Ki segít bevasalni a kártérítést, ha késett a repülőgép vagy törölték a járatot?

Az idén nyáron világszerte  tapasztalható reptéri káosz miatt sokezernyi magyar utastársam kényszerül harcolni a légitársaságokkal – ez pedig időt, pénz és energiát  igényel.

Elméletben egyszerű

A bosszúságokat követő első logikus lépés közvetlenül a szolgáltatást nyújtó légitársaságot megkeresni a panasszal. Mivel levélben vagy telefonon ez nem lehetséges, marad az online felület. Ez egy “formanyomtatvány” kitöltésével meg is tehető, ám ennek kimenetele legalábbis kétséges. A gyanútlan utas ugyanis először  a visszatérítés (Refund) szóra kattint, arra gondolván, hogy a “hibás” teljesítés miatt neki visszatérítés jár a viteldíjból. Néhány nap (hét) után az érintett cég értesíti, hogy helytelenül járt el, mert a panasz (Claim) szóra kellett volna kattintania.Mikor aztán az a képernyőre felugró kérdőívet (ismét) kitölti, reménykedve vár. Pár nap után jön a válasz: vizsgálják az ügyet. Amelyet tovább bonyolít, hogy ha az utas több egymással üzleti és szövetségi kapcsolatban álló légtársasággal repült. Hetek telhetnek el így várakozással, mígnem az “illetékes” légitársaság közli: az egyik vagy másik cég nem európai illetőségű, így rá, vagy rájuk nem vonatkozik az Európai Unió 261/2004-es szabályozása, amely az utasok  kártérítéséről rendelkezik.

Nos, a pórul járt turista ekkor közvetlenül az unió kívüli céghez fordul legalább kárenyhítésért. Ahonnan könnyen lehet, hogy még válasz sem érkezik.

Irány a specialista!

A világháló sajátosságából fakadóan már az ügyintézés kezdetét követően “felbukkannak” a panaszos számára a kártalanításra specializálódott oldalak, amelyek gyors és macera mentes ügyintézést kínálnak – nem éppen olcsón. A magyar piacon három, magát piacvezetőnek tituláló cég aktív: az AirHelp, a SkyCorp és a Compensair – egyikük sem túl “beszédes” a honlapok tanúsága szerint. Talán az AirHelp adja a legtöbb információt magáról: saját bevallásuk szerint 350 fős gárdával veszik fel a harcot a kárvallott  kuncsaft pénzéért. A SkyCorp és a Compensair cégekhez hasonlóan ők is az uniós előírásnak megfelelő,  maximum 600 eurós kárpótlást intéznek járatkésés és kimaradás esetén, 1400 eurós “fájdalomdíjat” csomageltűnésre és legfeljebb 6000 eurós fizetést egyéb problémák esetén. (Egy kis kutatással még tucatnyi hasonló cég neve bukkan fel: így az AirReclaim, a ClaimCompass és társaik.) Persze mindezt nem ingyen. A hagyományos ügyintézés – egy formanyomtatvány kitöltését követően – a megítélt és kifizetett kártérítés összegének 35 százaléka. Ha viszont mindehhez ügyvédi segédlet is szükséges, akkor ez további 15 százalékos jutalékot is jelent. Magyarul: egy picit is bonyolult ügyben, siker esetén, a fele összeget elviheti az ügyintéző cég.

Járatkésés- és törlés, elveszett csomag, túlfoglalás – idén nyáron sokan megtapasztalták

Fotó: 123rf.com

Van azonban olyan utasbiztosítási konstrukció (az EUB-nál), amely ilyen esetben is hasznos lehet, mert a károsultnak kifizeti a “behajtó cég” által levont díjat is. Az is jelentős segítséget jelent az utazóknak, ha az intézkedő cég magyarul is kommunikál, netán magyarországi telefonszámon is elérhető. Ilyen a Flight Refund, amely nem mellékesen üzleti kapcsolatban áll az említett biztosítóval.

