Füri Mihályné: A jogi vénám a cégvezetésben is megmutatkozik

Szerző: Szerdahelyi Krisztina

Forrás: turizmus.com

 2023. január 02. 14:19

Az elmúlt évek történései bebizonyították, hogy az utazási piac szereplőinek a korábbinál jóval nagyobb rugalmasságra van szükségük – hangsúlyozza Füri Mihályné. Női vezetők a turizmusban című sorozatunk legújabb részében a Kartago Tours cégvezetőjével beszélgettünk.

Ritka párosítás Magyarországon, hogy valaki jogász és egyben az egyik legnagyobb utazásszervező cég vezetője. Hogy kapcsolódott össze az életében ez a két terület?

Ötéves koromtól azt hallgattam, hogy „ebből a gyerekből ügyvéd lesz", mert mindig mindenkit megvédtem, és megmondtam az igazamat. Úgyhogy világéletemben jogi egyetemre készültem. S bár 12 évig kitűnő tanuló voltam, nem vettek fel elsőre, így kihagytam egy évet a következő felvételiig, és 18 évesen a Tihanyi Travelhez kerültem értékesítőnek.

 

Volt valami elképzelése arról, hogy mit jelent utazási irodában dolgozni?

Azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. Az állásinterjún azt is elmondtam, hogy ezt csak átmenetileg szeretném csinálni, amíg felvesznek az egyetemre. Mégis úgy alakult, hogy az iroda tulajdonosa, Tihanyi Tamás – aki sajnos másfél éve már nincs közöttünk – elégedett volt a munkámmal. Így, amikor egy év után elkezdtem az államigazgatási főiskolát, majd később a jogi egyetemet, Tamás azt mondta, hogy maradjak, és inkább estin folytassam a tanulmányaimat. Sokat köszönhetek neki, rengeteget tanultam tőle, lehetőséget adott arra, hogy egy utazási iroda működésével kapcsolatos szinte összes folyamatot megismerjem. Személyesen is megkedveltük egymást, olyannyira, hogy kölcsönösen keresztszülei lettünk a gyerekeinknek.

Füri Mihályné eredetileg ügyvédnek készült

Fotó: Turizmus.com / Grósz Balázs

Mi fogta meg az utazásszervezésben?

Érdekes kérdés, mert akkoriban – 1995-96-ban járunk – nehéz időszakot éltek át a hazai utazási irodák, s ez a mélyrepülés a Tihanyi Travelt sem kerülte el. Mégis élveztem, hogy ki tudjuk szolgálni az utasokat, élményt adunk, szerettem a pörgést, azt, hogy mindig történik valami. Akkoriban a cég főként 24 órás nonstop buszjáratokat szervezett Párizsba, Amszterdamba, Brüsszelbe és Európa más nagyvárosaiba. Fiatal voltam, élveztem, hogy utazhatok is, egy ilyen nonstop buszos úton jutottam el életemben először Párizsba. Aztán megszületett az első gyermekem, elmentem szülési szabadságra, és időközben elvégeztem az egyetemet.

 

Visszavárták a munkahelyén?

Ekkorra a Tihanyi Travel már végleg bezárt. De nem is terveztem, hogy visszamegyek, mert mindenképp jogászként akartam elhelyezkedni. Abban az időben a Kartago Tours jelentős terjeszkedésbe kezdett, országszerte irodahálózatot készültek kiépíteni, ezért utazási irodai tapasztalattal rendelkező jogászt kerestek. Olyan embert, akiből rajtam kívül valószínűleg nem nagyon volt más az országban. 2003 decemberében kezdtem dolgozni a cégnél: én foglalkoztam az ingatlanszerződésekkel, a munkaszerződésekkel, az utazási szerződésekkel, de a panaszügyekkel is. 2005-ben született meg a második gyermekem, majd amikor visszajöttem dolgozni, a cég épp tulajdonosváltáson ment át, és megkérdezték, hogy elvállalnám-e a cégvezetést. Így lettem a Kartago Tours vezetője 2007 novemberében.

 

Hogyan alakította ki a saját vezetői stratégiáját?

Bár korábban is voltak vezetői feladataim, a végső döntéseket nem nekem kellett meghozni. Ebbe bele kellett tanulni. Nagy könnyebbség, hogy olyan kollégákkal dolgozhatok, akik vagy velem egy időben, vagy már korábban kezdtek a cégnél, így nagyon nagy tapasztalattal rendelkeznek. Amikor cégvezető lettem, leültem velük, és megpróbáltam megérteni, hogy mivel foglalkoznak, pontosan kinek mi a feladata. Ezt a mai napig nagyon komolyan veszem: miközben folyamatosan fejlesztünk, ragaszkodom hozzá, hogy minden részfolyamatot ismerjek. Az összes tréningen végig ott vagyok, mert ha nem tudom, hogy mit csinálnak a munkatársaim, akkor arról sincs fogalmam, hogy milyen problémákkal szembesülnek. A döntéseket én hozom meg, de a kollégáimat partnernek tekintem, és minden esetben számít a véleményük.

 

Mik azok a legfőbb kvalitások, amelyek segítik a munkájában?

