Olaszországban a néplélek része a kerékpározás

Szerző: H. Horváth Orsolya

Forrás: turizmus.com

 2022. január 26. 12:14

Magyarországon is javában zajlanak az előkészületek a Giro d'Italia 2022-es futamára, a január 26-i „rózsaszín fények éjszakájával" pedig kezdetét vette a visszaszámlálás – már csak 100 nap a rajtig. Nem meglepő, hogy Sanremóban a kerékpáros infrastruktúra fejlettségén akadt meg a szemünk

Digitális nomádként és egyben hobbi kerékpárosként egyértelmű volt, hogy hozzuk a nagy utazásra a saját bringáinkat. Így nem kell minden bevásárlás vagy felfedezőtúra miatt beindítanunk a lakóautót, kényelmesen és talán gyorsabban is tudunk helyben közlekedni, ami itt hatványozottan igaz.

A régió kerékpáros története egészen a múlt század elejéig nyúlik vissza.

 

Nem ma kezdték

Az első igazán komoly, egynapos profi kerékpárversenyt 1907-ben rendezték meg a Milánó–Sanremo útvonalon, ami 297 kilométeres távjával a leghosszabb Olaszországban. Ezt kisvártatva követte a Giro d'Italia, amelynek a Sanremo és Cuneo közötti 157 kilométeres szakasz a része.

Egy korábbi Giro d'Italia verseny plakátja

Fotó: H. Horváth Orsolya

A 115 éves kerékpárversenyes múlt erős nyomot hagyott a régión, pozitív értelemben. Itt a Giro nem csak pár órás program, amíg áthalad a mezőny, hanem egész éves turisztikai attrakció. Lépten-nyomon a Giro pink színe (egészen pontosan „rosa") köszön vissza az út mentén – plakátokon, felfestéseken, kerékpárkölcsönzők falán.A leglátványosabb elem az a kerékpáros alagút, ami közel 3000 méteres hosszával Ospedaletti települését köti össze Sanremóval. Az alagútban négysávos út fut, irányonként egy kerékpáros és egy gyalogos sávval, világítással, pink felfestéssel és a Giro legemlékezetesebb pillanatait bemutató történeti kiállítással. A nyomvonalon eredetileg vasúti sín haladt, azonban a vasút modernizálásával ez a vonal megszűnt és kerékpárutat építettek ki rajta.

Rózsaszín felfestés mutatja az utat a kerékpárosoknak az alagútban

Fotó: H. Horváth Orsolya

Az alagút annyira hosszú, hogy tekerés közben már azon izgultunk, lassan átérünk Franciaországba...

 

A kerékpáros egyenrangú az autóssal

A kerékpáros infrastruktúra azonban nem merül ki egy-két látványos szakaszban, a régió egészét átszövő hálózatként üzemel. A széles és kiváló minőségű utak mentén sűrűn elhelyezett pihenők, ivókutak, segélyhívó készülékek, szervizek és kölcsönzők kényeztetik a bicikliseket. Ahol véget ér a kiépített, elkülönített kerékpárút, ott az alsóbbrendű autóutakon felfestett kerékpársávval folytatódik az út.

A legszűkebb tengerparti szerpentineken pedig az autókkal egy sávban tekerhetünk, és itt jött az újabb meglepetés! Az olasz autós, aki a városban „élet-halál harcot" vív, hogy előbb jusson be a körforgalomba, a közúton teljes nyugalomban követi a bicikliseket hegynek fel 15 km/óra sebességgel kacskaringózva, egészen addig, amíg biztonságos távolságot hagyva tőle ki nem tudja kerülni. Se egy dudaszót, se egy kikiabálást nem hallottunk, de még türelmetlen dobolást sem láttunk a kormányon. Ilyen az, amikor van közlekedési kultúra és egyenlő félnek tekintik egymást a közlekedők. Számunkra külön öröm volt, hogy a lakóautósokkal is hasonló megértéssel és türelemmel bánnak, még a kacskaringós tengerparti szakaszokon is.

A régióban meghatározó termékké fejlődött a kerékpáros turizmus

Fotó: H. Horváth Orsolya

Nem meglepő mindezeket látva, hogy a tudatos infrastruktúrafejlesztés és turizmusmenedzsment hatására – a nyári tipikus tengerparti üdülés mellett – meghatározó termékké fejlődött a kerékpáros turizmus a desztinációban. Biztonságos és változatos túralehetőségeket kínálnak kisgyermekes családoktól a profi versenyzőkig. Ennek eredménye, hogy még januárban is élénk forgalmat tapasztaltunk a kerékpárúton, külföldi és belföldi bringások vegyesen, óvodástól a szépkorúig változatos korösszetételben nyomták a pedált.

Első komolyabb megállónak pont ezért választottuk Sanremót, ahol a kerékpárút és a tengerpart között találtunk egy gyönyörű panorámás helyet, amely a főszezonon kívül ingyenesen a rendelkezésünkre állt a leparkoláshoz. A hűvösebb reggeli és esti órákat kihasználjuk a munkára, a napos, meleg órákban pedig bringával és gyalogosan fedezzük fel az észak-olasz tengerpart közkedvelt vagy éppen rejtettebb kincseit.

*

A szerző Hévíz város turisztikai főtanácsadójaként dolgozott, mielőtt idén januárban digitális nomád életformára váltott. A turisztikai szakember az útközben tapasztalt jó gyakorlatokról időről időre beszámol majd a turizmus.com-on.