Szakjogász új szerepben – interjú Gyenizse Dorottyával

– Eddig leginkább turizmusjogi szakértőnek tekintette mindenki a szakmában. A főosztály vezetőjeként megőrzi ezt a szakértői státuszt, vagy mostantól inkább kormányzati tényezőként, szakpolitikusként kell aposztrofálnia magát?

– Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy megbízást kaptam a nemzetgazdaság egyik húzóágazatának számító turizmust és a vendéglátást felügyelő főosztálynak a vezetésére.

A feladatom egyértelműen a terület szakmai felügyelete, képviselete. A politikai természetű kérdésekben miniszter, államtitkár, illetve helyettes államtitkár urak hivatottak dönteni és megnyilvánulni.

– Mostantól tehát nemcsak a turizmussal kapcsolatos jogi kérdésekkel, hanem a terület minden szeletével foglalkoznia kell majd. Nem lesz idegen a feladat nagy része? Ugyanakkor nyilván nem maradhat energiája továbbra is elmerülni a jogi kérdések részleteiben. Felvesznek az ön korábbi helyére egy új szakértőt?

– 2003-ban, az idegenforgalom és szálloda szakon megszerezett szakközgazdász diplomával felvértezve gyakorlatilag azonnal az államigazgatásba kerültem, s éveken át foglalkoztam a legkülönbözőbb területekkel. Jogi diplomát 2006-ban szereztem, a jogi szakvizsgát pedig 2010-ben tettem le, ezzel párhuzamosan már a turisztikai jog területére szakosodtam. A szerteágazó feladat tehát egyáltalán nem lesz idegen számomra. Egyébként szakjogászként is sokat kell foglalkozni fejlesztésekkel, nemzetközi kapcsolatokkal, a különböző területeket nem is lehet élesen szétválasztani. Egy jogászt pedig valóban fel kell vennünk, nem maradhat megfelelő szakember nélkül az a terület sem.

A jogi ügyek felügyeletének megoldásán túl is első teendőim egyike, hogy áttekintsük a főosztályra háruló feladatokat, és a lehető leghatékonyabbá tegyük a főosztály működését.

– Ha a szakmai szervezeteket vagy az ágazat meghatározó vezetőit kérdeznénk a főosztály legfontosabb feladatairól, vélhetően rendre azt mondanák, hogy egy sor jogi kérdést kell tisztázni. Biztosan hallanánk a TDM-rendszer feltételeként is emlegetett turizmustörvény szükségességéről, valamint a közösségi gazdaság, mint például az Airbnb-típusú szobakiadás vagy az Uber-féle taxizás, személyszállítás szabályozásáról.

– A turisztikai helyettes államtitkárságon világosan megfogalmazott elv, hogy az ágazat képviselői­vel rendszeresen konzultálva kell biztosítani a lehető legjobb működési környezetet. A különböző turisztikai tevékenységeknek jelenleg egyértelmű a szabályozása, és sok esetben elég lenne mindössze érvényt szerezni az előírtaknak. Azt nem állítom, hogy egyáltalán nem is kellene hozzányúlni a szabályozáshoz, elsődlegesen a különböző turizmusfejlesztési és területszabályozási kérdéseket lenne indokolt megvitatnunk a szakmai partnerekkel.

A turizmussal kapcsolatos szabályozások érintenek más területeket is. Nem lehet például úgy turizmustörvényt írni, hogy ne foglalkoznánk az önkormányza­tok szerepével, amihez azonban megfelelő politikai döntéseknek is meg kell születniük. Ilyen eldöntendő politikai kérdés például, hogy az állam mire szánja a beszedett ifaforintok után járó költségvetési forrást.

Az Airbnb és az Uber esetében sem csak szabályozási kérdésről beszélünk, hanem legalább annyira az ellenőrzésről is. A szálláshelykiadás szabályozva van: egyértelműen elkülönül egymástól egy magánlakás bérbeadása és egy szálláshely üzletszerű üzemeltetése. Mindkettőnek pontosan körülírt adózási és egyéb feltételei vannak, amelyeket ha betartanának, kevesebb oka lenne a szállodásoknak panaszra az egyenlőtlen piaci versenyhelyzet miatt. A lakáskiadók nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy nekik nem kell megfelelniük egy sor követelménynek. Nem véletlen, hogy maga az Airbnb cég is egyre erőteljesebben figyelmezteti szerződött partnereit az adózási és egyéb üzemelési szabályok betartására.

Sem az Európai Unió, sem a szaktárca nem kíván beavatkozni alapvető piaci folyamatokba, mint amit például a közösségi gazdaság (sharing economy) megjelenése idéz elő. Azt viszont gondoljuk, hogy bármilyen új üzleti modell szerint működő vállalkozásnak is meg kell felelnie a jogszabályoknak.

