Itt vannak az új utazási jogszabályok

December végén elfogadták és 2018. július 1-től hatályba lépnek azok az új kormányrendeletek, amelyek az Európai Unió utazási csomagokról és utazási szolgáltatás-együttesekről szóló irányelvének átültetését szolgálják. Az új szabályok a mainál is szigorúbb követelményeket támasztanak az utazási irodákkal szemben.

A jelenleg hatályos 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet helyébe az utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekről, különösen az utazási csomagra és az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződésekről szóló 472/2017 (XII.28.) Korm. rendelet lép, míg a 213/1996. (XII. 23.) kormányrendelet hatályban marad, s azt csak módosítja a 473/2017. (XII.28.) kormányrendelet.

Az utazók érdekeit védik az új, szigorúbb szabályok

Fotó: pixabay

Kisebb módosítások történtek a kereskedelmi törvényben, a Polgári Törvénykönyvben és a fogyasztóvédelmi törvényben is. A rendelkezéseket a 2018. június 30. után megkötött szerződésekre kell alkalmazni.

A lényegesebb változások a MUISZ összeállítása alapján

- Az új jogszabály meghatározza az utazási szolgáltatás-együttes fogalmát. E körbe tartoznak például az olyan értékesítési formák, amikor egy adott (akár fizikai vagy internetes) értékesítési helyen, valamely szolgáltatás kiválasztása mellett az utazó más további szolgáltatók kapcsolódó termékeit is megvásárolja (pl. a kereskedőtől csomagot nem alkotó, önálló repülőjegyet és szállást is vásárol).

Az ilyen tevékenységet folytató vállalkozásoknak is vagyoni biztosítékot, illetve az utazó javára kötendő kötelező biztosítást kell készen tartaniuk, és értékesítésük során tájékoztatást kell adniuk arról, hogy a vásárolt szolgáltatások nem képeznek utazási csomagot és ezért azok tekintetében csak korlátozott védelemben részesül. E tevékenység folytatását emellett be kell jelenteni a Kormányhivatal felé.

- A tájékoztatási kötelezettség lényegesen kibővült. Az utasok a rendelet mellékletében található formanyomtatványok alapján pontosabb tájékoztatást kapnak annak érdekében, hogy különbséget tudjanak tenni az utazási irodák nagyobb biztonságot adó csomagtermékei és a különféle, sokszor internetes felületeken csomagként feltüntetett és értékesített szolgáltatás-együttesek között.

- Az utazási szerződés bármikor felmondható, az utas felmondása esetén mindig kiköthető arányos bánatpénz, és lehetőség van az utazás átruházására.

- A kártérítési felelősség felső határa a teljes részvételi díj háromszorosára emelkedett, továbbá nem terjed ki a személyi sérülésre, a szándékosan vagy súlyos gondatlanságból okozott kárra.

- Ha az utazásszervező a szerződésben kiköti, hogy bizonyos költségek növekedése esetén egyoldalúan megemelheti a részvételi díjat, akkor ezen költségek csökkenését is érvényesítenie kell.

- A vagyoni biztosíték júliustól csak a befizetett részvételi díjak visszatérítésére szolgál, a hazautaztatás és a kényszerű kinttartózkodás költségeinek fedezetére egy új, kötelező biztosítást kell kötni az utazó javára.

- A vagyoni biztosíték százalékos mértékei nem változtak, de a minimális összegek két esetben emelkedtek: 12 százalékos kaució esetén 5 millió helyett legalább 7 millió Ft, ha közúti, vasúti, vízi személyszállítási eszközzel vagy menetrend szerinti repülőjárattal történő személyszállítás is részét képezi az utazási csomagnak; 20 százalékos vagyoni biztosíték esetén 20 millióról 50 millió forintra nő.

