Húzóember: Erdei Bálint - Akinek már a dédanyja is „idegenvezetett” - TP 2014. október

Szerző: Németh Andrea

Forrás: turizmus.com

 2014. október 15. 14:20

Hajdan maga is megismerte az idegenvezetők változatos életét, s valójában ma is ebből él Erdei Bálint, de már az egyik meghatározó városnéző utazási iroda társtulajdonosaként.

– A szakmában a Cityramával azonosítják a nevedet. Eredetileg honnan indult a pályád?

– Valójában épp a Cityramánál, bár tettem kis kitérőket. Még a jogi egyetemet végeztem levelezőn, amikor találtam egy hirdetést az Expresszben: utazási iroda idegenvezetői végzettséggel rendelkező, nyelveket beszélő kollé­gát keres. Valahogy éreztem, hogy ez nekem szól. Az iroda a Cityrama volt, a pozíció pedig driver guide, ami óriási élmény egy kezdőnek. Kap egy autót, viszi a turistákat szerte Budapesten és az országban, úgy érzi, övé a város. Élveztem ezt a munkát. Érdekes volt megismerni különféle kultúrákat, ugyanannál az asztalnál egyik nap egy japánnal, másnap egy némettel, aztán egy olasszal beszélgetni.

– Innen már egyenes út vezetett a turizmusba?

– Ó, dehogy! Tanári végzettségem volt alapvetően, ennek megszerzését követően elkezdtem a jogi egyetemet, ami régi, eltökélt szándékom volt. Közben elkezdtem tanítani, viszont egy év után éreztem, ez nem az igazi. Még a főiskola közben elvégeztem a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző (KIT) idegenvezetői képzését is.

Az indíttatás pedig, mondhatni, dédanyai örökség. Ő 60 éves kora felett szeretett bele ebbe a szakmába, négy nyelven vezetett túrákat Budapesten. Néhány idősebb szállodaportás még emlékszik Eta nénire, aki igazán nagystílű idegenvezető hírében állt. Aztán, amikor 88 éves lett, bement minden céghez egy nagy csokor virággal, és egyesével elköszönt, mondván: „Fiam, felmondok, mielőtt megöregszem és engem rúgnak ki.” De 92 éves koráig még gyakran visszahívták egy-egy programra. Az édesanyámat is inspirálta, mert bár ő egészen mással foglalkozik, hébe-hóba ő is idegenvezet.

– De hogyan lesz egy driver guide-ból az egyik meghatározó városnéző utazási iroda társtulajdonos-ügyvezetője?

– Addig még hosszú utat jártam be. Amikor eljött a jogon az első vizsgaidőszak, kiszálltam az idegenvezetésből. Viszont egy év után nagyon hiányozni kezdett, visszatértem, és igyekeztük a munkát összehangolni a vizsgáimmal. Később ugyanezt már magánvállalkozásban csináltam, saját kisbuszommal, több cégnek dolgozva.
E tanulságos kitérő után újra visszatértem a Cityrama berkeibe.

A forduló 2006-ban érkezett el, amikor Szabó Krisztiánnal úgy döntöttünk, átvesszük a Cityrama budapesti irodáját. A cég fő tulajdonosa osztrák volt, Bécsben a 60-as években indult, a pesti iroda 1987-ben nyílt. De ekkorra leszállóágba került.

– Mivel kezdtétek a saját iroda felfuttatását?

– Jól fogalmazol: fel kellett futtatni, a negatív trendet valahogyan meg kellett fordítani. Ez szerencsére sikerült. Akkor 5-6 fővel és 2 kilencszemélyes minibusszal dolgoztunk, most pedig 25-en vagyunk, és 15 autóval rendelkezik a cég. Az első öt-hat évben rengeteget dolgoztunk Krisztiánnal, a hétvégéken is folyamatosan bent voltunk.

Gyakorlatilag mindent át kellett strukturálni. Minden évben kitaláltunk valamilyen érdekes programot, ami különleges a piacon, a biciklizéstől a trabantos városnézésig. Akadtak olyan évek is, amikor panelvacsorákat szerveztünk a 70-es évek hangulatát idézve, panellakásban, pöttyös lábosban főzött babgulyással. Később jött a DictaTour program: Barkassal vittük a turistákat a szoborparkba. De közben a piac is sokat változott, amiben a diszkont-légitársaságok megjelenésének is nagy szerepe volt.

– Mi inspirált, hogy emellett aktív munkát vállalj a Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetségében is?

– Annak idején a turistabuszok közlekedésének ügye kapcsán kerültem szorosabb kapcsolatba a MUISZ-szal, aztán az egyik tisztújító közgyűlésen beválasztottak a jogi és etikai bizottságba. Korábban viszonylag keveset tudtam a szövetség munkájáról, de most, hogy jobban belelátok, főleg tavaly ősz óta, amikor elnökségi tag is lettem, azt kell mondanom, le a kalappal azelőtt, mennyi munka zajlik a háttérben.

A Fővárosi Turisztikai Kerek­asztal ülésein sokszor én képviselem a szövetséget, mi készítettük azt a lobbifilmet is, amely a budapesti nehézségeket és problémákat mutatja be. Próbálom minél több ötlettel és kezdeményezéssel segíteni a szövetség munkáját.

– Vezetőként mi jellemez leginkább?

– Az egyik legfontosabb talán a humánusság, és remélem, hogy konzekvensnek is tartanak. Kitartó és problémamegoldó típus vagyok, és mindig szükségem van a megújulásra, a változatosságra. Most, a 25 fős létszámmal épp elértük azt a méretet, amikor már a szervezetben is új struktúrára van szükség, ez a közeljövő egyik kihívása lesz.

Amire viszont büszke vagyok: családbarát munkahely vagyunk, nem egy többgyerekes anyuka dolgozik nálunk, igyekszünk megértően kezelni a különböző helyzeteket. A családi napjainkon 50-60-an is összejövünk, ott van mindenkinek a párja, a gyerekei. Legutóbb például biciklivel megkerültük a Velencei-tavat. Emellett rendszeresen tartunk csapatépítő programokat is.

– Szabó Krisztiánnal honnan ered legendás barátságotok?

– Itt találkoztunk a Cityramánál, egyszerre kezdtünk, még a legeslegelején, 1998-ban. Emlékszem, a Keletinél egy piros lámpánál elkezdett mögöttem dudálni egy trabantos, gondoltam is: ki ez a bolond, piros a lámpa! Kiszállt a kocsiból, integetett, fogalmam se volt, ki az. Aztán pár nappal később egy buliban tisztáztuk a félreértést, kiderült, hogy kis kihagyás után éppen akkor tért vissza ő is az irodához. Onnantól kezdve tényleg elválaszthatatlan barátok lettünk.

– Azt is áruljuk el, hogy nem volt egyszerű összehozni ezt a mai beszélgetést… Miért is?

– Tegnap hoztam haza a kórházból a feleségemet és a negyedik gyermekünket, így most már két fiúból és két lányból áll a gyereksereg.

A feleségem a gyerekek programjainak szervezésénél teljesen leveszi a terhet a vállamról, sokszor csak a reggeli iskolába vitelben tudok részt venni. De a szabadidőnkben együtt az egész család. Gyakran vagyunk a szüleimnél Agárdon, vagy a Balatonnál, nagyszülőkkel közös programokon, rengeteg a gyerekzsúr, nyáron vízpart, hosszú bringázások…
A sport, legalább heti 2-3 alkalommal, amúgy is nagyon fontos számomra. Éveken át fociztam, sokat futottam, egy fél Ironman most is szerepel az álmaim között.