Juszkó Anita: A sikerélmények visznek előre

A céltudatosság vagy az érzelmek motiválták a pályaválasztásában?

Valószínűleg mindkettő. A szüleim külgazdasági pályára szántak, ezért a középfokú tanulmányaimat Budapesten végeztem közgazdasági szakközépiskolában. De sokkal jobban el tudtam képzelni magam a nyolcvanas-kilencvenes években hódító turisztikai filmsorozatok világában, mint külkereskedelmi ügyintézőként. Így érettségi után odaálltam a szüleim elé, és azt mondtam, a turizmusban szeretnék továbbtanulni. A Szolnoki Főiskolát választottam, ahol szálloda- és vendéglátóipari közgazdászként végeztem.

Juszkó Anitát eredetileg külkereskedőnek szánták a szülei

Fotó: Petróczi Réka

Hogy lett ebből budapesti témájú diplomamunka?

Még középiskolásként beleszerettem a Duna-parti szállodákba, és régi álmom vált valóra, amikor a Hyatt Regency Budapestbe kerültem gyakornoknak. A szakdolgozatomat is a hotel ösztönzésmenedzsmentjéről írtam. A diploma megszerzése után szívesen maradtam volna, de a szálloda HR-vezetője azt mondta, többre vagyok hivatott, mint hogy beálljak a recepcióba, az angol nyelvtudásom viszont kevés ahhoz, hogy ennél komolyabb pozíciót töltsek be. Ekkor mentem el Londonba, ahol közel egy évet töltöttem nyelvtanulással. Ez az időszak pálfordulást hozott: az angolom jó lett, viszont úgy éreztem, elég volt a nagyvárosból, ezért eldöntöttem, hogy vidéken keresek munkát. Így kerültem Kecskemétre, ahol évekig a Hotel Aranyhomok tulajdonosi köréhez tartozó intézményekben dolgoztam, és közben nagyon megszerettem a várost.

Hamar nyilvánvaló lett, hogy vezetői kvalitásokkal rendelkezik?

Nem az a fiatal voltam, aki az iskolából kikerülve elhatározza, hogy szállodaigazgató lesz.

Menet közben alakult: ahogy sokféle kompetenciát magamra szedtem, idővel alkalmasnak éreztem magam a feladatra. Az a típus vagyok, aki mindig tovább lát a saját szűkebb feladatkörénél. Az egész pályafutásom erről szólt: ha a hotelben értékesítőként dolgoztam, de megláttam egy pókhálót, akkor azt leszedtem. A jó terhelhetőségem miatt sorra kaptam a feladatokat, így haladtam fokozatosan a szállodavezetés irányába.

Már nyitáskor ott volt a Sheratonban. Hogy találta meg ez a feladat?

A véletlennek köszönhető. Akkoriban a Hotel Három Gúnár igazgatója voltam, és az MSZÉSZ éves közgyűlését szerettem volna a szállodánkba hozni. A beszélgetések során felmerült, hogy az akkor újonnan átadott Four Points by Sheratont is vonjuk be a szervezésbe. Felhívtam az igazgatót, Polgár Tibort, aki egyébként csoporttársam volt a főiskolán, s végül úgy alakult, hogy a közreműködésemmel a Sheraton lett a közgyűlés fő szervezője.

A közös munka arra indította Tibort, hogy felajánlja a szálloda értékesítési és marketingigazgatói pozícióját, ami teljesen felvillanyozott. Nem volt kérdés, hogy szeretném megpróbálni; egy ilyen színvonalú hotel kötelékében dolgozni komoly előrelépést jelentett. Tibor választása nyilván azért esett rám, mert akkor már komoly kapcsolatrendszerem volt a városban és a régióban, ami nagyon jól jött az induláshoz. Azon a területen pedig, ahol még nem volt tapasztalatom – hogy mit jelent a sztenderdeket elsajátítva ilyen magas színvonalat képviselni –, viszonylag gyorsan fel tudtam zárkózni. Jó érzés, hogy az első pillanattól meg tudtuk tölteni tartalommal ezt a nagyszerű épületet, és szerencsésnek tartom magam, amiért a tulajdonosi kör ezt értékeli. 2019 óta én vezetem a szállodát, és nemcsak a munkámhoz szükséges felhatalmazást kapom meg, de időről időre az erkölcsi elismerést is.

Ön szerint mitől jó egy szálloda?

A legfontosabb a kiszámítható és állandó minőség. Azért dolgozunk, hogy amit ígértünk, azt mindig megkapja a vendég. Függetlenül attól, hogy a szállodalánc évente kétszer auditál, ezt havonta mi is elvégezzük. Én magam hetente többször körbejárok, hogy lássam, mire kell jobban odafigyelni. Meggyőződésem, hogy minden szállodában van egy jellemző atmoszféra. Ha feszültség van a házban, azt a vendég is érzékeli, és kihat a közérzetére. Ezért arra törekszem, hogy a munkatársaimmal együttműködve jó hangulatban töltsük a mindennapokat, és a felmerülő kérdéseket közösen oldjuk meg.

