Soňa Jelínková: Ehhez a munkához ismerni kell mindkét ország lelkét

Rendszeresen járunk együtt Szlovákiába, és Budapesten is számtalan eseményen találkoztunk már, ez az oka annak, hogy ebben a személyes hangvételű beszélgetésben tegeződünk. Kezdjük azzal a kérdéssel, ami elsőként bennem is felmerült, amikor sok-sok évvel ezelőtt megismerkedtünk: hogyan tanultál meg ilyen szépen magyarul?

Besztercebányán születtem, talán én vagyok az utolsók egyike, aki ott még tudott magyarul. Nagymamán és anyám losonci volt, anyám kétnyelvű újságíró és meseíró, aki gyönyörűen beszélt magyarul. 1957-ben Egyszer volt, hol nem volt, 1961-ben A telhetetlen tarisznya címmel jelent meg mesekönyve Magyarországon. Apám csak kicsit és rosszul beszélte a nyelvet, inkább, ahogy az utcán tanulta.

Soňa Jelínková, a Slovakia Travel budapesti képviselet-vezetője

Fotó: Bódi Ágnes

Anyám nagyon szigorú volt, ami a szlovák és a magyar nyelvet illeti. Biztosan nem beszélek magyarul úgy, ahogy ő, de a barátaim azt mondják, már nem érzik az akcentusomat, és remélem, ez tényleg így van. Anyukámtól és a nagymamámtól nem kaphattam nagyobb ajándékot, mint a magyar nyelvet.

Akárhányszor elmegyünk busszal Besztercebánya mellett, távolról mindig megmutatod az egyetemet, ahol végeztél. Máig ilyen sokat jelent neked?

Középiskolás koromban még nemzetközi jogász akartam lenni, egy kicsit belenyúlni a diplomáciába. Sajnos ez nem adatott meg, az 1968 utáni csehszlovák politikai tisztogatások az apámat is érintették. Emiatt öt évig nem mehettem egyetemre, ez idő alatt letettem egy második érettségi vizsgát idegenforgalomból. Humán szakra továbbra sem felvételizhettem, de végül nagy nehézségek árán bejutottam a besztercebányai közgazdasági egyetem frissen induló idegenforgalmi szakára. Ezt az első pillanattól nagyon megszerettem. Három nyelvet tanultunk, oroszt, németet és angolt, és az egyetem mellett rögtön elkezdtem az idegenvezetést is. Belföldön és külföldön egyaránt vezettem csoportokat, így Csehszlovákia mellett szép lassan bejártam Európa nagy részét.

Az Alma Mater megadta nekem, ami hiányzott az életemből. Ez az oka annak, hogy Besztercebányán járva a mai napig minden alkalommal bemegyek az egyetemre. Most is dolgoznak ott ismerős professzorok, részt veszek panelbeszélgetéseken, diplomamunkák bírálatában, és máig érzem magam körül a szeretetet.

Diplomával a zsebedben hol folytattad?

Szállodás lettem Pozsonyban, a Finta József tervezte Hotel Bratislavában. A szálloda az 1920-ban alapított Čedok Interhotel Holdinghoz tartozott, amelynek utazási irodái is voltak Csehszlovákiában és külföldön. Így kerültem 1987-ben referensnek a Čedok budapesti irodájába, ahol 1990-ig dolgoztam.

Miért váltottál az utazásszervezésre?

Mert lehetőséget kaptam arra, hogy szolgálati útlevéllel, valutás fizetéssel kipróbáljam magam külföldön, az idegenforgalom egy újabb területén. Ez szakmailag is presztízsnövekedést jelentett, ettől kezdve a szállodai szakmában is csak vezető pozíciót töltöttem be.

Ez volt az első hosszabb tartózkodásod Budapesten. Hogy érezted magad?

Ott volt az irodánk a Duna mellett, a Parlament közelében, ilyen környezetben csak megszeretni lehetett Budapestet. Azóta is imádom a várost, még mindig megcsodálom az épületeket, a homlokzatokat, színházba, koncertre, étterembe járok, megnézem az új magyar filmeket, sokat vagyok együtt az itteni barátaimmal – ebben a pozícióban mindkét ország lelkét meg kell ismerni.

A megbízatásom három évre szólt, ezután visszatértem a hotelszakmába Pozsonyba, ahol vezérigazgatóként megnyitottam a Holiday Innt, majd a Hotel Danube Food & Beverage igazgatója lettem. Közben meghalt az anyukám, és ebben a nehéz időszakban lehetőséget kaptam arra, hogy visszajöjjek Magyarországra, a Čedok szlovákiai utódjaként alapított Satur budapesti irodájának élére.

Merthogy közben megtörtént a rendszerváltás, és megalakult az önálló Szlovákia. Hogyan élted meg?

Akkor nagyon fájt a szívünk Csehszlovákia és főleg Prága után, de most már több szempontból is úgy gondolom, jó, hogy így alakult. Ma egy modern kis országban élek, Pozsony dinamikusan fejlődő, tiszta, nagyon szép város, tele kultúrával és mindennel, ami a kellemes városi élethez szükséges.

Az új munkával megint kétlaki lettél...

