ha nincs elég szabadságom, és nincsenek letisztázott döntési jogkörök körülöttem.

Ez vezetett oda, hogy bő 10 évre elhagyta a szállodaipart?

Munkahelyi demotivációmat fokozta, hogy akkoriban ismertem meg a férjem. Időm nagy részében feleség, anyuka akartam lenni, így jött a Business Planet és a vállalkozói lét. Ez az időszak egybeesik két lányom születésével, boldog és elégedett voltam, ám nem a munkahelyi sikereim tettek azzá. Ugyanakkor élveztem a vállalkozói lét által adott szabadságot, valamint azt, hogy a rendezvényszervezés megint másfajta tudást és kompetenciákat kívánt. Én voltam egy személyben az értékesítő, a szervező, a helyszíni bonyolító, a pénzügyes és az ügyvezető.

Mi motiválta mégis a szállodaiparba való visszatérésre?

A válság után egyre többen keresték a szállodai szaktudásom. Azt vettem észre, hogy az időm nagy részében tanácsadással, sales szervezetek felépítésével, szállodák piacra vezetésével foglalkozom.

Beillett a sorba a 2012-es megkeresés is: a Danubius akkori értékesítési igazgatóját kellett volna egy évig helyettesítenem. Örömmel vállaltam, és nem csalódtam. Az egy évből kettő lett, végül én maradtam a poszton. Idén, immáron a sales, a marketing- és a kommunikációs csapat vezetőjeként, már a visszatérésem 10. évfordulóját ünnepeltem.

Felsorolni sem lehet, mennyi projektben és nagyszabású feladatban volt részem ebben a tíz évben: resort szállodáinkban Bubbles Club néven gyermekklubot indítottunk, létrehoztuk a cég rendezvénytermékét, a Danubius me:-t, gyógyszállodáinkat a láncról leválasztva Ensana brandbe tömörítettük. Nagyon örülök, hogy részese lehetek a Danubius életének, és annak a hullámvasútnak, amit ránk rótt az élet.

Ez már egy friss szemléletű, új Danubius, amely megőrizte a hagyományos értékeit, ugyanakkor tele van innovatív ötlettel. Kovács Balázs fiatal, erős kormányosként nagyon jól látja az irányokat, mindig gyorsan és a megfelelő irányba tudja fordítani a hajót, ugyanakkor emberséges, karizmatikus vezető. 120 százalékot követel tőlünk is, de ez a tempó nekem nagyon megfelel.

Szakmai életútja

A Külkereskedelmi Főiskola elvégzése után a Hotel Egerben kezdte pályafutását, majd a HungarHotels hannoveri külképviseletén szerzett tapasztalatot. A Kempinski Hotel Corvinusban eltöltött 3,5 év után kerül a Danubius Hotelshez, több szállodában, több pozícióban dolgozik. Régiós értékesítési vezetői pozícióját otthagyva 2002-ben saját vállalkozást indított, 2011-ig tevékenykedett a Business Planet Rendezvényszervező Kft. tulajdonos-ügyvezetőként. 2012-ben csábította vissza a Danubius központi értékesítési igazgatónak. 2017 óta a vállalat központi értékesítési és marketingigazgatója, a szállodavállalat felsővezetésének tagja.

Felsővezető volt, amikor 2020 tavaszán megérkezett a Covid. Mit hozott magával?

Az egész iparág legváltozatosabb és legellentmondásosabb időszakát. A home office, amiről azt hittük, a mi iparágunkban nem tud működni, jól teljesített. Megerősítettük az online frontot, megtanultuk, hogyan legyünk gyorsak és hatékonyak, hogyan tudunk bezárt hoteljeinkből néhány hét vagy néhány nap alatt működő, otthonos szállodát varázsolni.

Mi különbözteti meg a Danubiust a többi szállodalánctól, és mitől vonzó az utazók számára?