Amennyiben a NAV és egyéb szervezetek közelmúltban elindított felmérései azt mutatják ki, hogy jogszabályi változtatásokra is, például szigorításra lenne szükség, akkor a szaktárca megvizsgálja, milyen intézkedések indokoltak.

– Melyek a főosztály előtt álló legfontosabb feladatok?

– Tematikusan kiemelt figyelmet kapnak az uniós pályázatokkal összefüggő fejlesztések, a nemzetközi kapcsolatok, illetve a Turisztikai célelőirányzattal (TC) kapcsolatos ügyek, kiemelten a Magyar Turizmus Zrt.-vel való együttműködés.

Időrendben a legsürgetőbb feladatot a 2015–2016-os időszakra szóló uniós pályázati kiírások jelentik. Ezek kitöltenék akár több külön interjú kereteit is, ezért inkább csak felsorolásszerűen: a GINOP-ból véglegesítettük a Nemzeti Kastély- és Várprogramot, folyamatban van a gyógyhelyeknek szóló pályázat, a Bejárható Magyarország Program aktív turizmusra fókuszáló pályázata, a TDM-szervezeteknek szóló pályázat, s természetesen ott vannak még a területfejlesztési pályázatok (TOP) is.

A szabályozási kérdések közt legsürgetőbb a turizmustörvényt megalapozó turizmusfejlesztési koncepció véglegesítése, valamint a gasztronómiai és vendéglátó-akcióterv megfogalmazása.

Azt még nem látjuk, hogy utóbbi milyen szabályozási feladatokat ró majd ránk, de sejtjük, hogy össze kell állítanunk egy olyan intézkedési csomagot, amelyik felöleli a magyar gasztronómiával, valamint a falusi vendégfogadással kapcsolatos valamennyi ügyet. Ősszel az Európai Parlament szavaz a májusban elfogadott új uniós utazási csomagról szóló irányelvről, ezt követően a hazai szabályozás kidolgozása körülbelül egy-másfél éves munkát ad majd nekünk az érintett szakmai szövetségek bevonásával.

Készítünk egy kormány-előterjesztést a kongresszusi turizmus fejlesztéséről is, valamint dolgozunk egy, az egész szakmára kiterjedő adminisztrációcsökkentő intézkedési terven. Ehhez a közelmúltban kértük ki a szakmai szervezetek véleményét arról, milyen előírásokat, adminisztrációs kötelezettségeket éreznek idejétmúltnak, feleslegesnek.

Sürgető feladataink közé tartozik a jövő évi TC-felhasználás előkészítése, felkészülés a Turisztikai Világszervezet (UNWTO) közelgő csúcstalálkozójára, valamint a még közelebbi, a kínai beutazó turizmussal kapcsolatos felső szintű találkozóra.

– Túl azon, hogy az ön megüresedett helyére felvesznek egy jogászt, mekkora apparátus áll rendelkezésre ehhez a feladatözönhöz?

– Az egész helyettes államtitkárságon, s azon belül a főosztályon alig egy tucatnyi munkatárs dolgozik. Ilyen kevés ember csak igazi csapatmunkában tud megbirkózni a sokszor ad hoc megoldásokat követelő feladatokkal.

– A feszített munka fegyelmet követel, az pedig egyértelműen tisztázott hierarchiát feltételez akkor is, ha összeszokott csapatot alkotnak a munkatársak. Nem lesz-e a szakmai kihívásnál is nehezebb lecke fiatalon, a többiek közül kiemelve főnöknek lenni?

– Ez bennem is felmerült, mielőtt igent mondtam a felkérésre. Abban, hogy végül elvállaltam a feladatot, nagy szerepe volt annak a másfél évnek, amit 2011–2012-ben Madridban tölthettem, a Turisztikai Világszervezet központjában, ahol rengeteget tanultam a munkaszervezésről is. Bízom benne, a munkatársaim is úgy érzik, konfliktusmentesen sikerült átállnunk arra a helyzetre, hogy mostantól nekem kell kiadnom a feladatokat.

– Mintegy két és fél év van még hátra a jelenlegi kormányzati ciklusból. Mivel lenne elégedett 2018 tavaszán, amikor majd számvetést készít?

– Talán naiv vagyok, de nem ciklusokban gondolkodom. A turizmus nem ismer kormányzati ciklusokat. Az egyik legfontosabb célom az, hogy a szakmai szervezetekkel együttműködve, évről évre több vendéget és magasabb bevételt tudjunk felmutatni, s hogy a turizmus vigye Magyarország jó hírét a világba. A másik nagy reményem, hogy sikerül pozitív szemléletváltozást elérnünk nemcsak a hazai nagyközönség, hanem helyi és országos véleményformáló körökben is. Ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a turizmus továbbra is valóban húzóágazat lehessen Magyarországon.

Szebeni Zsolt