Százévesen is bármikor útra kel a Kartago Tours törzsutasa

Forrás: turizmus.com

 2017. október 10. 16:55

A cím nem költői túlzás: közelgő századik születésnapja alkalmából köszöntötte törzsutasát, Sasvári Györgynét a Kartago Tours. Az idős, ám annál életvidámabb hölggyel a repülőtéren, indulás előtt beszélgettünk.

Sasvári Györgyné tanúja volt a 20. század nagy részének. Gyáriparos férje halála után tolmácsolással foglalkozott, angolul, németül és franciául beszél.

A Kartago Tours törzsutasaként elsősorban Tunéziába utazott az utóbbi időben. A tour operator most egy ajándékutazással szerette volna meghálálni bizalmát, az idős hölgy most is, ahogy legtöbbször a Mahdia Palace szállodában szállt meg. Vendégét a hotel is felköszöntötte.

 

Mondja, mit szeret annyira az utazásban, hogy száz évesen is újra meg újra útra kel?

Magát az utazást. Tudja, ez természet dolga. Az „utazós” ember mindenhova szeret utazni, és bármikor kész egy újabb kalandra. Én például fiatalon, amikor nem volt épp hétvégi programom, vagy a fiúk cserbenhagytak, fogtam magam és felültem egy buszra, vagy egy villamosra, és elmentem egész a végállomásig. Ott aztán beültem egy presszóba, megittam egy kávét, és teljes volt az öröm. Nagyon érdekes és szép helyeket fedeztem így fel Budapesten.

 

Hova vágyik vissza?

Olaszországba. Nagyon sokszor jártam ott, de ha azt kérdezné, hogy most azonnal hova indulnék el egy autóval vagy magánrepülővel, gondolkodás nélkül Olaszországot mondanám.

Európában szinte mindenütt jártam, egyedül a skandináv államok nem vonzottak. Angliában többször jártam, de Franciaország és Olaszország a szívem csücske. Az egyetlen fiam Franciaországban él a családjával, van három unokám és öt dédunokám.

Nagyon élveztem még Erdélyt és a Felvidéket is, Szlovákia gyönyörű ország, és Ausztriában is sokszor voltam.

 

Mi érdekli külföldön leginkább?

A történelmet és a kultúrát szeretem, a múzeumokat is általában felkeresem, de a romokat már kevésbé, azok csak kövek. Sokkal inkább érdekelnek az emberi kapcsolatok! Képes vagyok megszólítani valakit egy padon és elbeszélgetni, ahol erre nyitottak.

 

Hogyan készül fel egy-egy útra, mire figyel?

Gyakorlatilag semmire! Mindig arra törekszem, hogy minél kisebb legyen a csomagom, ezzel a kis kofferrel jártam be egész Európát. A mostani útra is csak tegnap gondoltam át, mit is hozzak magammal, és, hogy legyen nálam valami meleg holmi is. Biztosítást is szoktam persze kötni, de sose volt rá szükség.

 

Mi volt a legkülönösebb helyzet, ami megtörtént Önnel?

Fiatal koromban volt néhány férfikaland, főleg Olaszországban. Volt, akit nem is tudtam lerázni, persze jó alakom is volt.

De volt egy mulatságos eset is: néhány évvel ezelőtt jöttem épp haza valahonnan, és belépéskor mutattam az útlevelet a fiatal tisztnek. Nézte, nézte egy darabig, majd megszólalt: „Na, én nem számolok tovább!”

 

Miért épp a Kartago Tours-t választotta éveken át?

Mindig meghatott az a kedvesség, pontosság és szakértelem, amivel találkoztam náluk. Arrafelé jártam dolgozni, és a buszról mindig ránéztem az irodára a Thököly úton. Aztán egy nap gondoltam egyet, és bementem. Sok irodával utaztam életem során, és azóta hűséges vagyok hozzájuk.

 

Mit tanácsol az időseknek, akik félve kelnek útra?

Nem is tudom, ez típus kérdése. Van, aki könnyedén nekivág, más hetekig készül egy utazásra, mindent százszor átgondol, megtervez, és olyan nevetséges dolgokon gondolkodik napokon át, mint például, hogy mit hova pakoljon.

Én azt tanácsolnám, mindenki vegye egy kicsit könnyedebben az egészet, ne problémázzon annyit, és ne bonyolítsa túl a dolgokat.

Én is így utazom. Egyszer például a reggelimnél olvastam az újságot, és benne egy érdekes cikket Nagyenyed nevezetességeiről. El is határoztam, hogy megnézem. Felhívtam a Keletit, hogy mikor indul oda vonat, és azt a választ kaptam, hogy délután 2-kor. Na, én rajta is voltam a kétórás gyorsvonaton.

Persze könnyebbség, hogy Magyarországon nagyon korán, már 65 éves kortól ingyenesen utazhat az ember, én ezt ki is használtam.

Mi csábít útra újra meg újra? Szeretek élni. Az én mottóm a Carpe Diem – Ragadd meg a napot. A keleti emberek azt mondják, minden nap keress magadnak valami szépet, boldogítót, ami örömet ad. Én eszerint igyekszem élni, és erre bíztatok másokat is!

 


Kapcsolódó cikkek