MSZÉSZ: ünneplés és tisztújítás

Fél évszázad nem kevés idő. Mivel ünnepli a szövetség fennállásának 50. évfordulóját?

A novemberi jubileumi közgyűlésünk résztvevői páratlan gálavacsorán vehetnek részt, ezen felül egy fotókiállítást is megnyitunk a tagjaink által összegyűjtött kordokumentumokból. Ezekből kiderül, honnan indult évtizedekkel ezelőtt a hazai szállodaipar és hová tudtunk fejlődni.

Valóban, honnan indultak és meddig jutottak?

A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége az ország legrégebbi, ma is aktívan működő turisztikai szervezete, ami 1968-ban jött létre. Az indulásban az első elnöknek, Rózsa Miklósnak óriási szerepe volt, ő egy zseni volt a maga idejében. 12 évvel 1956 után elindult egy olyan szervezet, amely a zászlajára tűzte, hogy együtt kell haladni a nyugattal. A gazdaság más területein ilyenre nem volt példa, ezért is vagyunk büszkék erre az örökségre.

A magyar szállodaszövetség a nemzetközi szövetség munkájában is részt vett. Ezeknek a „daliás idők”-nek állít emléket a már említett kiállítás. Az évek során a tizenegynéhány alapító szállodából egy 400 tagú szövetség jött létre. Tavasszal egyébként már megünnepeltük formálisan az eltelt 50 évet, méltó keretek között. Két éve vezeti a szövetséget.

Könnyid László

Fotó: Turizmus.com / Dombovári Judit

Milyen eredményeket sikerült elérnie az MSZÉSZ-nek ez idő alatt?

Most lezárul egy ciklus, de a szövetségben végzett munka az egyes személyeken túlmutat. A legfontosabb, hogy érezzük, hogy megfelelő lobbierővel rendelkezünk, a meghatározó döntéseknél konzultál velünk a kormányzat. Ott voltunk a Kisfaludy program indulásánál, a Spice of Europe-kampány bejelentésekor is. A szervezet létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg.

Az országos lobbitémák mellett, amelynek az áfa mellett egyik eleme a fővárost érintő közösségi szálláshelyek szabályozására való törekvés, az elmúlt két év során igyekeztem a vidéki szállodaipar egyes kérdéseit is előtérbe helyezni. Ugyanakkor Budapest és a vidék turizmusa együtt mozog, a piaci környezetben vannak különbségek és azonosságok is, ami például a munkaerőhelyzet kihívásait illeti.

A tagság körében a kis vidéki házak meghatározó számban vannak jelen, ezért problémáikra különösen figyelni kell és érdekvédelmi szervezetként a teljes spektrummal foglalkoznunk kell, a szállodák méretétől és elhelyezkedésétől függetlenül. Hét régióban is ott vagyunk, ugyanakkor a lobbizás, az érdekérvényesítés, a döntéselőkészítés helye Budapest.

Jók a turisztikai adatok, felszállóágban van a turizmus, minden nehézség ellenére elégedettek lehetünk. Ott van ugyanakkor a már említett munkaerő-probléma, erre megoldást keresünk. Az MTÜ-vel való együttműködésünk stratégiai és szoros, az MTÜ Budapest-kampánya és a vidéki szezonális forgalomélénkítő kampányok is hozzájárultak a turisztikai eredmények javulásához.

Értéknek tartom, hogy mint lobbi- és érdekvédelmi szövetség a politikával beszélő viszonyban levő szervezet vagyunk. Ez nagyon jó lehetőségeket vetít előre a szakma számára a következő ciklusra. Az elmúlt két év munkájának látványos eredményei véleményem szerint jövőre lesznek láthatóak – például jogszabály-módosítások formájában.

Mihez kezd ezután?

Nem vonulok teljesen vissza, tiszteletbeli elnökként és a Magyar Turisztikai Szövetség kurátoraként részt veszek a szállodások képviseletében kiemelten az áfacsökkentés kormányzati egyeztetéseiben, hátam mögött közel két éves tapasztalattal e téren, segítve a leendő elnök és az ügyvezetés munkáját, amennyiben ezt majd ők is így gondolják.

Mire emlékszik vissza a legszívesebben az elmúlt időszakból?

Kinyílt számomra az ország, megfordultam szinte minden szegletében. Láttam, hogy nincs két egyforma város, régió, és megértettem, hogy mekkora szükség van egy szakmai szövetségre, amely képes összefogni ezeket az eltérő térségeket. Közel 100.000 kilométert autóztam e két év alatt, így dinamikusabb volt vidéken talán a jelenlétem, mint korábban.

Túl azon, hogy jobban megismertem a saját országomat – és ennek okán egyetértek azzal, hogy a turizmus a hazaszeretet egy formája -, rengeteg új emberi és szakmai kapcsolattal gazdagodtam, munkámat nagyon sok kolléga segítette ez idő alatt, nekik külön köszönet. Büszke vagyok arra, hogy a kezdeményezésemre Bükfürdőtől Szegedig már 12 városban indult el az igazgatói reggelik sora.

(Cikkünk eredetileg a Turizmus.com magazin 2018. novemberi számában jelent meg.)