A rugalmasságot mindenképp kiemelném, főleg az elmúlt években volt szükség állandó újratervezésre. Emellett fontos a stressztűrő képesség, a jó problémakezelés és a tanulni vágyás, a nyitottság a világ megismerésére.

 

Mit gondol, a személyisége rányomja a bélyegét a Kartago Tours arculatára?

Egy vezető mindig formálja a cége arculatát. A jogász vénám például biztosan megmutatkozik: konzervatív vagyok, nem szeretem a kiskapukat, a tiszta megoldások, a világos kommunikáció, a korrekt és egyenes hozzáállás híve vagyok. Egyébként egy ilyen nemzetközi cégcsoport részeként nem is tudnánk másképp dolgozni. Az utas ezt nem feltétlenül érzékeli, számára a megszokott szolgáltatás, az állandó minőség, a korrekt és rugalmas ügyfélkezelés a fontos.

 

2007-től, mióta a Kartagót vezeti, a turizmusban szinte folyamatosan hullámhegyek, hullámvölgyek követték egymást. Milyen stratégia szükséges a folyamatos túléléshez?

A turizmus olyan ágazat, amit számtalan tényező befolyásol. Az elmúlt időszakban alig volt olyan évünk, amikor nyugodtan tudtunk volna dolgozni, valami mindig felborította a terveket. 2008–2009-ben a gazdasági válság, 2011-től az elhúzódó Arab Tavasz, 2014–2015-ben az egész Európát megrázó terrorakciók, élén a szörnyű tunéziai támadással. A 2019-es végre jó év lehetett volna, de ekkor beütött a Boeing MAX-probléma. Aztán a pandémiát épp csak kihevertük, amikor jött a háború, majd az energiaválság. A mai napig a legnehezebb motiválni a kollégákat, és hinni abban, hogy a következő év jobb lesz. Az elmúlt időszak bebizonyította, hogy a túléléshez rugalmas termékekre, dinamikus csomagokra, sőt dinamikus árazásra is szükség lesz, hogy az utasok jóval szélesebb, személyre szabható választékkal találkozzanak. A Kartago Toursnál most azon dolgozunk, hogy továbbra is meglegyen a megszokott, statikus termék, amely bármikor értékesíthető, de mellette egy sokkal színesebb palettáról rugalmas, egyéni utakat is kínáljunk a világ bármely desztinációjába.

 

Nem tart attól, hogy luxustermék lesz az utazás?

Valamelyest mindig is az volt. De úgy gondolom, aki eddig utazott, az a jövőben is költeni fog rá, még akkor is, ha egy időre kicsit jobban össze kell húzni a nadrágszíjat.

 

Hosszú ideje részt vesz a Magyar Utazási Irodák Szövetségének munkájában, egyrészt mint a kiutaztatásért felelős alelnök, másrészt mint a Jogi és Etikai Bizottság vezetője. Mi motiválja a társadalmi szerepvállalásban?

Elsősorban az vonz, hogy itt is hasznosíthatom, és megoszthatom másokkal a jogi tudásomat, ami a turisztikai szakemberek körében kevésbé gyakori. Másrészt számomra az ezzel járó tanulás, a látóköröm bővülése és maga a segítés gesztusa is fontos.

 

Előfordul, hogy a cégvezető konfliktusba kerül a családanyával?

Három gyermek mellett ez naponta megtörténik. Felálljak-e délután négykor az íróasztal mellől, hogy odaérjek a kicsi lányom óvodai ünnepségére, vagy maradjak késő estig az irodában, hogy befejezzem a munkát? A turizmusban olyan nincs, hogy kikapcsolom a telefont, és nem foglalkozom semmivel. Az a tapasztalatom, hogy ha nem figyelem folyamatosan az e-maileket, akkor egy idő után olyan mennyiség gyűlik össze, amit már nem tudok feldolgozni.

A szabadidőm most elsősorban az ötéves kislányomé, aki napi 24 órát igényelne: ha csak tehetem, kirándulunk, kézműveskedünk, játszunk, vagy csak pancsolunk a kertben. A színház, a koncert emiatt kicsit háttérbe szorult, ahogy a zongorázás is, ami egyébként számomra nagyon jó kikapcsolódás. Mostanában van egy új hobbim is: edzésterv alapján elkezdtem futni.

Összességében a szakmai munka és az anyai szerep összehangolására azért van lehetőségem, mert egy nagyon összetartó és biztos családi háttér áll mögöttem: főleg édesanyám és a férjem, de most már a két nagyfiam is rengeteg terhet vesznek le a vállamról. Nagyon hálás vagyok nekik, nélkülük biztosan nem tudnám a cégvezetői és családi feladatokat összeegyeztetni.

 

Van olyan hely a világon, ahová mindenképpen szeretne elutazni?

Konkrét úti cél nem szerepel a vágyaim között, de magát az utazást, egy-egy új helyszín vagy kultúrkör megismerését mindig nagyon élvezem. És évente egyszer egy hétre kötelező program az all inclusive tengerparti pihenés a családdal, számomra az a legnagyobb öröm, amikor közösen, teljes létszámban el tudunk menni nyaralni.

Az interjú eredetileg a Turizmus.com Magazin 2022. decemberi számában jelent meg. Ha szeretne előfizetni a lapra, ezen a linken megteheti.