Nílusi hajóúton eredtünk az ókori istenségek és Poirot nyomába

A nílusi hajókázás semmihez sem hasonlítható élménye a modern kori szervezett utazások úttörőjét, Thomas Cookot anno annyira rabul ejtette, hogy elsőként kezdett hajóutakat kínálni a briteknek az 1860-as évek végétől. Agatha Christie egyik legnépszerűbb krimijével, az 1937-ben megjelent Halál a Níluson-nal aztán milliók, köztük az én bakancslistámra is feltette a világ egyik leghosszabb folyóján tett lebilincselő utazást.

Több száz szállodahajó cirkál Asszuán és Luxor között egész évben

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A híres magándetektívnek, Poirot-nak még hosszasan kellett vonatoznia, mi azonban a Magyar Utazási Irodák Szövetsége decemberi kairói közgyűlése után, több mint 40 magyar utazási irodás társaságában, az Egypt Air járatával szűk másfél óra alatt megérkeztünk a fővárostól 850 kilométerre délre fekvő Asszuánba. A két város között most is közlekedik hálókocsis vonat, viszont a vasúton utazónak 12 órás menetidővel kell számolniuk.

Luxus és kényeztetés a fedélzeten

Az Asszuán és Luxor közötti 240 kilométeres folyószakaszon manapság több száz szállodahajó cirkál folyamatosan, egész évben, jellemzően 3-4 éjszakás utazást kínálva a Níluson. Külsőre kevéssé különböznek, annál inkább a belső dizájnjuk, ahogy azt volt alkalmunk látni. Mivel a kikötőkben nincs elegendő hely, hogy mindegyik hajó közvetlenül a part mellett álljon meg, így szorosan egymás mellé „parkolnak" – előfordult, hogy négy-öt hajó recepcióján is át kellett kelnünk a partraszálláshoz.

A Mövenpick két szállodahajója. Mi is ilyennel utaztunk

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A legjobb, négy-ötszintes hajókat nemzetközi szállodaláncok üzemeltetik, és a fedélzeten luxus kiszolgálással kényeztetik az utasokat. A mi hajónkon, a 2005-épült Mövenpick Royal Lotuson 60 kabin található, amelyek pont úgy néznek ki, mint a normál szállodai szobák, csak persze kisebbek. Zuhanyzós fürdőszobával, légkondicionálóval, tv-vel, minibárral, tea-és kávébekészítéssel felszereltek, még egy kis asztalka és fotel is elfér bennük szűken. A klasszikus stílusú bútorzat ugyan nem meríti ki a „luxus" fogalmát, de praktikusan komfortos, az ablak pedig kellően méretes ahhoz, hogy akár a szobánkból csodálhattuk a tovatűnő tájat vagy a napfelkeltét.

Kabinunk a hajón: minden kényelemmel felszerelt

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A nézelődéshez azonban a legjobb hely az árnyékolóval ellátott felső fedélzet, ahol napozóágyak, egy kismedence, bár és rengeteg kényelmes ülőalkalmatosság, fotelek, párnázott díványok csábítottak pihenésre, beszélgetésre, nem csoda, hogy ez lett a társasági élet fő színtere. Az ötórai teát (kávé, tea, sós és édes sütemények) a recepcióval egy szinten lévő hatalmas szalonban szolgálták fel, és itt zajlottak az esti kulturális programok is, a folklórműsortól kezdve a diszkóig.

Egy kismedence is helyet kapott a fedélzeti napozóteraszon

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A legalsó szinten helyezkedik el az étterem, ahol miden étkezésnél buzgó pincérek hada állt szolgálatkészen. A hajó konyháját csak dicsérni lehet: a négy nap alatt rengeteg egyiptomi specialitást kóstolhattunk meg, de a gazdag büféasztalon európai ízeket is találhattak az érzékenyebb gyomrúak.

Ezeken a modern hajókon valóban átélhetjük azt a hangulat, amit a korabeli gőzösök nyújtottak a jómódú brit utazóknak, de már a dress code kötöttsége nélkül, így a vacsorához sem kell estélyibe átöltözni, mint Poirot idejében.

Az éjszakákat a kikötőkben töltik a vízi szállodák, sőt valójában több időt állnak, mint a folyón úszva, mert annyi látnivaló vár felfedezésre a partra szervezett kirándulásokon, amelyek több ezer évet repítenek vissza az időbe. Mi jó kezekbe kerültünk, mert a szövevényes ókori egyiptomi mitológiába, az istenek és magukat isteni leszármazottaknak beállító fáraók rejtélyes világába egy egyiptológus végzettségű helyi idegenvezető, Muhammad Ahmed Zeineddin kalauzolt el bennünket.

