Több mint egzotikus üdülőhely - Ayubowan, Srí Lanka!
Amikor a reptérről kilépve mellbevágott a meleg, párás trópusi levegő, már tudtam, hogy életre szóló élmények előtt állok, és ez napról napra beigazolódott Srí Lankán. Aligha akad még egy olyan ország, ahol ennyi érintetlen, különleges kincs van egy mindössze háromnegyed magyarországnyi területen. Egy tenyérnyi érintetlen édenkert, a hagyományaikhoz hű emberekkel.
Természetimádóknak
Ha meg kellene fogalmaznom, mi fogott meg leginkább Srí Lankában, a természet állna az első helyen. Misztikus hangulat lengi körbe a földből 200 méter magasan kiemelkedő, vöröses színű és furcsa, szögletes alakú Sigiriya sziklát, amely az ország egyik legnépszerűbb látványossága. A történet szerint tetejére az 5. században emelt palotát kertekkel és úszómedencével Kashyapa király, aki a trónt erőszakkal ragadta magához apjától, és féltestvérétől való félelmében menekült a szinte megközelíthetetlen erődbe. Miután testvére legyőzte és a trónt visszaszerezte, a királyság központja visszakerült Anuradhapurába, itt pedig buddhista kolostor működött egy ideig. Ma a felfelé vezető több ezer lépcső megtétele után a palota maradványaiban, illetve az innen elénk táruló lélegzetelállító látványban gyönyörködhetünk. El lehet képzelni azt a pompát, ami a királyt egykor övezte. Még megvan például az a trónus is, amelyről a medencében úszkáló háremhölgyeinek látványát élvezte. Félúton felfelé pedig meglepően jó állapotban láthatók azok az eredeti barlangfestmények, amelyek ezeket a szép hölgyeket ábrázolják.
A sziklákon majmok ugrándoznak, néha el-eltulajdonítanak ezt-azt a turistáktól, és az arra járókat tábla figyelmezteti, hogy ne hangoskodjanak, a kövek között ugyanis darazsak telepedtek meg, amelyek kifejezetten idegesek a lármára, több rovartámadás is történt az elmúlt években.
Srí Lankán utazgatva európai szemnek az is érdekes, hogy az útszéli közlekedési tábla, ahogyan minket itthon szarvasra, őzre figyelmeztet, itt varánuszokra és elefántokra. És valóban: egy alkalommal egy jó méteres varánusz bandukolt át előttünk komótosan az úttesten, egy másik alkalommal pedig egy komplett elefántcsorda, amelynek éppen arra vezetett az útja az egyik nemzeti park területén. Szürreális élmény.
De ha elefántokkal közelebbről szeretnénk megismerkedni, arra ott van a Pinnawala Elefánt Árvaház, ahol csaknem 80 kisebb-nagyobb ormányosból álló kis „család” él együtt a parkban, délelőtt és délután az etetésüket, illetve a közeli folyón zajló fürdetésüket nézhetik végig a turisták. Lenyűgöző.
Akárcsak az ország belsejében megcsodálható, összefüggő teaültetvények a kétezer méter fölé kúszó hegyoldalakban. Az állandóan párás, nedves, esős, hűvös klíma miatt Kis-Angliaként is emlegetett országrészben, melynek központja Nuwara Elya, több teaüzemet is meglátogathatunk, és végigkísérhetjük, hogyan szüretelik, szárítják, fermentálják, majd szortírozzák a tealeveleket. Kóstolót mindenütt kapunk az illatos, forró italból.
Az út mentén annak is tanúi lehetünk, milyen nehéz, verejtékes munka a rizstermesztés, a helyiek sok helyütt ma is kézi szerszámokkal készítik elő a rizsföldeket a vízzel történő elárasztásra.
Gyümölcsökből sincs hiány. Érdemes megállni egy út menti gyümölcsös bódénál, 50 rupiáért, azaz mindössze 100 forintért kókuszdióból szívószállal szürcsölhetjük a hűs kókuszlevet, és válogathatunk szebbnél szebb ananászok, papayák, banánok, mangók közül. Csak a miheztartás végett: Srí Lankán 37-féle banán létezik… Legfontosabb exportcikkei egyébként a fahéj, a rizs, a tea és a kávé.
