Kelepelő katedrálisok

A portugál határhoz közeli három spanyol „ékszerdobozban” ugyanis ez történt velünk: Mérida, Cáceres és Salamanca nemcsak páratlan műemlékeivel örvendeztette meg a maroknyi magyar újságírócsapatot, hanem az itt fészkelő fehér gólyákkal, melyeknek jelentős populációja található Nyugat-Spanyolországban. Jó szokásuk a kelepelésen kívül, hogy katedrálisok tornyán és kupoláján rendezkednek be, sok esetben egy torony több gólyacsaládnak is biztos otthont nyújt.

A „spanyol Róma”

Világörökség-túránk első állomását, Méridát – a portugál határ mentén húzódó országrész, Extremadura (jelentése: a Douro folyón túli) fővárosát – úgy is hívhatnánk, hogy az ókori nyugdíjasok városa, hiszen latin nevében (Augusta Emerita) benne van a nyugalmazott szó. Augustus császár alapította i.e. 25-ben kiszolgált katonák részére. De hogy miért illik a városhoz mégis inkább a „spanyol Róma” elnevezés, arról gazdag történelme tanúskodik. Minden fontos épület, intézmény, megtalálható volt benne, ami a Római birodalom székhelyén is működött, s építését követően gyors virágzásnak indult, fénykora 240-313 közé esik, Diocletianus császár uralkodásának idejére. A mai város központját vízvezetékek és arénák veszik körül, feltárt ókori romok és diadalívek tarkítják az amúgy is változatos utcaképet.

Mérida ókori színházban 1993-tól újra tartanak előadásokat, sőt koncerteknek is gyakori helyszíne

Mérida szimbóluma az 5500 nézőt befogadó római színház, kétemeletes oszlopos díszítésű szkénéje (színpadépülete) csodálatos épségben tárul elénk. Oszlopai között császárokat és isteneket ábrázoló szobrok sorakoztak, a színpad közepén pedig a föld és a mezők istennője, Ceres trónolt. A színházban 1993-tól újra tartanak előadásokat, sőt koncerteknek is gyakori helyszíne. A méridai klasszikus színházi fesztivál idején (idén július 5. és augusztus 27. közé esik) közel 40 ezer látogató érkezik a városba.

A színház melletti, közel 15 ezer nézőt befogadó ovális alakú amfiteátrumban, gladiátorok és vadállatok elmaradhatatlan ókori küzdőterén, még ma is megborzongunk: a hatalmas kövek közt jól kivehetők a vadállatok etetésére szolgáló nyílások, s megmaradt az a bejárat is, ahol a gladiátorok a porondra léptek.

Mérida többi római kori emléke is egyedülálló, mint például az a 800 méter hosszú gránithíd, mely a Guadiana folyó fölött húzódik, s 64 boltív díszíti. Hídfőjénél a Rómától ajándékba kapott Romulus és Rémus szobor mása köszönti az óvárosba érkezőt. Kétezer éve áll a Trajanus-diadalív is, igaz, hajdan díszesebb volt, gyönyörű márványborítását ma már csupán elképzelni tudjuk korabeli leírások alapján.  A város legizgalmasabb épülete, a szűk utcácskák közt feltáruló tágas téren emelkedő Diana-templom különleges épületötvözetté formálódott a város mór megszállása idején: a templom hatalmas oszlopaihoz ugyanis egy mór palotát, alcázart építettek – lenyűgöző látvány és izgalmas fotótéma.