Horror és feltámadás az elköltöztetett templomban

Asszuán Egyiptom egyik legbékésebb, legidillibb városa, szépséges folyóparti sétánnyal, a Nílus közepén terpeszkedő pálmafás szigetekkel, melyek közül kihagyhatatlan látványosság az ókor egyik legjelentősebb Ízisz-szentélyeként számon tartott Phileai templomkomplexum, ahova motoros kishajókkal viszik át a turistákat. Valaha a hasonló nevű szigeten állt, ám az asszuáni gát építésekor évtizedekre víz alá került, és végül úgy menekült meg az utókor számára, hogy az UNESCO támogatásával a '70-es években darabjaira szedték, majd a köveket átszállították a magasabban fekvő Agilkia-szigetre, s ott az eredetivel azonos elrendezésben újra felépítették.

Mi az esti fény- és hangjátékra érkeztünk ide, amely az ókori istenségek horrorba illő drámáját mesélte el Shakespeare ékes nyelvén, miközben bejártuk a kiterjedt építményt és gyönyörködtünk a hatalmas pülont (kettős kapu), oszlopsorokat, a különböző épületeket váltakozva elárasztó piros, zöld, sárga, kék fényárban.

Esti fény- és hangjáték a Phileai templomban

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A nagy pátosszal előadott szöveg hol dörgedelmes, máskor búgó, vagy éppen misztikusan sejtelmes – a felcsapó szenvedélyeknek megfelelően. A történet lényege: Széth, a káosz istene megölte testvérét, Ozirisz királyt, feldarabolta és testrészeit szétszórta a Nílusban. Felesége, Ízisz istennő azonban felkutatta a maradványokat, és mágikus erejével újra életre keltette Oziriszt. Bár kétségkívül magával ragadó a műsor hangulata, de nem angol anyanyelvűként, mi tagadás, többünk türelmét próbára tette a szabadtéri előadás hosszúsága.

Krokodilisten és hüllőmúmiák

Asszuántól észak felé haladva, hajónk először Kom Ombóban kötött ki. Mindössze néhány percet kell sétálni a folyóparti templomig, de mivel az út a turistákra leső kereskedők során át vezet, ez igencsak lassító tényező.

A Kom Ombo-i templom szokatlan módon egy tökéletes ikerépítmény, két teljesen egyforma bejárattal, oszlopcsarnokkal és szentéllyel. Hogy meg ne sértsék a felsőbb hatalmakat, az építtetők a duplázással külön-külön megadták a kellő hódolatot az egyiptomi mitológia egy legfontosabb alakjának számító Hórusz sólyomistennek, valamint a helyi kultuszban erősen bálványozott Szobek nevű krokodilistennek. Elkápráztatva néztük az ősi falakat elborító, az egykori vallási szertartásokat bemutató aprólékos véseteket és művészi hieroglifákat.

Kom Ombo: a baksis reményében szívesen fotóztatják magukat a helyiek

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Az egyiptomi istenképzelések sajátossága, hogy az égieket előszeretettel ábrázolják állatalakban a rájuk ruházott szerepüknek és hatalmuknak megfelelően, aminek praktikus haszna, hogy mi, halandók könnyen felismerhetjük őket a képeken. Így Hórusznak sólyom-, Szobeknek pedig krokodilfeje van, de a későbbiekben láttunk még isteneket tehénszarvval, kos-, sakál- és ibiszmadár fejjel is, míg mások hold- vagy éppen napkorongot „viselnek".

A krokodilkultusz mértékéről hűen árulkodik a szomszédos Krokodilmúzeum, ahol húsz gondosan mumifikált hüllő szemezett velünk a vitrinekben, a legnagyobb hossza a négy métert is meghaladja.

Mumifikált szent krokodilok

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Kom Ombóban több száz krokodilmúmiát találtak a régészek, sőt azt is kiderítették, hogy a templomban nevelt szent hüllőket kézzel etették a legfinomabb falatokkal. Nem kell aggódni, mára hírmondójuk sem maradt a Nílusban.

