Gamarjoba, Grúzia!
Olyan országról van szó, amelyik lassan, hagymahéjról hagymahéjra fedi fel kincseit, és nem kitárulkozóan, mint annyi népszerű úti cél. De Grúziáról azért sem lehet elégszer írni, mert mindenkit mással szólít meg. Az 1000 Út Utazási Iroda ezt a sokszínűséget mutatta be tanulmányútján.
Nekünk meghökkentő, nekik természetes
Gamarjoba! – köszöntik a turistát barátságosan. Ez az amerikai hello megfelelője ezen a misztikus nyelven, amely semmilyen más nyelvcsoporttal nem áll rokonságban, írásban pedig úgy fest, mint egy szép, cirkalmas sorminta. A grúz nyelv a Kr. e. 3. század óta alig változott. De nem ez az egyetlen különlegessége az országnak.
A Kaukázus ölelésében található Grúziát már fekvése is különlegesé teszi, hiszen világok találkozásánál terül el a Fekete-tenger partján, északról Oroszországgal, délről Törökországgal, Örményországgal és Azerbajdzsánnal határos. Mindez magában hordoz egyfajta nagyon érdekes keveréket a különböző kultúrákból. Hasonlóan sokszínű, változatos a kétharmadnyi Magyarország-területű, 4,5 millió lakosú ország domborzata, éghajlata is: van tengerpartja, sűrű erdői, folyói, kontinentális éghajlatú síkságai és 5000 méter feletti, síelésre is alkalmas hegyei.
A legnagyobb bevételi forrás a mezőgazdaság és a turizmus, legnagyobb arányban bort és teát exportálnak. Templomokban, műemlékekben, ősi építményekben gazdag, az országban 750 erőd és torony található különböző korszakokból.
Turizmusa az utóbbi években meredeken ível felfelé, a turisták száma megduplázódott, tavaly meghaladta a 6 milliót. Ennek megfelelően egyre inkább megtelepednek az országban a nemzetközi hotelbrandek is, találkozhatunk többek között Marriottal, Sheratonnal, Radisonnal, Holiday Innel, Crowne Plazával.
 |
|
Tbiliszi, a főváros |
A grúzokról azt tartják, nagyon rendes, vendégszerető nép. Ellentéteset mi sem tapasztaltunk, sőt. Kifejezetten szimpatikus, hogy a helyiek őszinte természetességgel fordulnak az emberhez, ami mentes a negédes kedveskedéstől. Ezzel azt sugallják: a világ legtermészetesebb dolga, hogy ott vagy, ott a helyed, s úgy fogadnak, ahogy az övéiket.
Három időzónával járnak előbbre nálunk, viszont tavasszal és ősszel nem stresszelik magukat az óraátállítással.
Tbilisziben jó lenni
Amikor az útra készültem, nem tudtam, mire számítsak Tbiliszivel kapcsolatban, igaz, csak jót hallottam róla korábban. Mint kiderült, a város valóban annyira eklektikus, mint mondták, mégis élhető és egyszerű, hangulatával pedig magával ragadó. Ha Kutaisiben száll le a repülőgépünk, onnan transzferrel jutunk el a fővárosba, az út körülbelül két óra.
A fővárost – mint nálunk – folyó szeli ketté, mindkét oldalon dimbes-dombos negyedek, szűk macskaköves utcák fahomlokzatú vagy tradicionálisan fabalkonnal megtoldott színes házakkal. A rumlis nagyváros káosza ugyanúgy megtalálható a 1,2 milliós Tbilisziben, mint az óvárosi andalgós hangulat. Érdemes ezekben a kis utcácskákban elveszni egy kicsit és rácsodálkozni a hagyományos épületekre, a méltóságteljes templomokra, meg-megállva egy korty gránátalmalére, melyet úton útfélen kínálnak frissen préselve, vagy bekapva egy jó hacsapurit, amely már meghódította a világot és Budapestet is, így a magyarok is jól ismerik ezt a jellegzetes grúz töltött lepényt.
Náluk megvalósult, ami nálunk még csak terv: a város egyik feléről drótkötélpályás felvonó visz fel a szemközti hegytetőre a folyó felett, ahonnan mesés a kilátás.
