Ilyen nincs, és mégis van – idegenvezetők mesélik

Szerző: Szebeni Zsolt

Forrás: turizmus.com

 2022. február 22. 18:15

Turizmussztori rovatunkban az Idegenvezetők Világnapja előtt tisztelegve három olyan, megmosolyogtató esetet mesélünk el, amelyek mindegyike sok-sok évvel ezelőtt történt.

A Duna vízállása boldogít

– Hány méter mély itt a víz? – kérdezi a Lánchídon áthajtó városnéző buszban ülő okostojás turista.

„Nem mindegy neked" – gondolja magában az idegenvezető, de arcizma sem rándul, eszébe jut idősebb kollégáinak intelme: minden, egyébként indifferens kérdésre válaszolj valamit, hadd legyen boldog a turista, hogy lám, milyen jót kérdezett.

– 3 méter – válaszolja mosolyogva az idvez.

– És áradáskor? – folytatja a mindent tudni akaró öregúr.

– Akkor lehet akár 10 méter is, de akkor a nagy hajók, mint amilyennel önök is Budapestre érkeztek, nem tudnak kikötni, az utasok nem tudnak kiszállni a vízzel elöntött rakpartra. Ha most is áradna a Duna, akkor önök nem ülnének ezen a buszon – zárta le a témát az idvez.

(Idegenvezetőnk ösztönösen is jól válaszolt, mert a szállodahajók valóban nagyon nagy vízállásig átférnének a hidak alatt, tehát eljuthatnának Budapestig, de addigra már a hajózási tilalom miatt nem jöhetnek – tudtuk meg hozzáértő barátunktól – a szerk.)

 

Merre is van Kelet?

Persze, a turista akaratlanul is tud nehéz perceket okozni. Mint például annak az egyébként amerikai csoportnak a nagyon barátságos és igazán kulturáltan viselkedő tagjai, akik vallásuk szerint kelet-nyugati irányban alszanak. Azt kérték az idegenvezetőtől, hogy a szobáikban az ágyakat forgassák nekik kelet-nyugati irányba.

A Körszálló

Fotó: Danubius Hotels

Mi ebben a nagy ügy? – gondolhatná bárki, az egyik szobában megnézzük, mennyit kell fordítani az ágyon, a többiben már gyerekjáték megcsinálni ugyanazt. Csakhogy ez a csoport a Hotel Budapestben, becenevén a Körszállóban lakott....

Idegenvezetőnk szobáról szobára menve, egy iránytűvel a kezében – egy londiner segítségével – forgatta az ágyakat, hogy az amúgy alkoholt nem fogyasztó, így a vacsora után a bárban semmit nem költő vendégek korán nyugovóra térhessenek...

 

Ide nekünk a plovot!

A magyar konyha közel tíz napi élvezete után egy üzbég csoport tagjainak már rettenetesen hiányoztak az otthoni ízek. Annyira, hogy – az egyébként napokig tartó hazavonatozás előtt – a búcsúvacsora ürügyén a csoport férfitagjai bekéredzkedtek a szálláshelyükül szolgáló, kelet-magyarországi kis szálloda konyhájára, hadd főzzenek maguknak.

Nekiálltak a nemzeti ételük, a plov (máshol piláf) elkészítésének. Kellett hozzá bárányhús, sárgarépa, rizs, hagyma, kurkuma, sáfrány, római kömény, koriander és még mazsola is – a 80-as évek Magyarországán egyik másik fűszer beszerzése önmagában is kihívást jelentett. Képzeljük el azt a konyhát – szerencsére nem volt rajtuk kívül más vendég a szállodában –, ahol 15-20 lelkes férfiember tolongva, egy hatalmas üstben főzi az édeskés „rizseshúst".

A ház saját szakácsa végig ott volt, és figyelt, mondván, tanul valami újat. Ma már persze az utolsó munkanapja lenne ez, de akkor még azt sem tudták, mi fán terem majd a HACCP...

*

Ha Önnek is van egy jó sztorija a múltból, küldje el a blog@turizmus.com címre. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot a válogatásra annak érdekében, hogy csak hiteles és senki emlékét, vagy személyiségi jogait nem sértő történeteket közöljön.