Meglátogathatunk kesudiófarmot is, de számomra sokkal izgalmasabb volt az a gyógynövénykert, ahol a 40 évesnek kinéző 57 esztendős gyógynövényszakértő orvos elmesélte, melyik növényt mire alkalmazza, hogyan hat az 5000 éves ayurvéda, s hogy a helyiek még mindig százszor jobban bíznak a keleti orvoslásban, mint a nyugatiban. Élő bemutató gyanánt egy villámgyors frissítő gyógynövényes masszázst is kaptunk.
És persze ne feledjük a homokos beach-eket, amelyek kedvéért a szigetország déli partjainál érdemes néhány nappal meghosszabbítani felfedezőtúránkat, de ilyet más országokban is találunk. Az Indiai-óceán vize mindig kellemesen frissítő, ugyanakkor meleg.
Kultúrarajongóknak
Az utazást felfűzhetjük Srí Lanka kulturális-történelmi örökségére és buddhista hagyományaira is, egészen különleges élményt jelent például testközelből átélni egy valódi buddhista szertartást.
Az ország középső-északi tartományában található Polonnaruwa ősi városának aranykorát a 12. században uralkodó I. Parakramabahu királyhoz kötik, aki arról volt nevezetes, hogy egyetlen lehulló esőcseppet sem hagyott kárba veszni. Uralkodása alatt felvirágzott a királyság kereskedelme és mezőgazdasága. Napjainkban a kambodzsai Angkorwathoz is hasonlítják, a nagy területen elszórtan fellehető műemlékek, épületmaradványok a világörökség részét képezik.
Csakúgy, mint az innen nem túl messze található Dambulla barlangtemploma. Míg Polonnaruwaban csupán az egyes szent épületekben, itt már a templomegyüttes bejáratánál levetetik velünk a cipőnket, de van valami ősi és mélyen megérintő abban, ahogy a nedves macskaköves udvart tapossa meztelen talpunk, akárcsak egykor a szerzeteseké. Az öt egymás melletti, festett falú barlangban a legkülönbözőbb Buddha-szobrok sorakoznak, a helyiek lótuszvirágot, jázmint hagynak előttük áldozat gyanánt.
De még ennél is nagyobb virágözönben volt részünk Kandyben, azon a buddhista szertartáson, ahol a látogatók fél órán keresztül láthatják a Buddha fogát őrző ereklyét a Buddha foga templomban. Minden reggel szingalézek és turisták ezrei zarándokolnak ide, Srí Lanka második legnagyobb városába, a korábbi fővárosba, kezükben jókora csokor jázminnal és lótusszal, hagyományos viseletben, hogy aztán hosszú tömött sorokban elhaladhassanak az ereklye előtt.
Ám áhítat ide vagy oda, a mosoly és a szemkontaktus itt is működik: egy 12 éves környékbeli kislánnyal barátkoztam össze, aki szőkeségemet és fehér bőrömet látva mindenképpen szeretett volna egy közös fotót, és ezt tökéletes angolsággal a tudtomra is adta…
Az ország egyébként drágaköveiről is nevezetes, Kandyben egyenesen múzeumot állítottak a drágakő-feldolgozás bemutatásának. Ma ez az iparág is a legfontosabbak közé tartozik.
Kandyből délre haladva érjük el a 28 ezer lakosú Nuwara Elya városát, mely egykor – főleg klímája miatt – a britek kedvelt telephelye volt, a koloniális időket idézi a Grand Hotel és a posta épülete is. A közelben található egyébként a legtöbb teaültetvény.
A 750 ezer lakosú Colombo szintén megér egy látogatást, az ország pénzügyi-kereskedelmi központja meglehetősen eltér minden más látnivalótól, emeletes házak, felhőkarcolók, bankok, modern épületek uralják az utcaképet.
Az innen 50 kilométerre található Negombo már kevésbé városias, errefelé a tengerpartok miatt indulnak a turisták, sok szálloda várja közvetlenül a tengerparton a pihenni vágyókat. Halpiacán pedig igazi autentikus sétát tehetünk kora reggel.