Sokkoló konflisozás Hóruszhoz

Az edfui Hórusz-templom, félúton Asszuán és Luxor között, nemcsak azért ragadt meg emlékezetünkben, mert több forrás szerint ez a legjobb állapotban fennmaradt templom az ókori Egyiptomból, annak köszönhetően, hogy csaknem kétezer évre betemette és így konzerválta a sivatagi homok, hanem a kalandos odajutás miatt is. A kikötőben ódivatú konflisok hada tülekedett, veszekedett azon, hogy a hajóról leszálló turistákat a helyszínre vihesse. A 10-15 perces zötykölődős kocsikázás emlékezetes pillanatai voltak, amikor a város főutcáján szamárkordék, kisteherautók, tuktukok közé beszorulva próbáltunk előrearaszolni. Bár a fuvart előre kifizették vendéglátóink, a kocsis szemérmetlenül kikövetelte a baksist.

Turistákra váró konflisok hada az edfui templom előtt

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Az edfui műemlék valóságos erődítmény, remekül megmutatja, miként épültek fel az ősi egyiptomi templomok. A fizikai védelmül is szolgáló, itt 38 méter magas pülon keretezte bejáraton után zárt, körben oszlopos udvarba jutunk, majd oszlopcsarnok következik, továbbhaladva a szentélyig folyamatosan szűkül a mennyezet és a padlózat közötti tér, mígnem eljutunk a legbelső, ablaktalan szentélybe, ahol a legfőbb isten szobra állt; ide már csak a királyok és a papok léphettek be. Edfuban a gránitkő oltáron most egy díszes fabárka másolata látható, amely funkcióját tekintve valójában egy hordszék, ünnepi körmenetek idején a papok ezzel vitték a vállukon az istenszobrot.

A helyszín kapcsolódik a Phileai templomban elmesélt történethez, a hagyomány szerint ugyanis Hórusz itt állt bosszút Széthen apja, Ozirisz meggyilkolásáért, ezt a harci jelenetet örökíti meg – egyfajta figyelmeztetésként is az ellenség számára – a fölénk tornyosuló pülon.

Az edfui Hórusz-templom oszlopos udvara a gigantikus méretű pülonnal

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A kirándulások reggel kezdődtek, így a délutánokat már a hajó fedélzetén pihenéssel, napozással tölthettük, az előttünk kibontakozó tájban gyönyörköve. Pálmaligetekkel védett agyagházak, régi és modernebb építésű falvak mellett hajóztunk el, odébb földműves családok dolgoztak kicsiny parcellákon, bivalyok, tehenek legelésztek a mezőkön, íbiszek, szürke gémek kerestek eleséget a gázlókon, halászok vetették ki a hálójukat a vízen – az élet megannyi jele a kép előterében. De a termékeny zöld parti sáv mögött, a látóhatáron homokdűnékre és kopár sziklákra esett a lemenő nap aranyló fénye, ott már a kietlen sivatag kezdődik.

Pálmaligetek és legelésző állatok a Nílus partján – mindig akad látnivaló a hajóról

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A szemünk előtt igazolódott be a történelemórákon hallott mondás: Egyiptom a Nílus ajándéka, amely élteti, táplálja, megtartja őt.

Kaland a vízi árusokkal

Már sötétben értük el az esznai zsilipet, mely a szintkülönbség kiegyenlítéséig megállásra készteti a szállodahajókat. A várakozás azonban egy cseppet sem unalmas, amiről a helyi leleményes vízi árusok gondoskodnak. Eleinte viccnek vettük, amikor a zsilipkamra faláról és csónakokból felénk lobogtatták a méretes abroszokat, négy emelet magasságba felkiabálva, hogy „Ma'am, only 10 dollars." Aztán egyszer csak el kezdtek röpülni a fedélzetre a zacskók benne terítőkkel, sálakkal, galabiákkal (helyi népviselet), némelyik egyenesen a medencébe landolt, miközben mi folyamatosan haladtunk.

Érkezés az esznai zsiliphez, jobb oldalt a falon terítővel hadonászó árusok

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Végig azon izgultunk, nehogy elénk sodródjon a csónak, s amikor egy pillanatra úgy tűnt, most menthetetlenül magunk alá gyűrjük, lerepült a hajónkról egy kötélhágcsó a beépített embertől, és innentől kezdve abba kapaszkodva vontatták magukat, egy percre sem hagyva abba a kántálást. A vakmerő mutatványnak meglett a haszna, mert bizony bevonzottak bennünket a játékba: oda-vissza dobáltuk a csomagokat a megfelelő méret, szín, de legfőképpen a legalacsonyabb ár kialkudása érdekében – és közben fergetegesen jól szórakoztunk. Én például teljesen feleslegesen vettem egy kék libamintás (utólag kiderült: szent ludak) asztalterítőt, de jó eséllyel megmosolyogtat majd, ha valaha előveszem.

