Bor, bringa, bakancs – Alsó-Ausztria, ahogy még nem láttuk

Az évente 600 ezer magyar vendégéjszakával hazánk Alsó-Ausztria harmadik legfontosabb küldő piaca, ám ennek kétharmada a téli időszakra esik. Az Alsó-Ausztriai Idegenforgalmi Hivatal júniusban tanulmányútra invitált magyar újságírókat, hogy bemutassa, nem csak a havas sportok kedvéért érdemes felkeresni, a nyaraláshoz is jobbnál jobb lehetőségeket kínál.

Világörökségtúra bringával

A tartomány hat régiójának egyike, Wachau világörökségi címmel büszkélkedhet. A Melk és Krems városok közé eső, 35 km hosszú folyóvölgy az útikönyvek szerint a Duna alsó-ausztriai szakaszának legszebb része, amelyet kis csapatunk – klasszikus módon – két keréken fedezett fel az idén éppen 30 éves Duna-menti kerékpárúton. (A folyó alsó-ausztriai szakaszán egyébként összesen mintegy 260 km bicikliút várja a kerekezőket.)

A spitzi vasútállomás, ahol felvettük a bérelt bringát, egyike az egész tartományt behálózó Nextbike rendszer 44 wachaui kölcsönzőpontjának, a drótszamarat használat után bármelyik helyszínen le lehet adni, és egy órára csupán 1 euró a kölcsönzési díj. Ez a 24 órában működő hálózat lehetőséget ad arra, hogy a biciklizést az oda- vagy a visszaúton kellemes dunai hajózással, vagy vonatozással váltsuk ki, így egy egészen más perspektívából csodálhassuk Wachau idilli táját.

A hegyekkel körülölelt, szűk folyóvölgy hol a mi Dunakanyarunkra emlékeztet, hol olyan érzésünk támad, mintha mediterrán vidékre csöppentünk volna. Krems irányába tekerve jobbról a lassan hömpölygő folyamra, balról a napos, teraszos szőlőültetvényekre pillanthatunk (az út sok helyen a szőlőtőkék és gyümölcsösök között kanyarog), bájos, csendes falvakat és középkori kisvárosokat szelünk át, ahol az utcákon hatalmas hordókban leanderek és burjánzó muskátlik virulnak, reneszánsz kastélyok és pusztulásukban is méltóságteljes várromok mellett suhanunk el, amelyekhez a lenyűgöző panoráma miatt megéri felkapaszkodni.

A kulturális látnivalók barokk gyöngyszeme a Duna fölött „trónoló” göttweigi apátság (Stift Göttweig). Több mint 900 éve élnek a hegytetőn a bencés szerzetesek: régi kolostoruk 1718-ban szinte teljesen megsemmisült egy tűzvészben, a monumentális új épületegyüttest a császári udvar építésze, Lucas von Hildebrandt tervezte. Megcsodálni való a császári lépcsőház grandiózus mennyezeti freskója, de érdemes elidőzni a múzeumnak helyet adó, gazdagon festett termekben és az apátsági templom aranyozott gótikus főoltára előtt is. A kolostor teraszáról szemet gyönyörködtető kilátás tárul Wachau híres szőlőteraszaira és a Dunára is.

Gasztronómia felsőfokon

Wachau a világ egyik legvédettebb borrégiója, az 1400 hektáron elterülő szőlőültetvények kétharmada a hegyoldali teraszokra kapaszkodik fel. A nyugati nedves, hűvös és a keleti száraz, meleg légáramlatok találkozásából kialakuló sajátos mikroklíma és a köves, kavicsos termőtalaj alapozza meg az itt születő friss, ásványos borok jellegzetes aromáját. Kis parcelláikon a családok saját maguk művelik a szőlőt, amelyet hagyományos módon, kézzel szüretelnek le.

