Olasz-magyar cukrászati műhelymunka

Andrea Pansa családjának az 1800-as évek közepe óta van cukrászdája Amalfiban. Habkönnyű, gyümölcsös torták és sütemények készítését prezentálta szerdán első mesterével, Lorenzo Pizzoferróval.

Küllemében mind egyszerű, nem túldíszített volt, a résztvevők megtudatták, hogy a mester az alapanyagok kiválasztásánál régi tradíciókat visz tovább: kizárólag helyi alapanyagokat használ fel, készítésük közben ugyanakkor a legújabb technológiák segítségét is igénybe veszi.

Ízelítő a bemutatott süteményekből

Nem francia stílusú, napokig készülő, réteges, színes-fényes, művészi kivitelű tányérdesszerteket mutattak tehát, hanem omlós limoncellokrémes kosárkát, körtés tortát, ropogós mogyorós papucsot, vagy éppen capresét, aminek ezúttal semmi köze a szokásos salátához.

Andrea Pansa nem híve az olyan amerikai divattrendnek, mint például a hatalmas, színes-krémes cupcake és popcake formájú édességeknek, de azokat a kollégákat sem ítéli el, akik ilyet kínálnak, hiszen a közönség mindig kíváncsi az újdonságokra – náluk is keresik az ilyet, akárcsak Budapesten.

Arra a kérdésre, hogy ők tanultak-e valamit a magyar fővárosban, Pansa és kollégája hangsúlyozta, hogy habár a magyar cukrászat bizonyos tekintetben rokon az ausztriaival, mégis ahány országba ellátogatnak, természetesen mindenütt tanulnak valami újat.

Az olasz kurzusra élénk volt a hazai ipartestületi tagok érdeklődése, nagyrészt fiatal mesterek lesték el az Amalfiból érkező kollégák szakmai titkait. Ahogy Jagyutt Péter, a balassagyarmati Orchidea cukrászda tulajdonosa megjegyezte, eszmecserére mindig szükség van a továbblépés érdekében. „Sajnos nem használjuk ki eléggé a hazai alapanyagok és főleg a gyümölcsök – elsősorban az alma – páratlan zamatát, és nem értékeljük helyi tradícióinkat – véli.