Ahol egész évben jó turistának lenni: Dél-Spanyolország

Ahol egy évben mindössze 16 napot esik az eső, májustól késő őszig fürdésre alkalmas a tenger, és karácsonykor is 20 fokos a hőmérséklet, ott mindig jó lehet turistának lenni. Ezt éreztük a fennállásának 25 éves jubileumát ünneplő Budavár Tours négynapos dél-spanyolországi tanulmányútjának minden állomásán, ahová csak eljutottunk: Alicanté­ban, Benidormban és La Mangán.

Éld a saját ritmusod!

Alicantéba már hetente két közvetlen járat viszi az utasokat Budapestről. A két és fél órás utazás után, ahogy elvegyültünk az éjszakai korzózók között, azt éreztük, itt mintha lassabban járnának az órák. Mire is az a nagy rohanás?

Dél-Spanyolországban az emberek évszázados, belső ritmusuk szerint élik az életüket, amelynek tempójáról és élvezetéről még a turisták kedvéért sem hajlandóak lemondani. Délelőttönként az öregurak vasalt ingben, nyakkendőben ülnek, botra támaszkodva társalognak egymással a fák hűvösében, míg korosztályuk aktívabb tagjai a tengerparton, ásványvizes palackokkal végeznek törzshajlításokat. Délben sziesztáznak, estétől késő éjszakáig pedig a családok apraja-nagyja hömpölyög az utcákon, a szívélyes, vidám forgatag magával ragadja a turistákat is.

Ez a kép marad meg az Alican­tétől egyórás autóbuszútra lévő Benidromról is, amelynek kikötőjéből hajókirándulást tettünk egy közeli szirthez. Aki esetleg megunná a tenger – amúgy megunhatatlan – látványát, az lelépcsőzhet a hajó üvegezett aljára, és szinte búvár módjára gyönyörködhet a kísérő kis halak kíváncsiskodó csapatában.

A szirt oldalán a kikötő mind­össze egy kávézóból áll, itt megpihenhet a turista, és ha kedvet kap hozzá, bejárhatja a tengerből ferdén kiemelkedő, lakatlan sziklát, amelyen csak sirályok élnek – óránként jönnek-mennek a kishajók, hozzák-viszik az utasokat.

Más optikával láthattuk a tengerparti tájat Benidromban, a négycsillagos Gran Hotel Bali szálloda 82. emeletéről, amely fölött már csak az elnöki lakosztályok vannak. A 186 méter magas üvegpalotában megcsodáltuk az apartmant, amelynek ára naponta kétmillió forint. Ennyibe kerül a körpanoráma a tengerre, meg hogy a látvány és a hálószoba között még egy jakuzzi is helyet kapott. A standard szobák persze olcsóbbak, és a 29. emeletről is szép lehet a hajnali táj. E fölötti magasságban már panoráma felárat kell fizetni a szobákért, amelyek általában négyszemélyesek.

Eljutottunk a város egyik híres turistalátványosságához is: a Terra Mítica egy olyan tematikus kalandpark, amely a közismert történelmi korok mentén vezeti – és szórakoztatja – végig a látogatókat, főként a gyerekes családokat. Aki már a hullámvasút látványától is szédeleg, az a növényvilág szépségében és változatosságában, a park rendezettségében találhat felüdülést.

A benidormi turisztikai hivatal munkatársa egy tapas bárt javasolt vacsoránk színhelyéül, amelynek női séfje úgy gondolta újra a húsos és halas tapasokat, hogy azok már nem is falatkák, hanem komplett fogások. Egy másik étteremben paellát kóstolhattunk, a tenger rengeteg gyümölcsével elkészített rizses ételüket.

Mindenhol spanyol borokat kínálnak az ebédhez és a vacsorához, ezek magas minősége egy szinten áll a gasztronómiájukkal. És sehol senki nem sürget, a spanyol temperamentum azt jelenti az étteremben, hogy étkezz nyugodtan, és beszélgess sokat. Mobiltelefonjába temetkező vendégből itt nagyon keveset látni.

A nyugalom félszigete

La Manga a benidormi kirándulás másnapján még lejjebb csavarja a turistákban a serénykedés lángját. Kis-Miaminak is hívják a pihenőparadicsomot, amit – szerencsés földrajzi helyzetének köszönhetően – két tenger ölel körbe: a Földközi- és a Kis-tenger (Mar Menor).

Itt minden szálloda és apartmanház minden ablaka tengerre néz. Ez a nyugalom félszigete: kisgyerekes családoknak, kikapcsolódni vágyóknak receptre kéne felírni.
A nyaralók távoztával, telente pedig svédek költöznek a házakba – meg tudjuk őket is érteni.

Vendégszeretet felsőfokon

Alicantében a négycsillagos Hotel Meliában volt a szállásunk, közvetlenül a tengerparton, a yachtkikötőben. A több mint 500 szobás szálloda ablakai vagy a tengerre, vagy a kiköltőre néznek. Mi a már felújított 3. emeleten kaptunk szobákat, amelyek komfortja alapján legalább még egy csillagot adományoztunk a Meliának.

A hotel már túl van tinédzser korán, de fokozatosan újítják fel az emeleteket, a burkolatokat, a szobák berendezését újra cserélik. Magától értetődően terítettek a háromfogásos vacsorához érkezésünk éjszakáján, 11 óra után is. A reggeli választékában nemcsak a friss zöldségek, gyümölcsök, sonkák voltak természetesek, hanem a lazac és a pezsgő is. Igényességüket jelzi – legalábbis a kávéfüggők szerint –, hogy a svédasztalon is tökéletes az eszpresszó, nem azzal távozik a vendég, hogy azonnal egy kávézót keressen.

Ahogy kapaszkodunk fölfelé Szent Borbála várának (Castillo de Santa Barbara) fenséges romjaihoz, megelevenedik az ókori görögök által alapított város egész történelme. A fentről elénk táruló panorámában még a bikaviadalok helyszínét is fölfedezzük. Ahol a spanyol hódítók még lóháton közlekedtek, a mai kor turistája lifttel is fel- és lejuthat, mert a vársziklába beépítettek egy halkan suhanó felvonót.

És máris a homokos tengerpartra érünk, amelynek szellős, árnyékos büféjében búcsúzóul megkóstoljuk a spanyol hamburgert: kifogástalan marhahús rengeteg friss zöldséggel.

Minden élményünk a spanyol vendégszeretet szép példája, amit lépten-nyomon érez a turista.