Tbilisziben egyedül is könnyű eligazodni. Nagyon jó és olcsó a tömegközlekedés, de gyalogosan sem túl nagyok a távolságok, illetve a taxizás sem számít luxusnak, legalább is az európai pénztárca számára. Grúziában nekünk, magyaroknak is kiváló ár-érték arányúak a szolgáltatások, még a fővárosban is. Egy okkal több, hogy Grúzia legyen a következő úti célunk.
Tippünk, hogy feltétlenül keresse fel mindenki a bolhapiacot! A kortárs festményektől a retró használati tárgyakon át a míves késekig, ékszerekig és antik szobrocskákig igazi kincsekre lehet itt bukkanni.
Sztálin szülőházában
Grúzia arról is ismert, hogy itt született Sztálin, a ma 40 ezer lakosú Goriban. Szülőháza, ez a miniatűr épület ma is áll, eltörpül a fölé húzott mauzóleum és a mellé épült múzeum mellett.
A házban valójában csak albérlő volt a család, egyetlen picike szobában éltek nagy szegénységben. Sztálin édesanyja varrással, édesapja cipőkészítéssel gyűjtött össze annyit, hogy fiát iskoláztathassa.
Innen nem nagy kitérő a Borjomi Nemzeti Park, Európa egyik legnagyobb természetvédelmi területe. Leghíresebb „terméke" a Borjomi ásványvíz, melyet meg is kóstolhatunk a parkban kialakított ivókútnál.
 |
|
Sztálin szülőháza Goriban |
A környéken azért is izgalmas autóval úton lenni, mert errefelé, Kutaisi irányába találhatók a legnagyobb agyagos területek, ebből fakadóan az út mentén mutatós cserépedényeket láthatunk és vásárolhatunk fillérekért. De megkóstolhatjuk az út menti bódékban helyben sütött lepényszerű kenyereket is. Szintén filléres tétel, de emlékezetes élmény. Országszerte jellemző egyébként, hogy a nagyobb utak mellé kitelepülnek a helyiek portékáikkal, húsokkal, lekvárokkal, mézekkel.
Barlanglakások és ősi vallási központ
Az ország középső észén található Upliszcihe barlangvárosa. A sziklába vájt település az egyik legfontosabb helyszín Grúzia történelmében, itt haladt át a Selyemút. A város több ezer éven át lakott volt és több mint 700 lakóegységet számlált, jelenleg körülbelül 150 látszik közülük. Megtekintjük az egykori lakóhelyiségeket, a borospincéket, a pékséget, az antik színházat és a középkori bazilikát.
 |
|
Upliszcihe barlangvárosa |
Gori közelében szintén kötelező látnivaló Mcheta, Grúzia ősi fővárosa és vallási központja; az ország itt vette fel a kereszténységet. A skanzenváros jellegű településen található a 6. századi Jvari székesegyház-kolostor és a 11. századi Szvetichoveli-székesegyház, melyek a világörökség részei. A Szvetichoveli a grúz ortodox egyház központja és az ország második legnagyobb egyházi épülete. A macskaköves utcácskák mentén helyi árusok kínálják jellegzetes termékeiket, például a csurcselát, amely egy gyertyaszálra emlékeztető édesség: a dióbelet, mogyorót vagy mandulát cérnára fűzik, majd zselatinnal sűrített cukros szőlőlébe vagy gránátalmalébe mártják, míg az vastag réteget nem képez rajta. Így lógatják fel szárítani, szeletelve kínálják.
Egy korty a föld alól
Kevesen tudják, hogy bizony Grúzia az őshazája a sokunk által oly kedvelt nedűnek, a bornak. Módszerük 8000 éves és egyedülálló: hatalmas, 2,5 tonnás cserépedényben érlelik a bort a szőlő héján, s ami a legfurcsább, hogy a föld alatt! A felszínen csak az úgynevezett kvevri méretes szája tátong, gondosan lezárva persze. Amikor a bor – amely sokkal teltebb, ásványosabb ízű a reduktív boroknál – elkészült, lefejtik az edényből, ilyenkor a termelő kénytelen bemászni a kvevribe és kiszedni az alján található szőlőhéjat, amelyből aztán törkölypálinka, azaz chacha készül. Ezekből a Chateau Mukhrani borászatban és egy kisebb, családi bioborászatban kapott ízelítőt társaságunk.
 |
|
A föld alatt, hatalmas cserépedényekben érlelik a bort |