Míg ez a „bevásárlás" mókás élményként maradt meg, a regénybeli Mrs. Allertonhoz hasonlóan igencsak szenvedtem a léptem-nyomon ránk akaszkodó, portékájukat szó szerint az arcunkba toló utcai árusoktól, akik megfosztottak a nézelődős, befogadó sétálgatás örömétől. „Sokkal jobban szeretném Egyiptomot, ha egy kicsit békésebb lenne! De itt sosem lehet egyedül az ember" – fakadt ki az úrihölgy Poirot-nak Agatha Chrisie krimijében amiatt, hogy sosem hagyják békén a helyiek, valaki mindig megpróbál eladni neki valamit. És ez azóta csak fokozódhatott. A csoportunknak a parfüm-, papirusz- és alabástromfaragó műhelyekben szervezett mesterség-bemutatók is valójában a vásároltatásról szóltak, legfeljebb az értékesítési módszer volt kifinomultabb, nyájasabb.

Látvány-kőfaragás az egyik alabástromüzlet előtt

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Aki szeret és tud alkudozni, annak Egyiptom – némi blaszfémiával – a Kánaán, a többiek meg gondoljanak arra, hogy az egyiptomi átlagfizetés csupán 150 dollárnak felel meg, így nagy szükség van ránk, az ő szemükben „gazdag nyugati" turistákra.

Ahol a fáraók temetkeztek

Hajózásunk harmadik napjának reggelén értük el végállomásunkat, Luxort, amelyre egy hét is kevés lenne, ha mindent meg akarnánk nézni, a város ugyanis a feltárt ókori antikvitások majdnem harmadának megismerését kínálja mindössze néhány kilométeren belül. Az Újbirodalom ősi fővárosa, Théba földje ez, amelyet kettéoszt a Nílus: a nyugati és keleti part műemlékeire érdemes két külön napot szánni, ahogy mi is tettük, mert befogadhatatlan mennyiségű az információ a sok ezer évvel ezelőtt virágzó kultúrákról.

A nyugati part nekropoliszáról és halotti templomairól híres. Kairóban az Egyiptomi Civilizáció Múzeumban már láttuk azon fáraók múmiáját, akik a hitük szerint jól elrejtett Királyok völgyében temetkeztek. Kietlen, sziklás hegyek között kanyargó út vezet a látogatóközponthoz, ahonnan nyitott shuttle buszok visznek tovább a teljesen kopár, poros völgybe, mintha egy mészkőbányába érkeztünk volna. A hely védelmében korlátozzák a turisták mozgását, az itt feltárt 63 sír közül csak 3-at látogathatunk meg a belépőnkkel – nekünk aznap III., IV. és IX. Ramszesz sírhelye jutott.

A sírhelyek lejáratával azt a hatást akarták kelteni az építők, mintha az alvilágba ereszkednénk le

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Bámulatosan díszített, kiterjedt föld alatti építményeket kell elképzelni: egy hosszú, lejtős folyosó vezet le a sírkamrába az üres szarkofághoz, a falakat erős színekkel festett, zsúfolt életképek és több ezernyi hieroglifa borítja, színűk valószínűtlenül élénk ahhoz képest, hogy több ezer évesek.

Az akkori szokás szerint a fáraó, amint trónra lépett, azonnal megkezdte a sírhelye készítését, így minél tovább élt, az annál díszesebb lett.

IV. Ramszesz sírkamrája a szarkofágjával

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

A titkos temetkezetési hely elgondolás azonban – mint az jól ismert – csúfos kudarcot vallott, a rablók már az ókorban kifosztották a sírkamrákat az ott elhelyezett mérhetetlen kincsekért. Ezért is volt világszenzáció, amikor az időszámításunk előtti 14. században élt Tutanhamon nyughelyét szinte érintetlen állapotban találta meg Howard Carter brit amatőr régész (háza ma is látható a völgy felé vezető út mentén.).

Tutanhamon sírhelye csak külön belépővel látogatható

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Sírkamrája, mivel csak 19 évet élt, egészen aprócska és jóval szerényebben dekorált, mint a többieké, azonban a fiatal fáraó múmiáját is megnézhetjük, sőt le is fotózhatjuk, ha hajlandók vagyunk kifizetni érte a 300 egyiptomi fontba (kb. 3500 forint) kerülő külön belépőt. Mi nem sajnáltuk rá.

