Ki ölte meg Kennedyt?

Csak az idősebbek emlékezhetnek arra a pol-beat dalra (ma már a műfaj sem létezik), amelyet 1967-ben énekelt Neményi Béla az Atlantisz együttessel. „Ki ölte meg Kennedyt, nem tudja senki, vagy aki tudja, az hallgat … nem biztos semmi, ott ahol annyian meghalnak ... hol semmiség egy élet, sohasem lesz felelet…” – ostorozta a szöveg az Egyesült Államokat. S. Nagy István szövegíró aligha célozhatott a maffiára, vagy ha mégis, akkor csoda, hogy nem végeztek vele is gyorsan, kíméletlenül.

Bűnös attrakció
Kennedyt ugyanis a maffia ölette meg, legalábbis a MOB Múzeumban látható, hallható dokumentumok szerint. Kennedynek valószínűleg nem kellett volna megfeledkeznie az őt támogató maffiá­nak tett ígéreteiről, no meg nem kellett volna elcsábítania az egyik leghíresebb maffiafőnök barátnőjét. De az USA legfiatalabb elnöke túl bevállalós volt.

Nem tudhatjuk, hogy az 1964-ben elkészült és 75 évre titkosított Warren-jelentés megerősíti-e ezt a teóriát, de az biztos, hogy lebilincselő maffiatörténetet tár a látogatók elé Las Vegas egyik legújabb attrakciója. Miért pont erről a témáról ne lenne múzeum a bűn fővárosában?

A megannyi fotót, hang- és képfelvételt látva, az ember már-már arra gondol, nem lesz-e baja abból, hogy ennyi mindent megtudott a maffiáról, amelyet nyilván nem sikerült még teljesen felszámolni, hiszen a múzeum azzal engedi útjára a látogatót, hogy a jövőben is mindent meg kell tenni a politika és a bűnözés összefonódása ellen.

Az alvilág igazi arca
De nemcsak a kiállítás anyaga, hanem maga az épület is lenyűgöző. Az egyik legrégebbi Las Vegas-i ház, egy 1933-ban épült posta és törvényszéki épület ad otthont a múzeumnak, s nem véletlenül. Itt van ugyanis az a tárgyalóterem – az eredeti padsorokba be is ültetik a turistákat, hogy onnan nézzék végig a bevezető dokumentumfilmet –,

amelyben 1952-ben elkezdődött a gengsztervilág elleni harc meghatározó korszaka. A maffia felszámolásával megbízott Keafeur szenátor kezdeményezésére ebből a teremből közvetítették élőben a 800 tanú meghallgatásával folyó tárgyalást. A szenátornak vélhetően igaza volt, mert amerikaiak milliói ekkor szembesülhettek először a maffia igazi arcával. Addig a gengszterek kis túlzással közmegbecsülésnek örvendhettek: 1924-ben Dion O’Banion temetésén 15 ezer gyászoló állta körbe a sírt, Frankie Yale búcsúztatására pedig 38 kisteherautó szállította a tisztelők által küldött virághegyeket.

Akaratlanul ugyan, de a szállodaipar is érintetté válik a látogatók számára, ugyanis az említett, történelmi jelentőségű tárgyalás koronatanúja az a Bugsy Siegel volt, aki 1946-ban megnyitotta az első igazán jelentős Las Vegas-i hotelt, a Flamingót.

Magyar gengszterek a csúcson
A múzeumban a világ minden részéről érkező turisták azt is megtudhatják, hogy mi, magyarok a XX. században nemcsak az atomfizikában, a komputertechnikában vagy az orvoslásban alkottunk maradandót, hanem a bűnözésben is. Véreink ugyan nem vitték olyan sokra, mint Frank Costello, Lucky Luciano (az ő fennhatósága alatt működött a másik emblematikus hotel, a National) vagy Al Capone, de nem kell szégyenkeznünk.

Louis Buchalter, alias Lepke a múlt század harmincas éveiben az egyik legjelentősebb maffiafőnök volt. Ő büszkélkedhet a valaha kivégzett leggazdagabb amerikai címmel. A Lepke név persze nem a mozgékonyságára utaló magyar szó, hanem édesanyja adta neki ezt a becenevet, még gyermekkorában. Lepke Lucky Lucianóval, Meyer Lanskyval és Bugsy Siegellel együtt hozta létre a Murder Inc.-t azaz a Gyilkosság Rt.-t, amelynek fénykorában egymillió dollár volt az éves profitja.

Nevet szerzett magának Alex Birns is, akinek Shondor, azaz Sándor volt a beceneve. Shondor a szeszcsempészettől a prostitúcióig szinte mindenben kipróbálta magát, éttermeket és lokálokat üzemeltetett egészen 1975-ig, amikor autójába rejtett pokolgép végzett vele. Ki tudja, a két hírhedt magyar leszármazottai néhanapján nem sétálnak-e be a múzeumba, nosztalgiázni kicsit…

Szebeni Zsolt