Tevékenységért felelős személyek – a jogász válaszol

 2016. január 25. 16:59

A szakmai tevékenységért felelős személyre vonatkozó rendeleti módosítással kapcsolatban jogi szakértőnk, dr. Salamon András jelezte lapunknak: több utazási iroda észrevételezte felé a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal egyes kijelentéseit, illetve véleményét.

Az utazási irodai szakmai tevékenységért felelős személyre vonatkozó előírások tavaly szeptembertől változtak. Eltörölték a szakmai minősítő vizsgát, ehelyett meghatározott végzettséghez és szakmai gyakorlathoz kötötték a tisztség betöltését, valamint szigorodtak a foglalkoztatás szabályai is:

a tevékenységért felelős személy feladatait – az egyéni vállalkozó saját vállalkozásának kivételével – gazdálkodó szervezet nem láthatja el;

a tevékenységért felelős személy kizárólag egy utazási vállalkozónál láthatja el ezt a tisztséget;

és az utazási vállalkozó köteles őt olyan módon foglalkoztatni, hogy hetente legalább húsz órában a  munkakörébe tartozó vagy a  foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszony alapján meghatározott, az utazásszervezői, illetve utazásközvetítői tevékenységgel kapcsolatos feladatot lásson el.

A módosítást tartalmazó 140/2015. (VI. 9.) Korm. rendelet nem érinti a rendelet hatályba lépését megelőzően a szakmai tevékenységért felelős személy e tisztség ellátására megszerzett jogosultságát.

A módosítás hatályba lépésekor a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH) nyilvántartásában szereplő utazási vállalkozóknak 2015. december 31-ig bejelentést kellett tenniük a fenti előírások teljesüléséről.

 

És most következzenek az utazási irodák észrevételei, kifogásai, amelyekre dr. Salamon András az alábbi válaszokat adja:

1. Az irodák szerint a MKEH kommunikációja úgy értelmezhető (egyesek szerint a hivatal konkrétan ki is jelentette), hogy ez a tevékenység csak munkaviszony keretében látható el.

A rendelet 5. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy : „Az utazási vállalkozó köteles a tevékenységért felelős személyt oly módon foglalkoztatni, hogy hetente legalább húsz órában a munkakörébe tartozó vagy a foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszony alapján meghatározott, az utazásszervezői, illetve utazásközvetítői tevékenységgel kapcsolatos feladatot lásson el.”

Az idézet értelmében ezt a tevékenységet el lehet látni munkaviszony keretében (munkakörébe tartozó...), és el lehet látni foglalkoztatásra irányuló szerződés keretében.

A foglalkoztatás nem munkaviszony, nem munkajogi kérdés, illetve terület. A foglalkoztatásnak nincs köze a munkaviszonyhoz, a munkához, az egy teljesen más kategória. A foglalkoztatás azt jelenti, hogy a megbízó valamivel megbízza, vagy foglalkoztatja a megbízottat, de a foglalkoztatás (feladat elvégzése) nem munka (ekkor valamilyen munkaviszony lenne), hanem tevékenység. Azaz a megbízó foglalkoztatja a megbízottat, aki ez alapján tevékenykedik.

Foglalkoztatásra irányuló szerződés lehet például vállalkozási szerződés vagy megbízási szerződés.

Ebben az esetben a vállalkozási szerződés nem megfelelő, mert a vállalkozás valamilyen (a szerződésben meghatározott) eredmény létrehozásáról szól (itt pedig nincs konkrét eredmény).

A megbízás lényege valamilyen feladat ellátása (az ellátáson van a hangsúly). Tehát ebben az esetben megbízási szerződés a célszerű.

A tevékenységért felelős személy feladata ellátható megbízási szerződés keretében is.

Tehát az utazási vállalkozó megbízási szerződés keretében utazásszervezéssel vagy közvetítéssel foglalkoztatja a megbízottat, akit a megbízási szerződésben tevékenységért felelős személynek – és egyben – megbízottnak neveznek.

A megbízási szerződés tartalmában a felek szabadon állapodnak meg, tehát a heti húsz órát ki lehet kötni a szerződésben.

2. Lehet-e ingyenes a megbízási szerződés?

A Ptk. 6:280. § alapján egyértelműen igen. A kormányrendelet egyébként sem ír elő semmilyen díjazási kötelezettséget, és a MKEH-nak nincs köze ahhoz, hogy valaki ingyenesen vagy pénz ellenében látja el a feladatát.