- Bár az irányelv adott volna rá lehetőséget, a magyar jogszabály alapján az utazásközvetítőknek továbbra sem kell vagyoni biztosítékot fizetniük, azonban a kapott befizetéseket négy munkanapon belül továbbítaniuk kell az utazásszervező felé.

- Az utazó jogosult lesz arra, hogy saját maga orvosolja az utazási szerződés hibás teljesítését, és követelheti az utazási irodától a keletkező költségei megtérítését, ha az utazási iroda nem tesz megfelelő lépéseket. - Ha az utas hazaszállítása elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt nem lehetséges, az utazási iroda köteles legalább három éjszakára, lehetőleg az eredetivel azonos színvonalú szállást biztosítani a számára, bizonyos utazói csoportok – pl. várandós nők – esetében pedig nincs korlátozás.

- Az új kormányrendelettel együtt megjelent, s az utazási irodai tevékenység ellenőrzéséről szóló 2094/2017. (XII. 28.) kormányhatározat értelmében a Magyar Turisztikai Ügynökség megbízást kap az utazási irodákra vonatkozó jelenlegi ellenőrzési és engedélyezési rendszer felülvizsgálatára, különös tekintettel az engedély nélkül végzett utazásszervezői tevékenység hatékony ellenőrzésére.

A korábbinál is szigorúbb szabályok

Jogi szakértőnk, dr. Salamon András összességében jobbnak tartja a most megszületett szabályozást, mint a még fél évig hatályban lévő szabályokat, ami főleg az irányelv egyértelmű, pontos és részletes rendelkezéseinek köszönhető. Sajnos azonban az is jellemzi az új szabályokat, hogy aránytalanul nagy terhet rónak az utazási irodákra, de az irányelv az egész Európai Unióban ilyen helyzetet teremtett – teszi hozzá.

Az irányelvek általában tág teret engednek a tagállamoknak arra, hogy saját elképzeléseik szerinti alakítsák a szabályozást, a 2015/2302/EU irányelv azonban kiköti, hogy az átültetés során sem enyhébb, sem szigorúbb szabályokat nem lehet megfogalmazni. Az utazásszervezők terheinek növekedésére példa a vis maior esetén finanszírozandó három éjszakai szállás, lehetőleg az eredetihez hasonló kategóriájú szálláshelyen.

Változhat a bírói gyakorlat

A szakértő szerint az utazási szerződésekkel kapcsolatos bírói gyakorlatban más tekintetben is jócskán lesznek változások. A jelenlegi gyakorlatban a bírók gyakran nem a rendelet, hanem a Ptk. alapján döntenek. Az új jogszabály azonban kifejezetten kiköti, hogy a rendeletben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, ami a szakértő szerint a rendelet elsőségét fogja eredményezni.

Valószínűleg egyedileg, a körülményeket mérlegelve fognak dönteni a magyar bíróságok az olyan esetekben, amikor az utazási szerződés hibás teljesítését nagy árkülönbséggel javítja ki az utas, pl. a háromcsillagos szállodából a szomszédos ötcsillagosba költözik át, mivel az ígéret ellenére nem kapott tengerre néző szobát.

Salamon András szerint azokban az esetekben, amikor a magyar jogszabály nem tartalmaz egy olyan kitételt, amit az irányelv igen, az irányelvet kell alapul venni.

Egy példa: az irányelv megfogalmazza, hogy a szálláshely-szolgáltatás és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás – pl. reggeli, teljes ellátás – kettőse nem hoz létre utazási csomagot. Ez a magyar rendeletben nem szerepel. Ha tehát egy hatóság ezzel kapcsolatban kifogásol valamit, azt peres úton meg lehet támadni, és a bíróság valószínűleg a szolgáltatónak fog igazat adni.

Nagyobb hangsúly a biztosításokon

Az irányelvben nem, csak a magyar szabályozásban szerepel, hogy a vagyoni biztosíték mellé július 1-től kötelező az utazó javára szóló, a hazaszállítás, a kényszerű túltartózkodás költségeire fedezetet nyújtó biztosítást kötni, ha a csomag vagy szolgáltatás-együttes személyszállítást is tartalmaz.