Ráérős tempó, békés vendégszeretet
Srí Lanka különlegességét nemcsak a táj és a történelmi örökség, adja, hanem maguk a szingalézek is. A mintegy 20 millió lakos 70 százaléka buddhista, 15 százaléka hindu, a többi muszlim és keresztény. Évszázadokkal ezelőtt bátor és félelmetes harcosokként tartotta őket számon a világ, ma jártunkban-keltünkben sokkal inkább a buddhizmusból is fakadó békés vendégszeretetükkel találkozunk, még a legnagyobb forgatagban is. Már a köszöntés is árulkodó, a nap első találkozásakor kezüket összetéve így üdvözlik egymást: „Ayubowan”, vagyis: Élj sokáig!
Mivel eléggé kiszolgáltatottak a természetnek, megtanultak együtt élni vele, a hétköznapokat is ez a természetközeliség hatja át. Nyugodt, ráérős tempóban élnek, ezért ha beugrunk egy büfébe, szánjunk rá időt, mert könnyen lehet, hogy egy sajtos szendvics elkészítése is fél órát vesz igénybe.
A fehér bőrű, világos hajú európaiakat a brit gyarmati múlt ellenére napjainkban is alaposan megbámulják, ám érdeklődésük nem terhes vagy tolakodó, egy-egy mosoly, köszönés és a nemzetiségünket firtató kérdés teljesen természetes és ártatlan. Igaz, az úti könyvek azt írják, ha nem akarunk belebonyolódni ezekbe a beszélgetésekbe, kerüljük a szemkontaktust, én nem így tettem, és semmiféle atrocitás nem ért, sőt. Ennyi mosolyt és kedves pillantást rég kaptam, gyerekektől, asszonyoktól, fiataloktól, idősektől.
Jó tudni!
Árak: Bár a helyieket megcélzó éttermek és bárok európai szemmel kellemes átfekvésűek, a hotelekben az itthoni felső árszínvonallal találkozunk, és a látványosságoknál meglehetősen magas, 20-30 dolláros belépőkkel kell számolni, erre az utasokat mindenképpen célszerű felkészíteni. A pénzváltás bankokban, reptéren, hotelekben is elérhető, de az üzletekben a VISA kártya is elfogadott.
Közlekedés: Az utcákon hömpölyögnek a tuktukok, amelyek teljesen baráti áron viszik el a turistát is A-ból B-be, akár 40-50 kilométeres távokon is. A tömegközlekedés működik, buszok, vasútvonalak hálózzák be az országot, de csak annak ajánlott ezt az utazási módot vállalni, aki kalandvágyó és nem zavarják a kíváncsi tekintetek. A dudálás állandó, saját dudaszava van a „vigyázz jövök”-nek a „köszönöm”-nek és a szitkozódásnak… Bal oldali közlekedés van érvényben.
Helyi ételek: Nemzeti eledel a rizs és a curry, számtalan formában, ízesítéssel képesek elkészíteni, és akár reggelire is előszeretettel fogyasztják. Srí Lanka a világ egyik legnagyobb kókuszfogyasztója.
A távol-keleti országokban mindig óva intik a turistát a helyi koszttól, de kis csoportunkat itt semmilyen kellemetlenség nem érte. Viszont tartsuk szem előtt, ha jóllaktunk, ne ürítsük ki teljesen a tányért, mert a hagyományuk szerint olyankor mindig újra szednek rá.
Fotózás: Fotózni ugyan szinte mindenütt szabad, de tilos a képen közösen szerepelni a szobrokkal. A vállakat, térdeket a szent helyeken nőknek és férfiaknak egyaránt el kell fedniük.
Trópusi betegségek: A közhiedelemmel ellentétben nincs az országban malária, de van helyette Dengue-láz, amelyet monszun után terjesztenek egyes szúnyogfajok, ezek ellen érdemes védekezni.
Szabadnapok: A legek között van az ország az egy évre jutó szabadnapok számával is, hiszen a buddhista, hindu és keresztény ünnepek mellett szabadok a hétvégék, és minden hónapban a telihold napja is, így összesen 150 nap egy évben.
