Ez aztán a slow food!

Érdekes tanulmányozni a dokumentumértékű, olykor hiperrealistának tűnő festményeken, milyenek is voltak az akkori „Sunday brunch”-ok és más lakomák. A hágai Mauritshuis kiállításán szereplő festmények bizony felkeltik az étvágyat, ezért a múzeum vezetői tematikus kóstolókkal és előadásokkal teszik még élvezetesebbé a tárlatok látogatását. Van olyan nap, amikor halak a főszereplők, máskor az italok, a húsok, a sajtok, a kenyerek vagy a gyümölcsök.

Az akkori festmények megrendelői ugyanúgy fontosnak tartották tudatni a világgal, hogy mit ebédelnek, mint akik ma felrakják a Facebookra, melyik vendéglőben ünnepelték a születésnapjukat, vagy éppen mit főzött számukra kedvenc éttermük ügyes és megbecsült séfje.

Clara Peeters festménye dokumentumértékű az egykori lakomákról

Érdekes, hogy a zseniális ecsetkezelésről árulkodó csendéletek alkotói alig ismertek: Clara Peeters – akinek képeit a Pradóból kérték kölcsön – Pieter Claesz és Willem Heda, Osias Beert, Jacob van Hulsdonck neve nem sokat mond, de alkotásaik annál inkább: mesterien font, ropogós kalácsok, osztrigák, rákok, művészi fajansztányérok, ónkupák és keleti import porcelánok árulkodnak az akkor gasztronómia magas színvonaláról.