Különleges építészeti ötvözetté vált a Diana-templom, amikor hatalmas oszlopaihoz mór palota épült

A mozaikműhely és a múzeum kincsei

Mérida egyik csendes utcájában bújik meg a mozaikkészítő és restaurátor, Luisa Díaz Liviano műhelye (Exofficina Antea), ahol maga a mester fogadja és vezeti körbe a látogatót. Hamar megtudjuk, hogy Luisa, aki 1985 óta űzi szeretett hivatását – ráadásul nagyhírű szakember, aki anno még a szíriai Aleppóban is tartott előadást a restaurálás műhelytitkairól – számos ókori mozaikot restaurált, melyek ma a méridai múzeum jelentős mozaikgyűjteményében láthatók. Luisa egyébként gyermekeket és felnőtteknek is tanít a mozaikkészítés fortélyaira. Még az is lehet, hogy műhelyéből nő ki az utánpótlás, mert a város mint egy szabadtéri tárlat ontja folyamatosan magából a római emlékeket, köztük számos mozaikmaradványt.

Luisa Díaz Liviano tanműhelye nyitva áll tanulni vágyó gyermekek és felnőttek, sőt a turisták előtt is

Mérida gazdag római leletanyagát – köztük a színházat díszítő szobrok eredetijét – a Spanyolország vezető építésze, Rafael Moneo által tervezett múzeumépület őrzi: hatalmas csarnokaiban, melyek egy római utca mintájára lettek kialakítva a gyönyörű mozaikokon, sírsztéléken és istenfőkön kívül találunk számos hétköznapi tárgyat – ékszereket, játékokat, pénzérméket, szerszámokat, edényeket –, s el tudjuk képzelni a város hajdani híres luxusát.

Ritka mozaikgyűjteménnyel büszkélkedik Mérida Rafael Moneo által tervezett múzeuma

Madárlesen az egész város

Az ókori időkből hamisítatlan középkori miliőbe csöppenünk a Méridától mintegy 80 km-re fekvő Cáceres városkában. Bár ez a város is úgynevezett „nyugdíjas” városnak indult, kiszolgált legionárusoknak építették a rómaiak, de korántsem virágzott úgy, mint Mérida. Mai arca pedig egyértelműen középkori képet fest: a 15. század vége felé épült főúri paloták sora határozza meg a városképet, valamint a keresztény hit monumentális erődítményei, vaskos, szigorú katedrálisok. A látogató nem végzi jól „munkáját”, ha nem megy fel legalább három toronyba, mert a város középkori pompájában fentről gyönyörködhetünk leginkább. Amerre nézünk, tornyok, kupolák – s a városon túl Extremadura kopottasan is fenséges tája – minden épületet különleges történet, legenda övez.

Cáceres középkori pompájában fentről gyönyörködhetünk leginkább

A városfalnál emelkedő Toledo-Moctezuma palota gazdagságát az Amerikából származó kincseknek köszönhette, építője az azték uralkodó (Moctezuma) unokája volt. A Veletas ház ma a városi múzeum, kincsei közt ott találjuk a középkor második legjelentősebb ciszternáját (az isztambuli után). Egy nagy múltú család, a Golfinok palotájából (Casa de los Golfines de Abajo) mára alapítványi múzeum lett, pazar berendezésű termeiben nyomon követhetjük nemcsak a család történetét, de a kor arisztokratáinak fényűző életmódját is. A Csavargók háza (Casa de las Cigüenas) volt az egyedüli a városban, melynek tulajdonosai megőrizhették a torony lőréseit, így jutalmazta hűségüket a királyi pár. Szinte megelevenedik szemünk előtt a római alapokra épült mór, a gótikus és az olasz reneszánszt idéző épületek sokasága a tornyok városában, melyek közül leghíresebb a fő téren emelkedő Torre del Bujaco, a városiak óratoronynak hívják.

A Golfinok palotájának pazar berendezésű termeiben nyomon követhetjük a kor arisztokratáinak fényűző életmódját

Mérida bazilikája (Basílica Santa María la Mayor) a 13. századból származik, az épület külső falán Extremadura védőszentje, San Pedro de Alcántara szerencsét hozó szobrát sokan látogatják, fényesre koptatva lábujjait.