A Covid-válság, a munkaerőpiac felbomlása, a háború nyomán fellépő energiaválság és az infláció évek óta sorozatos kihívások elé állítja a szállodai szakembereket. Hogy viseli ezeket a nehézségeket?

Vezetőként arra kell koncentrálni, hogy ne ragadjunk le a napi tűzoltásban. Olyan sok a változó, hogy nincs egyetlen recept, nem tudok olyasmit mondani, ami holnap is száz százalékban megállja a helyét. De én igyekszem ebben is megtalálni a motivációt, inspirál, hogy folyamatos újításra, kreativitásra van szükség. Az is fontos, hogy a munkatársakat ne terheljük a végtelenségig, inkább bátorítsuk őket, fejezzük ki a hálánkat, hogy a nehézségek között is kitartanak velünk.

Emellett igyekszem sokféle lehetőséget megragadni a fejlődésre: olvasom a szakmai sajtót, képzéseken, tréningeken veszek részt, és a kollégákkal, a beszállítókkal is rendszeresen tapasztalatot cserélünk.

Részben ezért vállaltam az MSZÉSZ régióvezetői feladatait, és emiatt veszek részt a szálláshely-minősítésben is: nem akartam, hogy a világ elmenjen mellettem úgy, hogy nem látok túl a saját házam táján. Másrészt ez a fajta szerepvállalás számomra feltöltődés is, mindig újabb embereket ismerek meg az auditortársak és a szállodai kollégák között, és sok jó ötletet, megoldást látok.

Ha már itt tartunk, hogy szokott kikapcsolódni?

Az egyik mód a kulturális feltöltődés, a másik az ereszd ki a gőzt: ha csak tehetem, színházba, koncertre járok, és hetente kétszer teniszezem. Utazni is nagyon szeretek, mostanában inkább a lazulós, pihenős nyaralások esnek jól. És a Balaton nagy szerelmese vagyok, ezt egyik évben sem hagynám ki.

Visszatekintve az eddigi pályafutására, jól döntött 18 évesen?

Igen. Az elégedett vendég hálás visszajelzése olyan öröm, amit sehol máshol nem lehet átélni. Engem mindig az ilyesfajta sikerélmények vittek előbbre. Hiszem, hogy erre a szakmára mindig szükség lesz: az emberek a jövőben is akarnak majd utazni, jókat enni, jó programokon rész venni, fürdőbe, fesztiválokra járni. Ezért is fontos, hogy felelősen gondolkodjunk az utánpótlás-képzésről, amelyben komoly lehetőséget látok. Korábban óraadóként részt vettem ebben a munkában, most pedig szállodavezetőként igyekszem együttműködni a helyi középfokú és felsőfokú oktatási intézményekkel.

Szakmai életút

Juszkó Anita a vendéglátó- és szállodaipari közgazdász diploma megszerzése után pályafutását a kecskeméti Hotel Aranyhomokban kezdte sales managerként. Később a ráckevei Kék Duna wellnesshotel igazgató-helyettese lett, majd a lajosmizsei Tanyacsárda következett. Ezután visszatért Kecskemétre, ahol az időközben négycsillagossá lett Aranyhomok szállodaigazgatói pozícióját töltötte be. Ez követően a ceglédi Best Western Hotel Aquarellt igazgatta, majd néhány évet a szállodaiparon kívül töltött értékesítési és munkaerő-gazdálkodási területen. 2010-ben tért vissza eredeti szakmájához: a kecskeméti Hotel Három Gúnár négycsillagossá alakítását követte végig szállodaigazgatóként. Innen már egyenes út vezetett mai munkahelyére, a Four Points by Sheraton Kecskemét Hotel és Konferenciaközpontba, amelynek 2019 óta igazgatója.
Óraadó tanárként idegenforgalmi és vendéglátóipari tárgyakat oktatott a Kecskeméti Szakképzési Centrumban. 2017-től régióvezető-helyettesként, 2018-tól régióvezetőként vesz részt az MSZÉSZ Dél-alföldi Régiójának munkájában. Szálláshely-minősítő auditorként a Magyar Szállodaszövetség Szolgáltató Kft., illetve a Magyar Turisztikai Minőségtanúsító Testület Nonprofit Kft. szálláshely-minősítési és -ellenőrzési feladataiban is közreműködik.

Írásunk eredetileg a Turizmus.com Magazin 2022. augusztusi számában jelent meg. Ha Ön még nem előfizetőnk, ezen a linken rendelheti meg a lapot.