A wachaui borkészítési kódex szigorúan előírja: a hordókba kizárólag helyben termett szőlő leve kerülhet. Az uralkodó fajták a zöldveltelini (70 százalékban) és a rizling (20 százalékban) – mindezt már az egyik legjobb termőhely, a Kellerberg hegy lábánál fekvő, közel 300 éves Domäne Wachau pincészetben hallottuk, amely a kis borvidék területének 30 százalékát fogja össze szövetkezeti formában. A borospincében szombat délutánonként garantált vezetett túra indul, a hozzá tartozó barokk kiskastély pedig borkóstolók stílusos helyszíne.

A termelői borokat kínáló útszéli heurigerek és a pincesorok borozói mellett elegáns vidéki fogadók és kiváló éttermek között is válogathatunk Wachauban. A weißenkircheni Jamek étterembe például kreatív konyhája és remek borai mellett a kerthelyiségéből nyíló látvány miatt is érdemes betérni. A Mautern falucskában található Nikolaihofban pedig mintha a történelmi múltba lépnénk vissza: egyszerre látványosság, pincészet, étterem és fogadó egy több száz éves saját templommal. Ausztria legősibb borászatának pincéjét egy római kriptából alakították ki, s itt látható a világ legrégebbi, 350 éves és 12,5 méter hosszú szőlőprése is, melyet ma már csak évente egyszer használnak. A Saahs család a földkerekségen talán legrégebb óta folytat bioszőlő-termesztést, borai még a tengerentúlon is keresettek. Természetesen konyhájukat is organikus szemlélettel vezetik, vendégeik számára a belső udvaron egy százéves óriás hársfa alá terítenek.

Nyáron a hegyekben

A következő nap már a Mostviertel régióban, a Traisen folyó partján bringáztunk. A Dunától egészen Mariazellig vivő, 111 km hosszú, javarészt ligetes környezetben vezető kerékpárút a tartományi főváros, St. Pölten modern kormányzati negyede mellett is elhalad, az út mentén több biciklisbarát vendéglátóhely kínál kellemes pihenőt, köztük a hangulatos Seedose, amely egy mesterséges tó partján fekszik. Ezúttal a wilhelmsburgi Franzl fogadóban béreltünk elektromos kerékpárt, amelynek kölcsönzési díja két-háromszorosa a hagyományosnak, de – a kezdeti idegenkedésünk után – gyorsan kiderültek az előnyei: kényelmesen lehet vele nagy távolságokat legyőzni, s a bicikliző menet közben rugalmasan váltogathatja a három sebességfokozatot.

Mosviertel síterepeit aligha kell bemutatni a magyaroknak. Annaberg szálláshelyei nyáron a környező hegyekben túrázókat várják, mi is innen indultunk az Ötscher-Tourmauer Természetpark felfedezésére. Legnépszerűbb részét, az 5,5 kilométer hosszú Ötschergräbent pár éve Ausztria legszebb túraútvonalának választották.

A vadregényes szurdok bejáratánál, Wienerbruckban jelenleg egy új látogatóközpontot építenek a bakancsos turisták kiszolgálására, ez a tervek szerint legkésőbb jövő áprilisban, az alsó-ausztriai tartományi kiállítás keretében nyílik meg. (Érkezhetünk vonattal is, mert van megállóhelye a Mariazell vasútnak.) Miközben itt még javában folynak a munkálatok, az Ötschergräben végénél található, nagy múltú, s megújult Vorderötscher turistaház július közepétől ismét megnyitja kapuit, szállást és tájjellegű ételeket kínálva a túrázóknak.

A szurdokot nem véletlenül emlegetik Ausztria Grand Canyonjaként is. Patakok folyammá duzzadva törtek utat a sziklában és formázták fenséges látvánnyá a természet erejével évszázadokon át, ösvényünk hol a zúgó vizek fölé épített pallókon és fahidakon, hol a meredek hegyoldalba vájva vezet, bizarr sziklaformációkat és kisebb-nagyobb csobogókat, zuhatagokat érintve. Kezdő túrázóknak is bátran ajánljuk, mert az élmény páratlan, aki elfárad, félúton megpihenhet a morajló folyóra épített alpesi hüttében vagy a csaknem 90 méter magasból lezúduló Mirafall-fátyolvízesésnél.