Cáceres másik különlegessége az itt fészkelő számtalan gólyacsalád folyamatos jelenléte, kelepelése, fészkeik megtalálhatók az összes tornyon, de a gólyákon kívül más madarak, mintegy 30 féle faj is fellelhető itt – fecskék, héják, sasok, sólymok, kócsagok, sőt keselyűk is – őket pásztázzák gondos figyelemmel a hagyományos májusi madárfesztivál (Festival de las Aves) távcsöves látogatói, köztük sok kisgyermek.

A hagyományos madárfesztivál távcsöves látogatói között sok a kisgyermek

Az űrhajós, a béka és a fagyizó ördög

Salamancába, Kasztília és Leon autonóm közösség második legnagyobb városába további 200 km-es út során jutunk el, s azt gondoljuk, hogy nemcsak a Dourón, de már az „Óperenciás tengeren” is túl vagyunk. De azért mégsem a világ végén, hiszen Slamanca 2002-ben az Európa Kulturális Városa címet viselte, ráadásul történelmi diákváros lévén sokkal inkább benne van az európai vérkeringésben, mint Mérida vagy Cáceres.

Az óvárosba azonnal beleszeret a látogató, nem véletlenül tartják számon a legszebb spanyol városok közt: az épületek homokkő falai csak úgy ragyognak a kasztíliai napsütésben, s a fényviszonyoknak megfelelően hol okker, hol narancsfényű, hol szürkésbarna színben pompáznak.

Salamanca óvárosának homokkő épületei a fényviszonyoktól függően hol okker, hol narancsfényű, hol szürkésbarna színben pompáznak

Ősi egyeteme – mely liberális szelleméről volt híres, s diákjai már akkor a kopernikuszi világképről cseréltek eszmét, amikor ezekért az „eretnek” gondolatokért máshol szigorú büntetés járt – jövőre ünnepli 800. születésnapját, s egészen a 16. századig Európa legjelentősebb egyeteme volt, melynek legendái ma is úgy élnek, mint egykor. Ilyen a szerencsét hozó béka, melyben mai napig hisznek a diákok, s ott találjuk valahol az egyetem épületének katedrálisi pompában díszelgő homlokzatán, a csipkés kőrengetegben – szárnyas oroszlánok, egymásba fonódó alakok, ördögök, sárkányok és szellemek között – egy koponyán trónolva.

Salamanca fontos társasági színtere és találkozóhelye a városközpontban 4 ezer négyzetméteren elterülő Plaza Mayor, mely madridi mintára épült a XVIII. században V. Fülöp király ajándékaként a városnak, az örökösödési háborúban tanúsított hűségéért. A hatalmas épületegyüttes árkádsoraiba több mint féltucat utca, sikátor torkollik, s az élet folyamatosan lüktet, homokkő homlokzata a napsütésben arany színben pompázik, medalionjairól híres és hírhedt spanyolok néznek ránk, ugyanúgy megtaláljuk köztük XI. Alfonz képét, mint Franco diktátorét.

Salamanca fontos társasági színtere és találkozóhelye, a városközpontban elterülő Plaza Mayor madridi mintára épült

A város másik büszkesége két ikerkatedrálisa, melyek „csupán” négyszáz évnyi különbséggel épültek közvetlen egymás mellé gótikus illetve késő gótikus stílusban. Furcsamód a csodálatos kőrengeteg leghíresebb szobrocskája – melyért minden turista elzarándokol, hogy lefotózhassa – az egyik díszes bejáraton, a kőindák között megbújó asztronauta. A világot többször is körbejárta az elmélet, miszerint időutazókkal találkozhattak több száz éve a katedrális építői, és ezt örökítették meg az utókornak. Másképp hogyan is kerülhetne egy több száz éves épületre? Az igazságról helyi idegenvezetőnk rántja le a leplet: a 90-es években, a kapu helyreállításakor a kőfaragómester – egy évszázados hagyományt követve – élt alkotói szabadságával, s így kapcsolta össze a múltat a jelennel. Aki nem hisz ennek a verziónak, keresse meg az űrhajós alatti ördögöt, a tréfás kedvű kőfaragó ennek tölcséres fagylaltot faragott a markába.

