Idegenvezetők Erdélyben: feketepiac és turistarendőrség

Szerző: Irházi János

Forrás: turizmus.com

 2019. július 18. 16:00

Az Erdélyi Magyar Idegenvezetők Egyesülete 2014 óta képviseli az engedélyezett, elhivatott idegenvezetők érdekeit. Bálint Emőke alelnök, idegenvezető nyilatkozott a turizmus.com-nak a rendcsinálási elképzelésekről, gondokról, tervekről.

– Az egyesület küldetése a szakszerű helyi idegenvezetés felvirágoztatása az Erdélyt látogatók körében, valamint erős kommunikáción, együttműködésen, szakmai továbbképzésen alapuló kapcsolat létesítése a szétszórtan tevékenykedő idegenvezetők között. De alapelvünk, hogy mi nem akarunk a tagszámra építeni, mert passzív tagokra nincs szükségünk – mondta Bálint Emőke.

– Kizárólag olyan embereknek van közöttünk helye, akik hajlandóak mozdulni, s nem azt várják hogy az egyesület megoldja a problémáikat, hisz azok mindannyiunk megoldandó helyzetei, és az egyesület minden egyes egyén hozzáadott munkájából áll. Másrészt olyan embereket sem szeretnénk a csapatunkban látni, akik egyoldalúan gondolkoznak vagy nem nyitottak a másra, esetleg szakmai téren elérték a határaikat.

 

– Hogyan működik a gyakorlatban a kommunikáció a tagok között?

Bálint Emőke

Fotó: Írházi János

– Rendre megbeszéljük az adott szezon újdonságait, a változásokat szakmánkban, és mindenki saját területéről folyamatosan informálja társait. Megosztjuk tapasztalatainkat, a visszajelzéseket tagjaink és más kollégák munkájáról, megvizsgáljuk a fejlődést körünkben és a turisztikai szektorban.

Sokat töprengünk hogyan teljesítsük ki csapatunkat a megfelelő emberekkel, hogyan fedjük le Erdély minden szegletét leghatékonyabban. Az idegenvezetői szakképesítés és a folyamatos önképzés visszatérő elem. Hogy törvényesen, engedély birtokában végezzük a munkánkat, az a minimum. A tapasztalat fejleszt, de a jó pap is holtig tanul. Csoportokat vezetve az önbizalom az emberben nő, ami könnyen gátat szab a szakmai alázatnak – ezért tudatosan kell önmagunkban a tanulás és mély megértés utáni vágyat fejleszteni. Ennek serkentése az idegenvezetőkben néha nem kis feladat.

 

– A romániai turizmus kifehérítése, de legalább szürkítése egyelőre megmászhatatlan feladatnak tűnik. Mi a helyzet az idegenvezetésben?

– Elsőként említem a jogszabályok be nem tartását: akinek van szabad ideje, szeret utazni és van egy minimális alapszintű általános műveltsége, már felhatalmazottnak érzi magát az idegenvezetésre, mert kereslet van, főleg az alacsony árú szolgáltatások iránt, amely mindig a mellék-keresetet keresők kenyere, tehát kevésbé elszántak vagy tudnak időt szánni önfejlesztésre. Büszkén vallják magukat „honismereti vezetőnek”, bár korántsem biztos, hogy sokoldalúan olvasottak, ráadásul képtelenek túllépni a szubjektivitásukon. Természetesen az engedélyezett képzések, szakosítások elvégzése még nem tesz senkit jó szakemberré. A feketepiac és agresszív kereslet által felbolygatott árviszonyok rendezése szintén kihívásnak számít az egyesületünk számára.

Megkérdőjelezhetetlen pozitív és pár negatív hozadékával együtt Erdélyben a magyar turizmus egyik mozgató eleme a nosztalgia. Még vannak akik – tudatosan vagy tudattalanul – előre megkomponált elvárásokkal érkeznek Erdélybe: bizonyos dolgokat hallani akarnak, mégpedig úgy, hogy az alátámassza az általuk elképzelteket vagy helyesnek vélteket.

Mi ezzel szemben úgy gondoljuk, ha valaki pénzt és szabadidőt szán egy útra, akkor valóban tapasztalja meg azt és  adjon lehetőséget magának arra, hogy hazaértekor gazdagabb, több legyen mint elindultakor. Ehhez viszont szükségszerű a nyitottság, befogadás, másság elfogadása és az objektív látásmód.

 

– Az ön által említett „megkomponált elvárások” szűkítésére, törlésére létezik stratégia?

– Idegenvezető tagjaink a program felépítésével igyekszenek kitörölni a kliséket. Szükségesnek tartjuk a tipikus, már-már klisés helyek mellett a másság keresését is: időt szánni a megtapasztalásra, hagyományos mesterségeket még ismerő, de turizmus által serkenthető személyek, csoportok megkeresése, természettel való összekapcsolódás – röviden a slow turizmust ajánljuk a rohanás helyett. Legalább a szabadság ideje alatt.Be szeretnénk bizonyítani, hogy a tömegturizmusnál többet tud nyújtani Erdély: nem csak mozdulatlan romantikus táj, de nyüzsgő élmény, életérzés is egyben. Nem vagyunk rezervátum vagy múzeum – a változás az életben az egyetlen dolog, ami állandó –, mégis hagyományainkat be tudjuk építeni a 21. századba, és átörökíthetjük őseink tudását. Mi nem problémákként, vagyis nyomasztó súlyként, hanem sokkal inkább megoldandó helyzetekként próbáljuk felfogni ezeket, mert előrehaladásra serkentenek.

 

– Az új turisztikai törvény zöld utat ad az úgynevezett turisztikai rendőrség bevetésére. Ez segítheti az egyesületet?

– Mi tagjai vagyunk az országos turisztikai föderációnak, amelyik ernyője alá vette az egyesületeket. A turisztikai rendőrség bevezetését a föderáció már rég kérvényezte, az ügy most rügyezik a törvény elfogadásával. Bukarestben már hallottunk szerényebb csoport-ellenőrzésekről. A célja a mi szempontunkból az, hogy minőségi helyi vezetést kapjanak az ide látogatók, hisz kulturális diplomatakén nagyban meghatározza az idegenvezető által közölt információtömeg az adott területről kialakított képet.

Nem szeretnénk, hogy olyan emberek beszéljenek Erdélyben, akik nem érzik igazán a helyet, már pedig a szív csak otthon dobog igazán. Sok helyet ismerhetünk, de csak egyet érezhetünk.

Egyesületünk épp ezért igyekszik még szűkebb körbe gondolkodva a regionalizálódást elősegíteni: egy út során a vendéget minden nap helyi kísérje, mert Erdély meglehetősen nagy és változatos, például egy kolozsvári mennyire tudná átadni szellemét a székely vidéknek?

Vagy hogyan tudná a bánsági életérzést igazán tolmácsolni egy egész más lelkületű székely Természetesen ennek előfeltétele, hogy a turisztikai irodák ne spórolják le az utaskísérőt: ez a személy a stabil csoportkísérő, kapcsolatot teremt a különböző régiókban hallottak között – hisz több igazság megfér egymás mellett –, és szervez. Ezen feladatok átruházása elveszi az időt és megszakítja az idegenvezető munkájának folyamatosságát, veszítve a potenciális minőségéből. Arról nem is beszélve, hogy egy iroda sem fizeti meg külön az utaskísérési feladatokat az idegenvezetőknek.