Ez Salamon András szerint a jelenlegi, nem megfelelő magyar szabályozás – amely miatt a magyar állam, mint jogalkotó ellen sikeres perek is indultak utasok részéről – kiigazítása. Ez reményei szerint nagyobb biztonságot fog jelenteni az utazóknak az utazásszervező fizetésképtelensége esetére.

A 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet új 9/A §-a emellett megszabja a biztosító helytállási kötelezettségének alsó határát. Ezekből következően szerinte vélelmezhető, hogy a biztosító az eddigieknél szigorúbb kondíciók mellett köt szerződést – ha egyáltalán köt. A szakértő szerint nem biztos, hogy mindegyik utazásszervező teljesíteni tudja a megváltozott előírások következtében a biztosítók oldaláról feltehetően megfogalmazódó elvárásokat.

A Magyar Biztosítók Szövetségének Utasbiztosítási Bizottsága egyelőre nem tudott nyilatkozni arról, hogy a módosult szabályok hogyan módosítják a vagyoni biztosítékra kötött szerződések kondícióit, és mennyire lehet igaz az a feltételezés, hogy a kétféle biztosítás tekintetében olyan szigorú feltételek előírására kényszerülhetnek a biztosítók, amelyeknek nem mindegyik utazási iroda tud megfelelni. A bizottság elnöke, dr. Horváth Péter szerint a MABISZ január közepén még javában tanulmányozta és értelmezte a jogszabályokat.

A szállodáknak is fel van adva a lecke

Az új szabályozás a szállodák életébe is jócskán hoz izgalmakat, nekik is át kell gondolniuk, hogy kínálatuk tartalmaz-e utazási csomagnak vagy utazási szolgáltatás-együttesnek minősülő elemeket, és pl. a „csomag” helyett ne illessék-e más szóval ajánlataikat. De az új rendelkezések értelmezése, az összes érintett jogszabály összeolvasása a jogász szerint minden érintett számára igénybe vesz majd egy-két hónapot.

Gyűjti az észrevételeket a MUISZ

A MUISZ a rendeletek megalkotása során számos javaslatot tett, ezek egy részét el is fogadta a jogalkotó, ilyen pl. a bánatpénzzel kapcsolatos szabályok egyes elemei.

Dr. Erdei Bálint, a MUISZ elnöke szerint az új szabályozással kapcsolatban számos kérdés merül fel a tagok részéről, ezeket a szövetség folyamatosan gyűjti és eljuttatta/eljuttatja a jogalkotónak. Az új biztosítások bevezetésének kötelezettségével kapcsolatban javasolják, hogy az csak a 2018-as nyári szezont követően jelenjen meg. Az ígéretek alapján az egyeztetések folytatódnak.

Az elnök szerint a legtöbb nehézséget a vagyoni biztosítékok felülvizsgálata, a külön biztosítás kötése, a növekvő adminisztrációs terhek, valamint az Általános Szerződési Feltételek módosítása jelenti majd az irodáknak.

A fuvarozóért is az iroda felel?

Az új szabályozás kritikus eleme dr. Salamon András szakmai véleménye szerint, hogy az utazó júliustól akár csak az irodától vagy egyszerre az irodától és a fuvarozótól is követelheti a fuvarozó miatt keletkezett kárainak megtérítését. Igaz, a „túlzott mértékű kártérítés elkerülése érdekében” a megállapított kártérítéseket, kártalanításokat egymásból le kell vonni.

A jogász úgy érvel, hogy a közreműködőkért eddig is felelt az utazási iroda, de a légi- és a hajótársaság nem voltak ennek tekinthetők, esetükben a magyar bíróság a vonatkozó EK rendelet, illetve nemzetközi egyezmény alapján nem az iroda, hanem a fuvarozó felelősségét állapította meg és ezt kötelezte a kár megtérítésére, illetve a kártalanítás megfizetésére.

