Mit írhatnak le az utazási irodák az iparűzési adóból?

A fővárosi adóhatóság ellenőreinek jegyzőkönyvi megfogalmazása szerint az utazásszervezési szolgáltatás közreműködői által számlázott összegeket (az utasok javára megrendelt szolgáltatások elszámolt összegét), mint igénybevett szolgáltatások értékét a törvény szövegszerűen nem engedi levonni a nettó árbevételből – mondta el a lapunknak Antalóczy Györgyné könyvvizsgáló és adótanácsadó.

Az adószakértő szerint ez elméletileg igaz, mivel a törvény értelmében „az adóhatóság munkája az adózás rendjéről szóló törvény eljárásjogi szabályain, valamint a helyi adókról szóló törvény és a számviteli törvény rendelkezésein alapszik. E jogszabályok rendelkezései – ellentétben a polgári jogi viszonyokkal – mind az adózókra, mind az adóhatóságra nézve kötelező érvényűek, egyedi megállapodásra nem adnak lehetőséget.”

Ugyanakkor Antalóczy Györgyné véleménye szerint ez esetben nem egyedi megállapodásra van szükség, hanem az utaztatási tevékenység folyamatának ismeretére, a revizorok ágazati, szakmai hozzáértésére, megfelelő adminisztrációra, valamint a helyiadó-törvény valódi céljának és szellemének figyelembe vételére.

Fontos helyesen használni a fogalmakat

Elengedhetetlen, hogy az utazási irodák szabályosan végezzék az utazásszervezési tevékenység adminisztrációját, és következetesen, egyértelműen és egységesen használják a fogalmakat.

Az adóhatóság manapság valóban egyre sűrűbben tesz megállapítást azért, mert álláspontja szerint az adózók nem értelmezik és alkalmazzák helyesen az adott fogalmakat. „Azonban úgy gondolom, a revizorok sem értik az utaztatók szakmáját, és szakmai szempontból nem mindig alkalmazzák helyesen a fogalmakat, és ugyanígy, az utazási vállalkozók sem az adótörvények értelmezése szerint használnak bizonyos kifejezéseket, így például igénybevett szolgáltatásnak nevezik a közvetített szolgáltatást, vagy közreműködőnek az alvállalkozót” – sorolja az adószakértő.

A megoldás a közvetített szolgáltatás és az alvállalkozói státusz bizonyítása lenne, ami nem könnyű, de nem is lehetetlen. Azoknak az utazási irodáknak, amelyik eddig bizonyítani tudták, hogy a közreműködők az alvállalkozói, vagy megfelelően adminisztrálták a közvetített szolgáltatásokkal kapcsolatos adminisztrációt, nem voltak különösebb problémáik az adóellenőrzéseknél.

Ellentétes az adózási alapelvekkel a többszöri adóztatás

Antalóczyné véleménye szerint az utazásszervezés során az utas javára megrendelt „közreműködők” tevékenysége (többek között a szállás, a transzfer, a közlekedés, pl. a repülőjegy) levonható a helyi iparűzési adóból. Ha ezek nem lennének levonhatók, akkor (egy belföldi „csomagra” értelmezve a helyzetet) egyértelműen kimutatható lenne a vertikális és horizontális adóhalmozás.

A közvetített szolgáltatások értéke és az alvállalkozók teljesítménye levonásának a szabályát éppen az indokolja, hogy amit más vállalkozó közreműködése során már adóztathattak, az még egyszer ne adózzon. Ha kivetették, akkor az adott szálloda is fizet iparűzési adót, ahogy a közlekedési vállalkozó is. A levonás megtiltása ellentétes lenne az adózási alapelvekkel. És mellesleg ellentétes az unió alapelveivel is, amelyek kimondják az azonos tényállás többszöri adóztatásának (adóhalmozás) tilalmát.

