Ezt kell tudni a határon átnyúló utazásszervezésről

Szerző: dr. Neiger Kata

Forrás: turizmus.com

 2021. március 03. 17:17

Folyamatosan nő Magyarországon azoknak az utazásszervezőknek a száma, amelyeknek az Európai Unió valamely más országában van a székhelyük, és hazánkban az érvényes uniós jogszabályokkal összhangban, „határon átnyúló szolgáltatóként" végzik tevékenységüket.

Legutóbbi összesítésünk szerint húsz olyan utazási irodát tartott nyilván 2021 elején a Fővárosi Kormányhivatal, amelyek határon átnyúló utazásszervezés végeztek. E társaságok között spanyol, osztrák, német, szlovák, olasz, sőt bulgáriai bejegyzésű vállalkozás is van.

Mivel több fórumon is felmerült, hogy ezek a cégek valamiféle piaci előnyhöz jutnak Magyarországon külföldi székhelyük miatt, megkértük jogi szakértőnket, dr. Neiger Kata utazási szakjogászt, hogy foglalja össze a határon túli szolgáltatók működésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat – a szerk.

*

Magyarország 2004 májusában csatlakozott az Európai Unióhoz, így annak tagállamaként és európai uniós polgárként – természetes személyként és jogi személyként is – megilletnek az uniós alapszabadságok, melyek közül az egyik a szolgáltatás szabad nyújtása.

A szolgáltatásnyújtás szabadsága értelmében minden olyan önálló gazdasági tevékenységet szolgáltatásnak tekintünk, amelyet rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtanak, de nem vonatkoznak rá az áru, a tőke és a személyek szabad mozgásának előírásai. Fontos feltétel továbbá az Unió szabályozása szerint, hogy a szolgáltatás nyújtása során „határon átnyúló elem" is legyen a tevékenységben, és egyfajta ideiglenes jelleg is megállapítható legyen. Ilyen szolgáltatás lehet az idegenvezetés, az utazásszervezés, a szálláshely-szolgáltatás, amelyet az Unió bármely tagállamában nyújthatunk, ha megfelelünk a székhelyünk szerinti tagállam feltételeinek.

Egyértelmű, hogy a nyújtott szolgáltatás „határon átnyúlóvá" válik, amennyiben egyik tagállamban letelepedett szolgáltató átmegy a szolgáltatást igénybe vevő tagállamába és ott nyújtja a szolgáltatást, vagy a szolgáltatást igénybe vevő személy utazik a szolgáltatás igénybevétele céljából a szolgáltató letelepedése szerinti tagállam területére. Ilyen utóbbi eset, amikor magyar állampolgár elutazik Bécs repülőterére, és onnan ugyanazokkal a feltételekkel, mint egy osztrák állampolgár repül el nyaralni a Maldív-szigetekre, vagy igénybe veszi a lengyel sípályákat ugyanazokkal a feltételekkel, mint egy lengyel állampolgár.

De abban az esetben is a szolgáltatásnyújtás szabadsága érvényesül, ha a szolgáltató (utazásszervező) és az igénybe vevő (utazó) egyazon tagállamban tekinthetőek letelepedettnek, de a szolgáltatás nyújtására egy másik tagállamban kerül sor, mivel a magyar állampolgárságú utazó a magyar székhelyű utazásszervezőtől egy salzburgi szálláshelyet foglal le.

Az Európai Unió ítéletei segítenek annak pontosításában, hogy egy adott szolgáltatásra vonatkozik-e ez az uniós alapszabadság; de például uniós polgárként – akár egy kft. is, mint jogi személy – a Petíciós Bizottsághoz is fordulhatunk, ha egy másik tagállam megsértette valamely uniós alapszabadságunkat.

 

Mikor minősül ideiglenesnek egy szolgáltatás?

Azt, hogy mikor minősül ideiglenesnek egy szolgáltatás, esetről esetre vizsgálják; végső esetben a bíróság dönti el. Mára már tisztázták, hogy ha egy vállalkozás kialakít irodákat egy másik tagállamban, az nem zárja ki az ideiglenes szolgáltatásnyújtást.

A magyar szabályozás utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenység esetén például úgy biztosítja e feltétel teljesülését, hogy a hatóság felé történő bejelentés legfeljebb öt évre terjedhet ki. Ha a vállalkozó öt év elteltével is szolgáltatni szeretne, akkor újból be kell jelentenie azt – újból legfeljebb öt évre – és csatolnia kell a megfelelő igazolásokat.Már az utazási csomagokról szóló 2015/2302 EU irányelv is rögzítette, hogy nincsenek teljes mértékben kiaknázva az utazási csomagok uniós piacának határon átnyúló lehetőségei. Az irányelv egyik célja az volt, hogy a szabályok egységesítésével az utazók és a kereskedők a belső piac maradéktalan kihasználása érdekében határokon átívelő szolgáltatást nyújthassanak és vehessenek igénybe. Így az utazó biztonságban érezheti magát, mert teljesen mindegy, melyik tagállamban bejegyzett utazásszervezővel utazik, hiszen ugyanazon védelmet élvezi, mintha lakóhelye szerinti székhelyű utazásszervezőt választ.