A katedrális híres űrhajósa, alatta a fagyizó ördög

Érdemes megmászni a katedrálisok tornyait is – izgalmas túrát kínálnak a szinte egymásba fonódó épületek teraszai, ráadásul közelebb kerülhetünk a tornyokon fészkelő gólyacsaládokhoz - fáradozásainkért jócskán kárpótol minket a város látképe, főleg, ha egy kis kelepelést is kapunk mellé ajándékba.

Art nouveau csoda a katedrális tövében

Salamanca számos múzeuma és kiállítóterme közt találunk ez igazi gyöngyszemet, a Lis Házat (Casa Lis), amely kötelező látnivaló a szecesszió szerelmesei számára. Mintegy két és félezer kiállított tárgya közt az art nouveau és az art deco jegyében készült festményeket, szobrokat, porcelánokat, bútorokat éppúgy megtaláljuk, mint ékszereket, legyezőket vagy gyermekjátékokat. A legértékesebb műtárgyakat Peter Carl Fabergé, Émile Gallé és René Lalique nevei fémjelzik. De maga a ház is igazi műremek, mely a kor újító és formabontó stílusában épült a XIX. század végén egy salamancai üzletember, D. Miguel de Lis megrendelésére. Kávézójában üldögélve kedvünkre merülhetünk el a színes üvegek lenyűgöző kavalkádjában.

A Casa Lis szecessziós üvegterme

Fotók a szerző felvételei

Az 1993-ban alakult Spanyol Világörökségi Városok Csoportja (Grupo Ciudades Patrimonio de la Humanidad de España Mayors) jelenleg 15 spanyol várost tömörít szövetségbe, tagjai: Alcalá de Henares, Ávila, Baeza, Cáceres, Córdoba, Cuenca, Ibiza, Mérida, Salamanca, San Cristóbal de La Laguna, Santiago de Compostela, Segovia, Tarragona, Toledo és Úbeda.

A szervezet fő feladata a városok műemléki védelmének és állagának megőrzése az utókor számára, valamint a tagok közötti tapasztalatcserék során a közös érdekek és kérdések megvitatása, a problémák megoldása. Különféle munkabizottságaik felölelik a kultúra, az oktatás, és a turizmus egyes területeit is. ciudadespatrimonio.org

Iberia  90

Majdnem egy évszázad telt el az Iberia spanyol légitársaság első járatának felszállása óta: 1927-ben a kis Rohrbach Roland gépen mindössze 10 fő fért el és csupán 205 km-t tett meg óránként. Ma több mint ezer km-es sebességgel hasítják a B-747-esek és az A340-esek a levegőt, több száz utassal a fedélzetükön.

A társaság az első 10 évben jobbára csak az Ibériai-félsziget és Észak-Afrika, valamint a Kanári-szigetek között repült, de 1938 és 1948 között már sikerrel „hódította meg” az egész világot.

A spanyol légitársaság egyik idei büszkesége, az új Premium Economy kabinnal rendelkező Airbus A340-600 típusú repülőgépe nagy fejlődést jelent az utas komfortérzetében a hosszú távú járatokon: az egyes üléssorok között 20%-kal nagyobb lett távolság, az ülések 48 cm szélesek, de nagyobb kényelmet adnak az állítható fejtámlák és lábtartók is. Ezen kívül fejlettebb fedélzeti szórakoztató rendszer, exkluzív fedélzeti kiszolgálás is várja az utast, aki 2db bőröndöt vihet magával a turista osztályon engedélyezett 1-hez képest.

Elsőként Chicagóba, New Yorkba és Bogotába, a nyár folyamán pedig Mexikóba, Miamiba és Bostonba is elindulnak az új kabinnal felszerelt járatok.

Az Iberia másik idei híre, budapesti kapacitásait 30 százalékkal növeli a nyári szezonban: április elsején indították a Madrid–Budapest járatot, júliusig heti három, júliusban heti 4, augusztusban pedig napi járat köti össze a magyar és spanyol fővárost.