Tajpej, nem csak átutazóknak

Az elnöki irodaházban eltöltött éjszakánk után még két teljes napunk maradt a város felfedezésére, de megtapasztalva a látnivalók sokaságát, ez bizony kevés lett. Az egyik fő látnivalót az első nap alatt alaposan megismerhettük, ám mielőtt továbbhaladnánk, tegyünk egy kis időutazást a város múltjába.

Élhető, színes, befogadó

Tajpej történelme a 18. századig nyúlik vissza, 1886-ban kapott először tartományi székhelyi státuszt. Az első kínai–japán háborút követően a Japán Birodalomhoz került 1895-ben, és a japán gyarmati uralom végéig (1945) ez így is maradt.

Tajpej belvárosának sétáló- és bevásárlóövezetének bejárata

Fotó: turizmus.com / Révész Róbert

Csang Kaj-sek vezetésével ide vonult vissza a Kuomintang, és lett a Kínai Köztársaság ideiglenes fővárosa. Ez azóta is fennáll. Lakosainak száma jelenleg 2,7 millió fő. Számos nemzetközi szavazáson a külföldiek számára legélhetőbb városok között tartják számon, amihez a jól működő és modern infrastruktúra mellett nagyban hozzájárul a helyi lakosok vendégszerető hozzáállása is, melyet lépten-nyomon megtapasztaltunk mi is.

A robogó a leggyorsabb közlekedési forma a városban

Fotó: turizmus.com / Révész Róbert

Tavaly 11 millió turista érkezett az országba, de a turisztikai hivatal 10 éves turisztikai fejlesztési terve szerint ezt a számot 15, majd 20 millió nemzetközi látogatóra szeretnék feltornázni. Összesen 10 külpiaci irodával rendelkeznek, a hozzánk legközelebbi Frankfurtban található. Az első három legnagyobb küldő piac sorrendben: Kína, Japán és Hongkong/Makaó.

Hogy jutunk oda?

A légiforgalmat két reptér szolgálja ki, a Tajpej Szungsan repülőtéren a belföldi járatokat, a távolabb fekvő (kb. 40 perc autóval) Taoyuan repülőtér pedig a nemzetközi járatokat fogadja. Magyarországról a legközelebbi és legkényelmesebb közvetlen járat Bécsből indul, a Tajvani Nemzeti Légitársaság, az Eva Air üzemelteti.

Hetente hétszer tudunk Tajpejbe utazni, ebből háromszor (hétfő, csütörtök és szombati napokon) közvetlenül, és négyszer pedig bangkoki megállóval. A közvetlen járattal kicsivel több mint 12 óra alatt érhetünk a tajvani fővárosba.Vissza ugyanez az út 13 órát vesz igénybe és szerdán, pénteken és vasárnap tudjuk igénybe venni.

Arra figyeljük oda a tajpeji érkezésnél, hogy a reggeli érkezés miatt érdemes korai check-in-t kérni a szálláshelyen.

Múltidézés és jövőbe utazás

A nemzet kiemelkedő alakjainak emlékhelyeihez látogattunk el először. A Szun Jat-szen emlékcsarnok és a Csang Kaj-sek emlékcsarnokokban is garantált és jól fotózható programot kínál a látványos őrségváltás.

A Szun Jat-szen emlékcsarnok őrségváltáskor

Fotó: turizmus.com / Révész Róbert

A Csang Kaj-sek emlékcsarnok egy belső múzeumot is magába foglal, ahol Tajvan első elnökének személyes használati tárgyait tekinthetjük meg. A történelmi eseményeket érthető formában és kontextusba helyezve jelenítik meg.

A Csang Kaj-sek emlékcsarnok

Fotó: turizmus.com / Révész Róbert

Ugyanígy kihagyhatatlan a 18. század első felében épült Longshan templomegyüttes, melyet a fucsieni közösség épített. Ez a város egyik legrégebbi negyedében (Wanhua) található, a több száz éves gyógynövény piac tőszomszédságában.

Buddhista szertartás a Longshan templomegyüttesben

Fotó: turizmus.com / Révész Róbert

A különleges hangulat azonnal magával ragadott bennünket. A füstölők markáns illata, az isteneknek felajánlott ételadományok színes forgataga és a gyakorló hívők imádkozása varázslatos volt.

A több száz éves gyógynövénypiac "utcája"

Fotó: turizmus.com / Révész Róbert

Míg a Longshan templom a múltba, a 2004-ben megnyitott Taipei 101 felhőkarcoló és környéke a jövőbe repít. 2007-ig birtokolta a világ legmagasabb épülete címet, ma már „csak" a hetedik a listán, de a liftje még így is az egyik leggyorsabb a világon. A 89. emeleten található kilátóközpont látogatása sajnos időjárásfüggő.

A Taipei 101 ma már „csak" a hetedik legmagasabb a világon

Fotó: Pinterest

A városban sétálva a modern épületek között fel-felbukkannak régebbi épületek is. Közelről megvizsgálva szinte mindegyiknél kiderül: a japán gyarmati időszak (1895–1945) alatt épültek, nyugati klasszikus építészetet idéző stílusban, zömében az itt működő japán cégek, illetve kormányzati hivatalok számára.

A város éjszaka sem alszik

Fotó: turizmus.com / Révész Róbert

Ezek ma már történelmi emlékhelyek, a szerencsésebbeket ma is hasznosítják, ilyen például a Bopiliao Történelmi negyed, ahol galériák, fiatal művészek műtermei kapnak teret.

Tajpej, az érzékek városa

Tajpeji úti beszámolónk második részében bemutattuk a Michelin-csillagos tajpeji séfek művészetét. Az éjszakai piacok színes gasztronómiai kínálatát, amit muszáj kipróbálni. Minden sarkon belefuthatunk különleges, autentikus utcai ételkreációkba, amelyek nagy meglepetéseket tudnak okozni az európai ízlelőbimbóknak.

Az egyik éjszakai piac bejárata

Fotó: turizmus.com / Révész Róbert

Nemcsak az ízérzékelésünket, a testünket is kényeztethetjük, ugyanis tradicionális, szakmájukat mélyen ismerő masszőrök és masszázsszalonok várják a relaxálni vágyó fáradt turistákat.

A helyiek is előszeretettel ülnek be egy félórás vagy akár másfél órás masszázsra. Mi a klasszikus tajvani talpmasszázs mellett tettük le a voksunkat, melyet egy órán keresztül élvezhettünk, nem kevés fájdalommal. Ám a végén annál jobb közérzettel vethettük bele magunkat az éjszakai piacok forgatagába.

Masszázs közben...

Fotó: turizmus.com / Révész Róbert

A listánkon bőven maradtak megtekintendő látnivalók. A városon belül ilyen például az Elefánt-hegy, a városhoz közeli nevezetességek között pedig a hőforrásokra épülő fürdőházak.

De ott tartózkodásunk alatt hallottunk az ország tengerparti resortjairól, 3000 méternél magasabb hegyeiről, a Tajvanhoz tartozó szigetekről, illetve a természeti látnivalókat a történelemmel és a helyi kultúrával izgalmasan ötvöző, egyedülálló vasútvonalakról is.