Ha pl. a légitársaság miatt az utas egy nappal később érkezett meg, akkor a kártalanítási igényét az EK rendelet, a kártérítési igényét a montreali egyezmény alapján érvényesítette a légitársasággal szemben, az irodának nem volt semmi kötelezettsége.

Az új rendelet 22. és 27. §-ai viszont úgy szólnak, hogy az utazásszervező felel valamennyi, az utazási szerződésben vállalt utazási szolgáltatás teljesítéséért akkor is, ha az utazási szolgáltatások teljesítésére más utazási szolgáltató köteles, illetve az utazó kártérítésre jogosult az utazásszervezőtől minden olyan kárért, amely az utazót a szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítése miatt éri. Tehát ha a légitársaság járata késik, azért az iroda lesz felelős, és ha ebből az utast kár éri, akkor az iroda köteles a kárt megtéríteni.

Persze az utazó fordulhat rögtön a légitársasághoz is, de szinte biztos, hogy a károsultnak egyszerűbb lesz a magyar iroda ellen fellépni, mint a külföldi légitársasággal szemben. Még súlyosabb a helyzet, ha a fuvarozót nem lehet felelőssé tenni.

Egy karibi hajóúton pl. az USA joga és joggyakorlata szerint a hajóorvos magatartásáért a hajótársaság nem tartozik felelősséggel, így az általa okozott kárért az iroda fizeti a teljes kártérítést, amelyet nem is tud áthárítani, legfeljebb csak a 392/2009/EK uniós rendelet alapján csökkentheti – zárja a gondolatmenetet dr. Salamon András.

A jogász további észrevételei

* Dr. Salamon András szerint az új, 472/2017.(XII. 28.) Korm. rendelet egyéb turisztikai szolgáltatásokról szóló, 2. § 9. d) pontja valószínűleg érdekes értelmezési vitákra ad majd okot. A turisztikai szolgáltatások példálózó jellegű felsorolása azt jelenti-e, hogy csak ezek minősülnek turisztikai szolgáltatásnak, vagy adott esetben a természetgyógyászati szolgáltatás, a kozmetikai szolgáltatás, a fogyókúrás program stb. is?

A példálózó felsorolás nem említi turisztikai szolgáltatásként az étkezést, kérdés, hogy például egy szállodánál az reggeli, félpanzió stb. annak minősülhet-e, illetve ezek lényeges elemei-e a szállásnyújtásnak? A jogi szakértő szerint nem, de természetesen a bíróság értelmezése lesz a döntő. Tovább bonyolítva a kérdést: mi van akkor, ha a reggeli vagy félpanzió értéke eléri a szoba árának 25%-át? [13. § (2)]

* Az 5. § (1) bekezdés a szállodák esetében okozhat gondot. Gyakran előfordul, hogy kiemelt időszakban, például szilveszterkor a teljes díjat elkérik a vendégtől, több hónappal az érkezés előtt, ez, úgy tűnik, ezentúl már nem lehetséges.

Megoldás lehet, ha a szálloda például nem előleget kér – a szakértő értelmezése szerint a 40% csak az előlegre vonatkozik, arra vonatkozóan nincs tiltás, hogy például foglalót kérjen a szálloda. Itt persze az is kérdés, hogy a szilveszteri vacsora/program a szállásnyújtás lényeges része-e, illetve egyéb turisztikai szolgáltatásnak minősíthető-e?

Az biztos, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetekben a szálloda, ha nem akar utazásszervezőnek minősülni, nem használhatja a „csomag” szót. Más, nem rokon értelmű szót kell találni.