A határon átnyúló utazásszervezéssel határon átnyúló kötelezettség is jár

Fotó: 123rf.com

Határon átnyúló teljes körű felelősség

Az irányelv szerint az utazásszervező teljes körű felelőssége ugyanazt kell, hogy jelentse Magyarországon, Németországban vagy Bulgáriában.

Gondoljunk csak a brit Thomas Cook utazásszervező csődjére. A társaság az Egyesült Királyságban saját jogon utazásokat szervezett és értékesített, önálló vagyoni biztosítékkal rendelkezett. Amennyiben egy magyar állampolgár, aki az Egyesült Királyságban tartózkodása alatt közvetlenül a Thomas Cook utazásszervezővel kötött utazási szerződést, úgy ez határon átnyúló szolgáltatásnyújtásnak minősül; így a fizetésképtelenség bejelentését követően kiterjedt rá is a társaság vagyoni biztosítéka.

Ha annak idején a Fáraók Tours utazási irodának a csőd bejelentésekor lett volna például osztrák állampolgár utasa, akivel utazási szerződést kötött, a kártalanítás is ugyanúgy megillette volna, mint egy magyar állampolgár utast. A szolgáltatás szabad nyújtása tehát nemcsak jogokat jelent a szolgáltató vállalkozónak, hanem kötelezettségeket is.

 

Bejelentés és nyilvántartásba vétel

Az Európai Unióban a vállalkozókkal szembeni elvárásokat nagyrészt egységesítették, így például a tagállamok nyilvántartást vezetnek a szolgáltatókról. Egy német utazásszervező a Budapest Főváros Kormányhivatalánál – 2021-től illetékmentesen – jelentheti be a határon átnyúló tevékenységét a saját országa szerinti nyilvántartási adatai közlésével, és igazolnia kell a szakmai biztosíték meglétét.

A magyar hatóság eljárása során csak azt vizsgálja – a külföldi társhatóság megkeresése útján –, hogy a bejelentésben foglaltak megfelelnek–e magyar jogszabályban foglalt követelményeknek, azaz nyilatkozott-e minden kérdésben a formanyomtatványon a vállalkozás.

Ha a vagyoni biztosíték igazolását valamely, az Európai Unió tagállamában letelepedett és ott jogszerűen működő hitelintézet vagy biztosító társaság – például osztrák biztosítótársaság – állítja ki, akkor ezt igazolásként a magyar hatóságnak is el kell fogadnia (természetesen a hatóság az igazolás magyar nyelvre fordításához ragaszkodhat). Fontos tudni, hogy a hatóság nem ad ki engedélyt az eljárás lezárásakor, hanem csak a bejelentés és a nyilvántartásba vétel tényét igazolja.

Magyar utazásszervező is működhet külföldön, ugyanezen feltételek teljesítése esetén.

A magyar hatóságnak csak szigorú feltételek teljesülése esetén van lehetősége a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás eseti korlátozására

Fotó: 123rf.com

A szolgáltatásnyújtás uniós alapszabadságát elsősorban közérdek, közegészségügy vagy közbiztonság alapján lehet korlátozni, többek között szigorú arányossági feltételek figyelembevételével. Így a magyar hatóságnak is csak szigorú feltételek teljesülése esetén van lehetősége a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás eseti korlátozására Magyarországon.

Ha ilyen megtörténik és a nyilvántartó hatóság bizonyítja korlátozás indokoltságát, akkor a határozata egyidejű megküldésével megkeresi a szolgáltató letelepedési helye szerinti másik tagállamnak a szolgáltató felügyeletét ellátó illetékes hatóságát a szükséges intézkedések megtétele érdekében – ami akár a vállalkozás engedélyének/nyilvántartásba vételének felülvizsgálatát is jelentheti. Ha a vállalkozás ezzel nem ért egyet, úgy bíróság előtt támadható a hatóság döntése.

 

A fogyasztó jogai a határon átnyúló szolgáltatóval szemben

Amennyiben a szolgáltatással nem elégedett a szolgáltatást igénybe vevő fogyasztó, úgy határon átnyúló szolgáltatóval szemben is lehetősége van igényét érvényesíteni; az Európai Unióban magas szintű a fogyasztóvédelem.