Innen rövid kocsikázásra, rendkívül látványos Hatsepszut, az első fáraónő grandiózus, három emelet magas halotti temploma a hegyoldalban.

A magyar delegáció Hatsepszut temploma előtt

Fotó: MUISZ

Oszlopos teraszaira széles rámpákon sétálhatunk fel, fent óriásszobrok sora fogad, egytől egyig a királynőt ábrázolják – férfiként, (ál)szakállal, ahogy a nyilvánosság előtt szokása volt megjelenni. Ezzel is próbálta elérni, hogy a férfiak világában elfogadják uralkodónak.

Megálltunk egy „kötelező" szelfire az út menti magányos Memnón-kolosszusoknál is, amelyek mellett szó szerint eltörpül az ember – csupán ez a két, 18 méter magas, egyetlen kőtömbből faragott ülő alak maradt meg III. Amenhotep fáraó hatalmas halotti templomából.

A magányos Memnón-kolosszusok mellett mindenki törpének érzi magát

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Thébai kolosszusok

Hatszephut nevével a Nílus keleti partján, a város közepén álló luxori templomnál is találkoztunk, aki kiterjedt építkezéseket folytatott itt. A bővítést az időszámításunk előtti 13. században élt II. Ramszesz folytatta, aki nemcsak az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb, de az egyik legtöbbet építtető fáraója is volt. A luxori templom bejáratát az ő álló és ülő szoborkolosszusainak sora őrzi, az itt látható vörösgránit obeliszk egykori párja viszont ma a párizsi Concorde teret díszíti. Maga a komplexum 260 méter hosszú, grandiózus kapuk, udvarok és látványos oszlopsorok láncolata, amit este látványosan kivilágítanak.

II. Ramszesz gigantikus ülő szobrai őrzik a luxori templom bejáratát

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Akinek több az ideje, az innen végigsétálhat a 2,7 kilométeres Szfinxek útján egészen Karnakig, a két templomegyüttest összekötő ókori felvonulási utat feltárása és helyreállítása után 2021-ben nyitották meg újra.

A hajdanán 100 hektáron (!) elterült karnaki templomkomplexum valószínűsíthetően a világon valaha emelt legnagyobb kiterjedésű vallási építmény, amely romosan is erőt sugárzó. A Kr. e. 20. századtól a görög–római korig legalább 30 fáraó bővítette, építtetett itt újabb és újabb kapukat, templomokat, pavilonokat, szentélyeket. A luxori templomhoz hasonlóan ezt is Théba istentriászának – Ámonnak, aki az Újbirodalom idején vette át a főisten szerepét; feleségének, Mútnak és fiuknak, Honszunak – szentelték, s mindegyikük saját körzetet kapott.

A karnaki templom oszloperdeje

Fotó: 123rf.com

A legtöbb turistacsoport csak Ámon körzetét járja be, ez maradt fenn a legjobb állapotban. Leglátványosabb része a grandiózus oszlopcsarnok: a színes domborművekkel ékesített, kolosszális méretű kőhengerek (összesen 134 van belőlük) között sétálva úgy éreztük, mintha az óriások erdejében járnánk, nem nehéz elképzelni, milyen misztikus, félelmetes hely lehetett egykoron, amikor a tetőn át csupán kicsi ablakokon át érkezett a fény.

A rengeteg épület között turistamágnes a kosfejű szfinxekkel szegélyezett út, II. Ramszesz álló szoborkolosszusa lábainál a feleségével, és a rituális fürdésre szolgáló Szent-tó melletti, szerencsehozó szkarabeuszbogár-szobor. Utóbbinál – biztos, ami biztos – mi is beálltuk körözni a többi látogató közé, a legenda szerint ugyanis, aki hétszer körbejárja a szobrot az óramutatóval ellentétes irányban, teljesül a vágya. Például az, hogy egyszer még visszatérjek Egyiptomba megnézni mindazt, ami a megismételhetetlen ősi kultúrkincséből most kimaradt.

Lelkesen körözünk a szkarabeuszszobor körül, hátha teljesül a kívánságunk

Fotó: turizmus.com / Fucskó Hajnalka

Köszönjük a meghívást az egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztériumnak és a Magyar Utazási Irodák Szövetségének!