 

3. A MKEH állítólag az egyik irodának azt írta, hogy egyéni vállalkozó nem láthatja el ezt a feladatot.

Ez nem igaz, a rendelet 2. § (5) bekezdése így szól: „A tevékenységért felelős személy feladatait - az egyéni vállalkozó saját vállalkozásának kivételével - gazdálkodó szervezet nem láthatja el.” (beiktatta: 140/2015. (VI. 9.) Korm. rendelet, hatályos 2015. szeptember 2-től.

A feladatot elláthatja az egyéni vállalkozó saját maga, és a saját cége, az egyéni cég. ( Az egyéni vállalkozóról a 2009. évi CXV. törvény rendelkezik.)

A törvény 16. § (1) és (2) bekezdése:

„16. § (1) Az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában, azzal, hogy közreműködőként alkalmazottat foglalkoztathat.

(2) Képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni vállalkozó csak akkor folytathat, ha a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek megfelel. Jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - eltérő rendelkezése hiányában képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni vállalkozó akkor is folytathat, ha a képesítési követelményeknek maga nem felel meg, de az adott tevékenység folytatásában személyesen közreműködő, általa határozatlan időre foglalkoztatott személyek között van olyan, aki az előírt képesítéssel rendelkezik. A képesítési követelményeknek a tevékenység folytatása során folyamatosan meg kell felelni.”

(beiktatta: 140/2015. (VI. 9.) Korm. rendelet, hatályos 2015. szeptember 2-től.

 

4. Dr. Salamon András ezenkívül úgy gondolja, hogy a módosításban jogalkotási hibák is vannak.

A „gazdálkodó szervezet” kifejezés használata például jogalkotási hiba.

Az új Ptk. 2013. évi V. törvény ezt a kifejezést nem ismeri, és ha nem ismeri, akkor azt jelenti, hogy ez a polgári jogban (amibe már a társasági jog is beletartozik) nem létezik.

Tehát egy nem létező szervezet nem láthatja el ezt a tevékenységet.

A régi Ptk. 685. § c) pontja sorolja fel a gazdálkodó szervezeteket, de ez már hatályon kívül van.

Feltehetően a gazdasági társaságokra gondolt a jogalkotó, amely szerepel az új Ptk-ban.

A gazdasági társaság a Harmadik Könyvben szerepel, a jogi személyek cím alatt.

Ez azt jelenti, hogy a gazdasági társaság jogi személy, ami nem gazdasági társaság, az nem jogi személy.

A Ptk. 3:89. § tételesen felsorolja a gazdasági társaságokat: közkereseti, bt., kft., rt. Több nincs.

Viszont úgy kell cselekedni, ahogy a jogszabályban van. Ha gazdálkodó szervezet, akkor gazdálkodó szervezet nem végezheti, gazdasági társaság pedig igen.

Tehát ha egy iroda egy kft.-t jelentene be, amelynek egyik tagja vagy alkalmazottja megfelel a rendeletben előírt követelményeknek, és ezt a bejelentését a MKEH visszautasítaná azzal, hogy gazdálkodó szervezet nem végezheti a tevékenységet, és emiatt törli az irodát a nyilvántartásból, akkor az iroda kártérítési pert indíthatna a MKEH ellen.

Van egy Legfelsőbb Bírósági ítélet (BH2001.423.), amely szerint nem mentesül az államigazgatási szerv a felelősség alól, ha a jogszabály rendelkezése teljesen egyértelmű, és a ténymegállapítás és döntés pedig nem mérlegelés eredménye.

A jogszabály gazdálkodó szervezetet ír, az iroda bejelentésében gazdasági társaság szerepel, a MKEH feltételezett elutasítása pedig a gazdálkodó szervezeten alapul, ami nem létezik, viszont a rendelet nem tiltja a gazdasági társaságot.

Feltételezés, és nem biztos, hogy a bíróság követné ezt az okfejtést, de reális esély lenne erre.


A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal tájékoztatása szerint arra a kérdésre, hogy minden érintett utazási iroda eleget tett-e a tevékenységért felelős személyek foglalkoztatásához kapcsolódó jogszabályi rendelkezéseknek, a 2016. I. negyedévre tervezett vizsgálatot követően tudnak válaszolni.