Éppen ezért a törvény végrehajtása során érvényt kellene szerezni az eredeti törvényalkotói szándéknak, tehát annak, hogy csak az adott területen létrehozott, hozzátett munkával megtermelt és más vállalkozónál nem adóztatott érték képezze az iparűzési adó alapját.

Mit mond a helyi adókról szóló törvény?

A helyiadó-törvény előírásai szerint a települési önkormányzatok rendeletben dönthetnek arról, hogy iparűzési adót vetnek ki a saját illetékességi területükön állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység végzésére.

Az állandó iparűzési tevékenység adóalanya a helyi adót bevezető önkormányzat illetékességi területén székhellyel vagy telephellyel rendelkező vállalkozás, függetlenül attól, hogy tevékenységét hol végzi.

A helyi iparűzési adó számítási alapja a vállalkozás tárgyidőszakban elért nettó árbevétele, amit csökkenteni lehet
– az anyagköltség,
– a közvetített szolgáltatások összege és
– az alvállalkozók teljesítménye
értékével.

Az állandó iparűzési tevékenység utáni adómérték felső határa (ennél csak kevesebbet lehet megállapítani):
a) 1998. évben az adóalap 1,4%-a,
b) 1999. évben az adóalap 1,7%-a,
c) 2000. évtől az adóalap 2%-a.

Az adóalap meghatározásánál a számviteli törvény értelmező rendelkezései, előírásai az irányadóak.

A nettó árbevétel (helyi adó törvény szerinti) számítása során össze kell adni:
a) számviteli törvény szerinti nettó árbevételt,
b) a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerinti jogdíjbevételt,
c) az egyéb szolgáltatások értékeként, ill. egyéb ráfordításként elszámolt jövedéki adó összegét,
d) az egyéb ráfordítások között kimutatott regisztrációs adó és energiaadó összegét,
e) a felszolgálási díj összegét.

Az így kiszámított nettó árbevétel módosítandó, csökkenthető néhány tétellel:
a) eladott áruk beszerzési értéke
b) közvetített szolgáltatások értéke
(az a/ és b/ módosító tételek esetében a levonható összeg függ a nettó árbevétel nagyságától, amit a törvény szerinti sávos táblázatból kell megállapítani),
c) alvállalkozói teljesítések értéke (ha a nettó árbevétel ezzel nincs csökkentve),
d) tárgyévben elszámolt anyagköltség,
e) alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költsége (társasági adótörvény szerinti értelmezés szerint).

Közvetített és igénybe vett szolgáltatás

A közvetített szolgáltatás és az igénybe vett szolgáltatás számviteli, az alvállalkozói teljesítmény polgári jogi kategória.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdésének 1. pontja szerint közvetített szolgáltatásnak minősül „a gazdálkodó által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) kötött szerződés alapján a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás”. „Közvetített szolgáltatásnál a gazdálkodó vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak.” „A gazdálkodó a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy a gazdálkodó nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható.”

Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény alvállalkozói fogalma: A vállalkozó az őt terhelő kötelezettségek megfelelő teljesítése érdekében gyakran vesz igénybe közreműködőt, ami azt jelenti, hogy az alvállalkozóval végezteti el a munka valamely elemét. Az alvállalkozó által végzett munkát tehát a vállalkozó a saját teljesítményéhez veszi igénybe, beépül egy olyan komplexebb szolgáltatásba, amelyet a cég maga állít elő, annak részévé válik.

Az az összeg például, amelyet az építési vállalkozó az egyes részmunkálatok elvégzéséért más (al)vállalkozónak fizet ki pl. villanyszerelésért, és a vállalkozó a megrendelő felé nem a villanyszerelési szolgáltatást közvetíti, hanem egy komplett új lakást ad el, vagy egy egységes csomagot, mint kivitelezési szolgáltatást nyújt (ez esetben  egyértelmű, hogy a villanyszerelő számlájának az összege alvállalkozói teljesítményként vehető figyelembe).