Van előfizetés is

Hasonló konstrukcióval dolgozik a Compensair is. Saját  bevallásuk szerint  ügyfeleik átlag 450 eurós kártérítéshez jutottak az elmúlt években. A jutalék alapja náluk a jegyár, ennek 10 -20 százalékát plusz egy alapdíjat (ami 30-90 euró) kérik el a szolgáltatásért. A pórul járt utasokat egy részletes táblázat is segíti a honlapon: ez mutatja meg, hogy az uniós szabályok szerint mikor milyen maximális kártérítésre jogosultak.

Tízéves praxissal csábítja ügyfeleit a harmadik nagy vállalkozás, a Skycop. A jutalék itt is a megítélt/visszafizetett összegtől függ – legrosszabb esetben itt is 50 százalék a maximum. A szinte állandósult reptéri káosz miatt mindhárom cég “bérletet” is kínál – vagyis nem kell egyenként fizetni a szolgáltatásokért. A sokat utazók számára az AirHelp 19,99–49,99 eurós éves díjért kínálja ezt a szolgáltatást, ráadásul úgy, hogy jelentősen csökkenthető a számukra fizetendő jutalék. Ugyanezzel próbálnak érvelni a Skycop cégnél is. A SkyCare előfizetés esetében például egy 400 eurós visszatérítés esetén csak 145 eurós jutalékot  vonnak le az ügyféltől. Az igazi csapda minden “ügyintéző” cég esetében az ügyvédi pluszköltség, ez emeli ugyanis meg jelentősen a jutalék mértékét – és persze a pénze után  loholó utas nehezen tudja megítélni azt, hogy valóban volt-e szükség jogi segítségre tekintettel arra, hogy a feni három cég a kártérítéseket közvetlenül a légitársaságokkal intézi.

A kártérítési bérletek különösen azoknak nyújtanak jó szolgáltatást, aki évente – vagy akár havonta – utaznak üzleti vagy magánútra. Számukra plusz szolgáltatás, hogy a reptéri business várókba is szabad belépést biztosít a “bérlet”, ám hogy ez mely repterek váróira vonatkozik, arról a honlapokon nincs információ.

Személyes kálvária

És akkor a végére a személyes példa, amely még aktuális. Idestova két hónapja  levelezgetek az Air France ügyfélszolgálatával egy vélhetően jogos kártérítési ügyben – egyelőre hiába. Az USA-beli Orlandóból induló járat ugyanis sokat késett, így lemaradtam a New York-i csatlakozásról, hogy aztán a később induló járaton leminősítsenek és emiatt az utat kényszerűségből a turistaosztályon “élvezzem”. Ezt követően a reggeli Párizs–Budapest járatot is sikerült lekésni, így  több mint egy fél napot vesztegeltem a váróteremben Párizsban. Az elismert és dokumentált késésért és kellemetlenségért kártérítést mindeddig nem sikerült kapnom, mi több, az ügyben szintén érintett Delta Airlines még válaszra sem méltatott...

Késési rekordok

A június 1. és július 20-ig tartó nyári időszakban a járatok 20 százaléka indult késve a FlightAware adatbázisa szerint. Ez az adat a világ 100 legforgalmasabb repterének adatait összegzi. A késés mértékét minimum 15 perctől számítják. A legrosszabb értéket a torontói Pearson “produkálta", ott a járatok 53 százaléka indult késve. Nem sokkal jobb a frankfurti és a párizsi Charles De Gaulle teljesítménye sem: az előbbi esetében 46,4, az utóbbinál pedig 42,5 százalék volt ugyanez az adat.

Az elképesztően rossz statisztikák oka elsősorban a munkaerőhiány. A földi kiszolgáló személyzetből – így elsősorban a csomagkirakodókból – mindenütt krónikus hiány van, de a tapasztalt repülésirányítók száma is kevesebb, mint amennyit az idén alaposan megnövekedett légiforgalom igényelne.
(Fotó: 123rf.com)