Igen. Tíz évig vezettem a Satur budapesti utazási irodáját. Aztán 2007-ben megalakult a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal, és megnyertem a magyarországi iroda vezetésére kiírt pályázatot. Ekkor kezdtem el a nulláról felépíteni a budapesti képviseletet azon a helyen, ahol most is beszélgetünk, a Szlovák Intézet egyik irodájában. Azóta többféle szervezeti átalakulás történt – legutóbb 2024. január 1-jén, amikor a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal utódja, a Slovakia Travel a frissen létrehozott Idegenforgalmi és Sportminisztériumhoz került.

Olyan időkben kezdtem, amikor a két ország nem volt túlságosan jóban, a magyarok nem nagyon akartak Szlovákiába utazni. Még Donovalyba se mentek, az pedig fokmérő: ha ott nincsenek magyar vendégek, akkor nagyon nagy baj van.

Az utazási irodai pályafutásom és a meglévő kapcsolatrendszerem nagyon sokat segített az indulásban. Lassan megtudtam a szakmától, hogy mire van szüksége a magyar vendégnek, és a folyamatos építkezésnek köszönhetően ma már sokkal többen értékesítik Szlovákiát, mint tíz évvel ezelőtt. Ehhez hozzátartozik, hogy évi tíz-tizenkét alkalommal viszek tanulmányútra magyar újságírókat és utazási irodásokat Szlovákia különböző vidékeire, és havonta szervezek egy-egy prezentációt Budapesten, ahol bemutatkozik valamelyik szlovák régió vagy város turisztikai képviselete.

Elsősorban mit keresnek a magyarok Szlovákiában?

Fontos számukra a közös történelem, a közös múlt – amit nem mindig egyformán értékelünk, de ezek a különbségek az élményekkel, a kultúrával áthidalhatók. Az idegenforgalom közelebb hoz minket egymáshoz. A magyarok megnézik a történelmi városokat, járják a kastélyokat, várakat, mennek gerinctúrákra, síközpontokba, és ma már a két nép angolul és németül is szót ért egymással.

De azért ne fejtsük el, hogy Szlovákiában él 400-500 ezer magyar, a Duna-mentén, a Csallóközben probléma nélkül használhatjuk a magyar nyelvet, és a Magas-Tátráig mindenhol találunk magyar idegenvezetőt, magyar étlapot, magyar nyelvű turisztikai tájékoztatókat.

Ehhez a szlovák szakembereket is meg kellett tanítani arra, hogy nyissanak Magyarország felé. Én közvetítem nekik, hogy mit szeretne a magyar vendég, a magyar utazási irodai szcéna és a szaksajtó, a szlovák TDM-ek pedig tudják, hogy mit akarnak megmutatni. Rengeteg apró gyémánt van abban az ékszerdobozban, amit ma Szlovákiának hívunk. Ezt kell kinyitni, és kigurítani belőle a kincseket.

Szakmai életút

A besztercebányai egyetem közgazdasági karán szerzett idegenforgalmi diplomát. Diákként dolgozott idegenvezetőként, majd Pozsonyban, a Hotel Bratislavában kezdte szállodai pályafutását.

1987-ben került először Budapestre a Čedok Interhotel Holding utazási irodai referenseként. 1990-ben néhány évre visszatért a szállodaszakmába Pozsonyba, majd 1996-ban ismét Budapestre jött mint a Satur utazási iroda vezetője.

2007-től Szlovákia budapesti turisztikai képviseletét vezeti.

Hogy jó úton haladunk, azt jelzi, hogy az utóbbi években a magyarok visszatértek nemcsak Donovalyba, de Szlovákia más régióiba is. A friss statisztika szerint 2022 és 2023 között 36 százalékkal nőtt a magyar vendégek száma, az idei téli szezonban pedig a Donovalyba érkezők 50 százaléka magyar volt. Mindez közös munka eredménye. Nagyon szépen köszönöm a magyar turisztikai szakmának, az utazási irodáknak, az újságíróknak, amit Szlovákiáért tesznek. Természetesen Pozsonyból, a Slovakia Traveltől is rengeteg támogatást kapok, és megtisztelő, hogy a minisztérium tavaly rangos szakmai kitüntetéssel ismerte el a munkámat.

Honnan meríted az energiát mindehhez?

Szeretem az embereket, ezt a munkát csak így lehet végezni. Mindig nagyon sok ember van körülöttem, ami rengeteg erőt és inspirációt ad. Minden további ebből jön. A feltöltődéshez hozzátartozik az is, hogy Budapesten gyógyfürdőbe járok – a Rudas a kedvencem ­–, gyakran megyek színházba, rendezvényekre. Gyerekkoromtól szeretem a mozit, és mivel az irodától egy ugrásra van a Puskin és az Uránia, biztos, hogy hetente egyszer beszaladok egy-egy filmre.

Utazni is nagyon szeretek, ha tehetem, a budapesti Utazás kiállítás után minden évben elmegyek valamelyik távoli desztinációba, most épp egy Laosz–Vietnam–Kambodzsa körútra készülök. Igyekszem megismerni más népeket, és a különböző kultúrákból a legjobbat meríteni. A karma törvénye, hogy ha adsz, akkor kapni is fogsz – arra törekszem, hogy eszerint éljek.

(Írásunk eredetileg a Turizmus.com Magazin 2024. áprilisi számában jelent meg. Ha szeretne előfizetni a lapra, ezen a linken megteheti.)