A Danubius Hotels az idén ünnepelte 50 éves születésnapját, fél évszázadnyi szakértelem mellett nem lehet csak úgy elsétálni! Szállodáink ikonikus épületekben helyezkednek el, mindig ott, ahol az élet zajlik. Egyediek, mégis a sztenderdek állandó minőséget garantálnak. Belülről nézve egy lojális, nagy közösségként működünk együtt. Van szabadságunk új ötleteket kipróbálni, kreatív embereket várunk szakmai inkubátorunkba.

Milyen vezetőnek tartja magát?

A Kempinskiben nem voltam még kellően tudatos, de észrevettem, hogy előbb-utóbb minden nehéz ügyfél rám mosolyog, és jól megy a közös munka a társosztályokkal, tudtam csapatot kovácsolni, így egy ponton túl mindenki az eredményre koncentrált és nem az egyéni feladatokra. Ez lett a vezetői módszerem alapja: meggyőződésem, hogy az emberi együttműködések visznek sikerre mindent. Semmit nem ér egy vezető lojális, jó csapat nélkül, emberi értékek nélkül pedig nem beszélhetünk jó vezetőről.Határozottságra, döntésképességre, a folyamatos fejlődésre való nyitottságra és esendőségre is szükségünk van, amivel emberi valónkat felvállaljuk. Fontos a hitelesség, az empátia, de a tartás is, hiszen vezetőként a kemény döntéseket is végig kell vinnünk.Női felsővezetőként felelősséggel tartozom a nálunk dolgozó nőkért és anyukákért, képviselnem kell az érdekeiket. Látom a szakmánkban is az üvegplafon létét, a gálákon, top kiadványokban csak elszórtan szerepelnek nők, pedig ennek az iparágnak is kitűnő női szakemberei vannak. Nemrégiben a Danubiusban női vezetői klubot alapítottunk, kismama klubot működtetek. Magasabb színvonalon szeretnék ezzel a témával foglalkozni, módszertant és sorrendet tanulni.

Hogyan viseli a turizmust jelenleg érintő nehézségeket?

Egy jó kis válságot nem szabad elvesztegetni, mondta Churchill. Én is úgy gondolom, hogy vezetőként nincs helye az aggódásnak, előre tekintve kell vezetni a csapatot egy optimális, jó irányba. Az emberi jellemek és készségek ráadásul a válságban mutatkoznak meg igazán. Az aranykorban építkezni kell, és az embereinkbe fektetni, a lejtmenetben pedig kiderül, milyen erős csapatot építettünk.Mindannyian látjuk, hogy az energiaköltségek elnyelik a profitot, de nem akarok emiatt feszültséget gerjeszteni se magamban, se a kollégáimban. Arra kell fókuszálnunk, amire van ráhatásunk. Az energiaspórolásban majd segít a műszaki ember, nekem pedig bevételt kell termelnem. Oda kell állnom az ügyfél elé mosolyogva, nekem kell adnom a legjobb opciót, hogy minket válasszanak.

Elcsépelt, de örök érvényű kérdés: vezetőként hogyan egyezteti össze a hivatást és a magánéletet, és hogyan kapcsol ki?

Hosszú éveken át én is pörögtem, utaztam, rohantam egyik meetingről a másikra. A családom nem panaszkodott, de belül nekem maradt hiányérzetem. A pandémia adta meg aztán a lelassulásra a megoldást. Azóta sokkal jobban figyelek arra, hogy legyen időm rájuk és önmagamra. Kevesen tudják rólam, de van egy erősen introvertált részem, ezért nagy szükségem van térre, elvonulásra, kikapcsolódásaim ezért gyakran magányos tevékenységekhez kötődnek: olvasok, írok, kutyát sétáltatok.Hálás vagyok, hogy sokat utazhatok. Imádok egy kávéval szép helyeken ücsörögni, és az embereket bámulni. Családom, barátaimmal a közös pezsgőzések, vacsorák adják a másik pillérét feltöltődésemnek.

*

Interjúnk eredetileg a Turizmus.com Magazin 2022. novemberi számában jelent meg. Amennyiben szeretné megrendelni lapunkat, ezen a linken teheti meg.