Nem feltétlenül az utazási iroda fizet

Az utazási szerződésekkel kapcsolatos irányadó rendelkezéseket a hatályos kormányrendelet – az uniós irányelvnek megfelelően – tartalmazza. Azonban kérdés, hogy valóban csak az utazási iroda köteles-e az elháríthatatlan és rendkívüli körülmény bekövetkezése esetén utazónként a 3 éjszakát magában foglaló, lehetőleg az eredetivel azonos kategóriájú szállás költségeit viselni?

Ez véleményem szerint egyáltalán nem szükségszerű. Az Európai Bíróság ugyanis 2013. év elején, a Ryanairrel szemben hozott ítéletében véleményem szerint jelen helyzetben is alkalmazható döntést hozott olyan esetre, amikor az utas uniós légitársasággal repül vagy uniós repülőtérről indul (vagy indulna), de nem tud, mert a repülőtér, illetve a település vesztegzár alá került.

Az Európai Bírósága 2013-ban az izlandi vulkánkitörés miatt 7 napra Lisszabonban rekedt utas javára döntött a Ryanairrel szemben a 261/2004/EK rendelet vonatkozó szabályainak értelmezése alapján.

A Bíróság kimondta, hogy vis maior bekövetkezése esetén is köteles a légitársaság az utasról gondoskodni és ellátni, azaz: „a légi fuvarozókat teljes egészében terheli a légi járat törlésével érintett utasok ellátására vonatkozó valamennyi kötelezettség azon teljes időszak során, amíg az érintett utasoknak az átfoglalásukra kell várakozniuk".

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a légi fuvarozó díjmentesen köteles felajánlani a szállodai elhelyezést a „szükséges" időszakra (a bíróság által vizsgált helyzetben 7 napra állapította meg a légi fuvarozó ellátási kötelezettségét).

Korábbi cikkemben már foglalkoztam azzal, hogy járattörlés esetén milyen felelősségi kérdések merülhetnek fel. Azonban fontos az is, hogy nem feltétlenül az utazási iroda ellátási kötelezettsége merül fel olyan esetben, amikor az utas például utazási csomagot vásárol, amelynek értelemszerűen része a repülőút is.

Meddig terjed az utazási iroda ellátási kötelezettsége járattörlés esetén?

Fotó: 123rf.com

Amennyiben a légitársaság nem teljesíti a rendelet szerinti ellátási kötelezettségét, úgy a rendelet be nem tartása miatt kártalanítás címén azokat az összegeket követelheti a légi utas a légi fuvarozótól, amelyek „szükségesek, megfelelők és ésszerűek" annak érdekében, hogy az utas így pótolja a légitársaság kötelező ellátásának elmaradását. Az, hogy az utas igénye megfelel-e az előbbi feltételeknek, azt minden esetben egyedileg a tagállami bíróság vizsgálja és állapítja meg.

Véleményem szerint, amennyiben egyidejűleg a légitársaság és az utazási iroda ellátási kötelezettsége is fennáll, akkor a légitársaság ellátási kötelezettsége az elsődleges, mert azt a 261/2004/EK rendelet írja elő, míg az utazási iroda kötelezettségét a 2015/2302 irányelv rögzíti.

A rendelet ugyanis minden részét tekintve és egészében kötelező jogszabály és valamennyi tagállamban közvetlenül és automatikusan – tehát további intézkedés nélkül – hatályba lép. Az irányelv azonban csak az elérendő célokat fogalmazza meg, de ezek elérése érdekében szükséges módszerek és eszközök megválasztása a tagállamok feladata; ebből következően elsődleges a rendelet alkalmazása.

Szükségesnek tartom azonban, hogy az utazási irodák a jelen helyzetben erről is adjanak tájékoztatást az utasoknak, hiszen az EU jogának alkalmazása legalább olyan fontos, mint az utasok panaszainak – egyedi esetenkénti – rugalmas kezelése.

dr. Neiger Kata