Barangolás a Kis-Duna mentén Ráckevétől Szigetszentmiklósig

Unikális helyszín a Csepel Autó Gyártmánymúzeum, amely a szigetszentmiklósi ipari park területén található (nem összekeverendő a Csepel Művekkel!). Egykor, 1949–1992 között ez volt a magyar gépjárműgyártás fellegvára, ahol a szocialista országok közötti munkamegosztás keretében teherautók és autóbuszok készültek.

A magyar járműgyártás egykori büszkesége a múzeum udvarán

Fotó: Csémi Klára

Robusztus teherautók, egyedi műszaki megoldások

Fénykorában, a hetvenes évek közepén a Csepel Autógyár tízezer embernek nyújtott biztos megélhetést, nagy részük a közeli lakótelepen élt. Közreműködésükkel készültek a mind korszerűbb járművek, valamint az alvázak, pótkocsik, dízel- és benzinmotorok, amelyek nélkül megoldhatatlan lett volna az áru- és személyszállítás, a honvédelem és a betegellátás. Az évtizedek során 74 ezer tehergépkocsi és nyerges vontató, valamint 211 ezer Ikarus autóbusz gördült ki innen.

A múzeum az egykori, még ma is kissé olajszagú átadóüzemben kapott helyet, ahol a végső minőségi ellenőrzést végezték. Az egymás mellett sorakozó robusztus teherautók mindegyike magántulajdonban van, a tablók, tárlók, fotók és tervrajzok az egyedi műszaki megoldásokban, fejlesztésekben bővelkedő hőskort idézik. A Városi Helytörténeti Gyűjteményhez tartozó múzeum látogatása ingyenes, de bejelentkezéshez kötött.

André Kertész: „Szigetbecse, művészetem bölcsője"

Kis-Duna, nagy élmény! – A szlogennek sem utolsó megállapítás a Mártoni Csárda és Fogadó vendégszobáinak ajtaján olvasható. Nincs is ebben semmi túlzás, állapíthattuk meg a szigetcsépi Gál Szőlőbirtok és Pincészet finom boraival gazdagított ebéd elfogyasztása után az újabb egyedi helyszínen, a szigetbecsei André Kertész Emlékmúzeumban. Itt egy igazi világnagyság, a 20. századi fotóművészet egyik legnagyobb alakjának munkásságába pillanthattunk be annak a 120 felvételnek a segítségével, amelyet André Kertész (1894–1985) maga válogatott össze, és ajándékozott a becsei önkormányzatnak az állandó kiállítás anyagaként.

André Kertész 120 fotográfiája látható szigetbecsei emlékházában

Fotó: Csémi Klára

A művészt felhőtlen gyermekkorának emlékei kötik a településhez, ahol nagybátyjánál a nyári hónapokat töltötte. „Szigetbecse művészetem bölcsője" – vallotta a művész. A sajátos hangulatú felvételek egy része ezt a korszakot idézi fel: életképeket látunk a falu lakóiról, a vízparti táj szépségét, aztán nagyvárosi jeleneteket, első világháborúba induló katonákat, valamint néhány olyan elkapott pillanatot megörökítő felvételt, amely Kertész védjegyévé vált. „Egyszerűen úgy fényképeztem a dolgokat, ahogy rám hatottak" – fogalmazott saját dokumentarista stílusával kapcsolatban, amely élete második felében, a hatvanas-hetvenes években széles körű nemzetközi elismerést aratott.

Vizek és tornyok városa

Ráckevét, a térség talán legismertebb települését a vizek és tornyok városának is nevezik, lévén, központjában négy templom tornya tör az ég felé. Ezek közül kettőbe látogattunk el, további utazást téve az évszázadok között. Magyarország egyetlen gótikus stílusú szerb ortodox templomát 1487-ben szentelték fel, majd néhány évtizeddel később két kápolnával bővítették ki. A kívülről zömök építmény belül életre kel: ikonosztázát faragott, aranyozott ikonok, falait színpompás, balkáni stílusú szekkók díszítik; nehéz a látvánnyal betelni. Különös kontrasztot képez a különálló, barokk stílusú, égszínkék harangtorony, amelynek alsó részét az 1510-es években építették, ám csak Mária Terézia uralkodása idején, az 1700-as évek második felében fejezték be.

Hazánk egyetlen gótikus stílusú ortodox temploma Ráckevén található

Fotó: Csémi Klára

Innen az út az 1799-ben épült római katolikus templomba vezetett, amelyet belső díszítése tesz különlegessé. Idén éppen harminc éve, hogy Patay László Munkácsy-díjas festőművész, a város lakója és nyolc segédje befejezte a mennyezetet és az oldalfalakat díszítő 600 négyzetméteres szekkó megfestését, amelyen 245 alak látható. Nemcsak bibliai személyek és szentek – közülük néhány az alkotó szüleinek és feleségének, valamint a környék dolgos kezű lakóinak arcvonásait viseli –, hanem a bejárat mellett, kétoldalt világi személyek, a város híres lakói és elöljárói, valamint azok, akik sokat tettek a templom kifestéséért – akár anyagi hozzájárulással, akár kétkezi munkával.

Előbbiek egyike Horvát Nepomuki János, a ráckevei jobbágyfiúból lett huszárkapitány, akiről a legenda szerint Petőfi Sándor a János vitéz alakját mintázta. Úgy tartják, Juliska néven létezett Iluska is, kettejük egymásba fonódó alakja Markolt György szobrászművész díszkútján, a templom előtti téren áll. Van a városban János vitéz meseút is – a 12 állomás egy-egy feladattal várja a vállalkozó kedvű „meseutasokat" –, és a Petőfi-év kapcsán meghirdették a János vitéz társasjáték-készítő versenyt is.

Hajómalom, vízi élmények

Innen egy ugrás a sétány, ahol a Csónakos piac jóvoltából hetente kétszer ugyanúgy benépesül a tér, mint egykor, amikor a kofák itt kötöttek ki friss portékájukkal. A part mentén áll az ország utolsó működő hajómalma, az ún. Gyurcsik-féle, 12-es sorszámú hajómalom rekonstrukciója. Arra az időre emlékezteti a látogatót, amikor a Ráckevei-Duna-ág mentén még 56 ehhez hasonló malom őrölte a gabonát – olyan finomságúra, amilyet a gazda kívánt.

Az ország utolsó működő hajómalma

Fotó: Csémi Klára

A kéttucatnyi települést felölelő kistérség természetesen sokféle vízi élményt is kínál. Nemcsak fürdőzést vagy kajakozást a csendes lagúnák között, hanem rövidebb sétahajózást és egész napos, szigetkerülő hajókirándulást is. A hajó fedélzetéről pedig új perspektívából vehetők szemügyre a part menti települések és a nádasok, az úszólápok, a lakott és lakatlan szigetek, a vidék gazdag élővilága.

Munkatársunk a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztálya által szervezett tanulmányúton járta be a környéket.