* Az irányelv a 2. cikkben rendelkezik arról, hogy az irányelv az utazási csomagokra és az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozik. Az utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződést nem említi az irányelv, azaz ilyen nincs az irányelvben. A kormányrendeletnek ez a fejezete lehet akár az irányelvnél szigorúbb rendelkezés is, amit tilt az irányelv, tehát ebből elvileg lehet európai bírósági ügy. Azért, mert a rendelet a 36. §-ban az irányelvnek való megfelelést rögzíti, azaz a teljes rendelet felel meg az irányelvnek, viszont az utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés nincs az irányelvben, így elvileg a rendelet nem felel meg teljes mértékben az irányelvnek.

Ez a szakértő szerint „jogászkodásnak” tűnhet, de a mindennapi életben gyakorlatilag utazási szerződésnek, pontosabban utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződésnek minősül minden, ami önmagában is az utazáshoz köthető: szállás, repülőjegy, koncertjegy(?) stb., ezekre a rendelet II. fejezetének előírásait kell alkalmazni, ami a jogász szerint a gyakorlatban sok szolgáltatónál gondot fog okozni.

Ide kívánkozik egy másik ellentmondás:

A Ptk. 6:254. §-a az utazási szerződést szabályozza. A § értelmében az utazási szerződés alapján a vállalkozó 1) az utazás (fuvarozás), 2) a tartózkodás (szállás) megszervezésére és 3) egyéb kapcsolódó szolgáltatások nyújtására köteles. Azaz három szolgáltatás együttesére.

A Ptk. kommentárja kiemeli, hogy ez (a három szolgáltatás együttes megléte) ugyan eltér a régi (90/314/EGK) irányelvben meghatározott „legalább kettő” együttesétől, de azt írja, hogy a kormányrendelet (a régi, most még hatályos) felülvizsgálata során kell megteremteni az összhangot az irányelv és a rendelet között.

Az új rendeletben van utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés (egy szolgáltatás) és utazási csomag, illetve együttes (legalább két szolgáltatás), de nincs olyan, ahol mindhárom szolgáltatásnak együtt kell megvalósulnia. Ezek után kérdés, hogy a 6:254. § alkalmazható-e, szükség van-e rá (nem kellene-e törölni?), illetve – és ez megint csak jogászkodásnak tűnhet –, mi van akkor, ha jellemző módon az utazási csomag mindhárom elemet tartalmazza? Ismerve a bírói gyakorlatot és gondolkodást, elképzelhetőnek tartom, hogy értelmezésük szerint ez esetben a csomag jogilag kikerül a rendelet hatálya alól és a Ptk. alá fog tartozni.

Végül néhány pozitívum:

* A szakértő jónak tartja, hogy az új rendelet értelmében az utas nem kérheti a teljes utazás kicserélését. Az is pozitív szerinte, hogy az utas elállására bánatpénz köthető ki, és ennek nincs kezdő időpontja, azaz például a szálloda megteheti, hogy amennyiben a vendég január 5-én foglal szobát szeptemberre, öt éjszakára, majd január 6-án eláll a szerződéstől, a szálloda bánatpénz jogcímén mind az öt éjszaka díját elkérheti.

Ugyanez a helyzet az utazási csomagnál is, azaz már a szerződés megkötésének napjától lehet bánatpénzt követelni, akár a részvételi díj teljes összegét. Azonban – és ez is új –, ha a lemondott helyet az iroda újból eladja, vagy más módon csökkenti a lemondás miatti veszteségét, akkor az így elért megtakarítással csökkentenie kell a bánatpénz összegét.

* Az irodáknak kedvező, hogy a 18. és a 19. § alapján az utazásszervező jogosan számíthat fel adminisztrációs költséget, illetve ha módosítja a szerződést, akkor ésszerű időt határozhat meg arra, hogy az utas elfogadja a módosításokat vagy sem. A jelenlegi rendeletben ilyen nem volt, több iroda azonban kikötött a szerződésében – a szakértő szerint jogszerűen – elfogadási, nyilatkozati határidőt.