MVI-gasztrotúra: folyékony kenyér és terítési kultúra
Az út két szakmai területre, a sörgyártásra, illetve a színvonalas terítés mikéntjére fókuszált, ám emellett számos egyéb érdekességet tartalmazott, és több világörökségi helyszínt is érintett. Az első mindjárt a cseh, osztrák és szlovák határ találkozásánál húzódó Lednice-valticei kultúrtáj volt, amely 1996 óta szerepel az UNESCO listáján.
Az ipartestület csapata a plzeni sörgyár pincéjében |
Fotó: MVI |
A természet, a művészet és az építészet harmóniáját képviselő dél-morvaországi vidék egyik ékessége a valticei kastély, a nagy hatalmú Liechtenstein hercegek első számú rezidenciája. A barokk épületegyüttes és az alatta húzódó hercegi pincészet megtekintését egy helyi szőlőtermesztésről szóló tájékoztató és borkóstoló követte.
A következő állomás a Csehország közepén fekvő, dús legelők övezte Hlinsko tejüzeme, a Tatra Mleko volt, ahol naponta 500 ezer, évente 200 millió liter tejet dolgoznak fel. A sokféle késztermékből bőven jut Magyarországra is – a cégcsoport harminc országba exportálja azokat.
A nap Humpolecben, az 1991-ben privatizált és azóta – méltán – mind nagyobb hírnévnek örvendő Bernard sörüzemben gyárlátogatással és sörkóstolással zárult. Csehország hetedik legjelentősebb sörfőzdéje, amely az elsők között állított elő felső erjesztésű söröket, ötven százalékban a belga Duvel-csoport, 25-25 százalékban pedig két magánszemély, a névadó Stanislav Bernard és Josef Vávra tulajdona.
Plzen: korábban ezekben a rézüstökben főzték a sört |
Fotó: MVI |
A második nap programja Plzenben, a cseh piac közel 50 százalékát lefedő világhíres sörgyár múzeumában kezdődött. A vezetéses túra megismertetett a 19. század közepén fejlődésnek indult sörgyártás és a naponta 14 400 hektoliter sört (Pilsner Urquell, Gambrinus) előállító gyár történetével. Nem maradt el a kóstoló sem, a 9-10 méter mélyen húzódó szövevényes pincerendszer egyik járatában fahordóból csapolt szűretlen, pasztörizálatlan nedű került a poharakba.
A következő állomás a cseh–német határ túloldalán, Bajorország területén folytatódott, ahol a 18. században honosodott meg a porcelángyártás. A „fehér arany" egyik központja Selb, itt található a Porzellanikon. A bajor szövetségi tartomány múzeuma a Rosenthal gyár egykori épületében vezet végig a gyártás mozzanatain, múltján és jelenén, a magyarázatokat élő bemutató és videófilmek teszik még érthetőbbé.
Élő bemutató: így készülnek a porcelán cukortartók |
Fotó: MVI |
A látogatás ötletgazdája és megszervezője Víg Bence, a Progast Kft. ügyvezetője volt, akárcsak a másnapi programénak Weidenben– ez utóbbi egybehangzó vélemény szerint a gasztrotúra csúcspontja volt. Kivételes elbánást élvezve (a gyár ugyanis nem fogad turistacsoportokat) a társaság végigjárhatta azt a préselt és fújt üvegtermékeket gyártó üzemet, valamint a teljesen automatizált raktárt és a csomagolórészleget, ahol a Spiegelau, a Nachtmann és a Riedel márkák termékei készülnek.
Az igen széles, minden igényt kielégítő választék a közeli bemutatóteremben látható, itt Andrea Barlucchi, a magyar piac menedzsere sok hasznos tudnivalóval ismertette meg a csoport tagjait.
Weiden, az üveggyár teljes választékot felvonultató bemutatóterme |
Fotó: MVI |
A nap egy másik világörökségi helyszínen, Český Krumlovban ért véget. A Moldva folyó ölelte, külföldiekkel teli kisváros látnivalói mindenkit elkápráztattak.
A túra zárónapja a kedvezőtlen időjárás miatt kétszer is módosult. Tekintettel arra, hogy az eredetileg tervezett helyszínen, Velké Karlovicében – amelynek 3,5 kilométer hosszú völgyében az idén 11. alkalommal rendezték meg a gasztrofesztivált – egész nap esett az eső, a csoport Brno, Csehország második legnagyobb városa felé vette az irányt.
Csoportkép Tatán, a Hotel Gottwald bejáratánál |
Fotó: MVI |
Az óváros nevezetességeinek megtekintését újabb, ezúttal tatai kitérő követte: a csoport egyik tagja, Gottwald Sándor az általa alapított és a nevét viselő szálloda éttermében finom falatokkal és saját boraival vendégelte meg a társaságot.