A Kilenclyukú híd legendája, amit egy fifikás idegenvezető költött

A már egyáltalán nem fiatalok még emlékeznek rá, mint az Express Utazási Iroda idegenvezetőjére.

„Kezdő idegenvezetőként, valamikor a 70-es évek közepén, nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy egy Stuttgartból repülővel érkező, idősekből álló csoportot kísérhettem" – mesélte a történetet Horváth Péter.

"A ferihegyi érkezés után sikerült összemelegedni a kis csoporttal és a programok is sikeresen zajlottak. Egészen a harmadik napig, amikor egy hortobágyi kirándulásra vittem őket.

Reggel, a Hotel Ifjúság elé kiállt az Express Ikarus 260-as autóbusza, s elindultunk. A távolban már feltűnt a Kilenclyukú híd amikor a busz elkezdett rángatni. A sofőr elfehéredett és odasúgta, hogy le fogunk robbanni...

Egy hirtelen ötlettől vezérelve annyit mondtam: Hölgyeim és uraim, egy régi legenda szerint a hídon gyalog kell átmenni és a közepén valamit kívánni, az biztosan teljesül. Egy emberként kiabálták, hogy gyalog folytassuk utunkat és tegyük meg azt a néhány száz métert a másik oldalon lévő csárdáig (a több mint 300 éves Hortobágyi Csárda a közelmúltban újra megnyitott – a Szerk.), ahová ebédelni mentünk. A sofőr közben azt is odasúgta, hogy nem lesz gond, van a kocsiban alkatrész, egy óra alatt megjavítja a buszt.

Így is lett, a csoport boldog volt, és nem blamáltuk magunkat a busz miatt.

A híres Kilenclyukú híd

Fotó: 123rf.com

Több mint egy évtizeddel később, a 80-as évek második felében, egy gyönyörű, vadonatúj Setra busszal szintén idős turistákat vittem a Hortobágyra. Már majdnem elértük a hidat, mikor a hátsó sorból előreszólt egy hölgy: Péter, nem állunk meg? Én azt hallottam, van egy olyan legenda, hogy gyalog kell itt átmenni a másik oldalra és a kívánságunk teljesül. Az étkezésnél elmondta, hogy egy stuttgarti barátnője mesélte mindezt, aki a hetvenes években járt erre..."

Hát így keletkeznek a legendák, s ezért kell még ma is átsétálni a hídon némelyik csoporttal.

*

Ha Önnek is van egy jó sztorija a múltból, küldje el a blog@turizmus.com címre. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot a válogatásra annak érdekében, hogy csak hiteles és senki emlékét, vagy személyiségi jogait nem sértő történeteket közöljön.