Mint más magyar vállalkozásnak, úgy a Magyarországon határon átnyúló szolgáltatást nyújtó vállalkozónak is kötelessége a fogyasztó által  közölt panaszt megvizsgálni és arra – ha írásban érkezett 30 napon belül, ha szóban, akkor azonnal – választ adni, szükség szerint azt orvosolni. A panasz elutasítása esetén a vállalkozó köteles az igénybe vevőt írásban tájékoztatni ennek indokairól és arról, hogy panaszával – annak jellege szerint – mely hatóságnál kezdeményezhet eljárást, továbbá milyen egyéb nem hatósági vagy bírósági vitarendezési módokat vehet igénybe, az ilyen eljárás megindításához vagy vitarendezési mód igénybevételéhez szükséges információkkal együtt. Tehát a vállalkozó kötelezettsége e körben is azonos a Magyarországon letelepedett szolgáltatók kötelezettségeivel. Amennyiben pedig nem tartja be e szabályokat, úgy a szolgáltató ugyanúgy felel az adott szolgáltatást ellenőrző hatóság vagy a fogyasztóvédelmi hatóságok előtt, mint más magyarországi vállalkozás.Határokon átnyúló jogvita esetén a fogyasztó az Európai Fogyasztói Központhoz is fordulhat, mely eljárása során – az alternatív vitarendezés eszközeként, a békéltető testülethez hasonlóan – a panasz benyújtásától számított 90 napon belül döntést hoz a panasz ügyében.

A fogyasztó a lakóhelye szerinti tagállamban is perelheti az utaztatót, függetlenül attól, hogy annak székhelye egy másik tagállamban van

Fotó: 123rf.com

A 1215/2012/EU rendelet ad választ arra a kérdésre, hol perelje a szolgáltatót a fogyasztó, ha bírósági eljárást kíván indítani. Ha ugyanis a vállalkozás másik tagállamban rendelkezik székhellyel, mint ahol a fogyasztó lakóhelye van, akkor is perelheti a fogyasztó a lakóhelye szerinti tagállamban a vállalkozást. A vállalkozásnak ilyen könnyítés nem jutott, a fogyasztó ellen kizárólag a fogyasztó lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást. Ha tehát egy budapesti lakos utazó egy osztrák utazásszervezőt kíván perelni, azt megteheti Budapesten is, nemcsak az osztrák vállalkozás székhelye szerint. A magyar bíróság pedig köteles lefolytatni az eljárást.

Egy vállalkozásnak, mint jogi személynek kevesebb kiváltsága van jogszabályban rögzítve, mint egy természetes személynek, akinél a lakóhely szerinti perlés lehetősége uniós jogszabályban szerepel. Azonban az Európai Unió Bírósága közelmúltban meghozott döntésében kimondta már, hogy a vállalkozás is jogosult a saját tagállamában perelni a szerződő partnerét, akkor is, ha ez a partner határon átnyúló szolgáltatást nyújt.

A Booking.com foglalási platformmal szemben mondta ki az EU bírósága, hogy akkor perelheti a saját tagállamában a vele szerződő partner szálláshely – függetlenül egy ÁSZF-ben szereplő joghatósági kikötéstől –, ha a szálláshely által kifogásolt magatartás a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés körbe tartozik.

Az Unió döntéshozó szervei előtt van már egy irányelv, mely a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásra vonatkozik. Ez a kollektív fogyasztóvédelmi eljárás a pénzügyi, idegenforgalmi, energetikai, egészségügyi és telekommunikációs szolgáltatást nyújtó vállalkozásokkal szemben indítható, így bevezetése a turizmus szektort is érinti. Az eljárás lefolytatása esetén nemcsak az adott ügyben érintett fogyasztóra, hanem minden fogyasztóra kiterjedő hatályú döntés – akár kártérítés megítélése is – hozható, így gyorsíthatja a fogyasztók igényérvényesítését. Elvi szinten rögzíti az irányelv, hogy mind a belföldi, mind a határon átnyúló jogsértésekre alkalmazni kell, különösen akkor, ha a jogsértés által érintett fogyasztók a jogsértő kereskedő letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban vagy tagállamokban élnek.

Ma azt látjuk, hogy az Európai Unióban egyre szélesebb körű és részletezettebb a fogyasztói jogok egységesítése, hiszen az irányelv tervezete szerinti eljárásban olyan döntés hozható, mely más tagállamban lévő fogyasztóra/szolgáltatóra is kihat. Ez a folyamat a jövőben adott esetben a szolgáltatói oldalon is eredményezheti a szorosabb összefogást és egy egységesebb szolgáltatói magatartást.