Csődhullám – az Air Berlintől a Wow Airig

Ha egy légitársaság vezetője kívánhatna magának ideális gazdasági környezetet, akkor az nagyjából olyan lenne, mint a jelenlegi: tartós konjunktúra, viszonylag kedvező üzemanyagárak és alacsony kamatok. De nagyrészt épp ezek az első látásra kedvező körülmények felelősek azért is, hogy mostanában annyi légitársaság tűnik el a süllyesztőben – írja múlt héten megjelent cikkében a WirtschaftsWoche német gazdasági hetilap.

Amikor az Air Berlin kb. másfél évvel ezelőtt csődbe ment, csak Németországban több mint fél tucat kisebb társaságot (pl. Small Planet Germany, Azur Air Germany, Germania) rántott magával. Nagy-Britanniában a Monarch és a Flybmi álltak le, Dániában a Primera Air, Svájcban a Skyworks. Március vége óta pedig az izlandi Wow Air gépei nem szállnak fel többé, és a cikk szerint nagy az esélye annak, hogy ezeket más társaságok is követik az európai légtérben.

A lap rámutat: még ha a csőd okai társaságonként különbözőek is, legalább öt közös pontot azért találunk, ezek pedig a következők:

1. Az Air Berlin „mérgező öröksége”

Légitársasági csődök mindig is voltak, de az Air Berlin csődje után feltűnően megszaporodtak. Ehhez a lap szerint hozzájárult, hogy a második legnagyobb német légitársaság 2017 őszén bekövetkezett bedőlése után sok légitársaság megrohanta a legjövedelmezőbb felszabadult útvonalakat. Aminek az lett az eredménye, hogy több – különösen a Németországot és Ausztriát a Földközi-tengeri üdülőhelyekkel összekötő – útvonalon túlkínálat keletkezett, ez pedig nagy árcsökkentésekhez, majd veszteségekhez vezetett.

Az Air Berlin másfél évvel ezelőtt kényszerült földre

Fotó: Wikipédia

2. Először túl kevés, majd túl sok repülőgép

A légitársaságok nemcsak a keresletet, a képességeiket is túlbecsülték. A hosszú távú növekedés reményében elkezdtek gépeket vásárolni, az alacsony kamatok miatt többet is a kelleténél. A főszezonban azonban sorozatos hivatalos és műszaki problémák léptek fel, ezért a gépek egy része nem tudott munkába állni. Emiatt számos járat kiesett, ami nemcsak a bevételek elmaradása, hanem az érintett utasoknak fizetett költségtérítések és kártérítések miatt is nagy érvágás volt a légitársaságok számára. A főszezon után pedig már eltúlzottnak bizonyultak a flottabővítések.

3. Az „üzemanyagjojó”

Az üzemanyag ára ugyan viszonylag alacsony mostanában, de annyira ingadozó, hogy az már nem tesz jót az iparágnak. Mivel az üzemanyag általában a költségek mintegy 40 százalékát teszi ki, már egy kisebb árváltozás is eltüntetheti a nagy verseny miatt szűkre vett árrést.  Ez ellen az sem segít, ha a társaságok bebiztosítják az áraikat ingadozás ellen, mert egyrészt ezek a biztosítások éppen a nagy ingadozások miatt elég drágák, másrészt pedig, ha az árak csökkennek, és a társaság egy ennél magasabb árra kötötte meg biztosítást, akkor még jobban ráfizet.

4. A partnerek problémái

Miután a légitársaságok évekig visszafogták magukat a munkabérek emelése terén, az emiatt megszaporodott sztrájkok az elmúlt időszakban emelésre kényszerítették őket.

Ráadásul a munkaerővel a légitársaságok partnereinek is gondjaik akadtak: a forgalom növekedett, de a biztonsági ellenőrzéseket végző személyzetet nem sikerült ennek megfelelő ütemben bővíteni, a légiirányítók hiánya, ill. sztrájkjai – aminek eredményeként mintegy százezer járat jelentős késéssel vagy egyáltalán nem tudott felszállni – pedig még ennél is érzékenyebben érintették a légitársaságokat.

5. Konszolidáció és piaci fölény

Az, hogy főleg kisebb és új légitársaságok mentek tönkre, az elmúlt évek felvásárlásainak és összevonásainak a közvetlen következménye. Egyrészt a nagyobb vállalatok eleve védettebbek pénzügyi szempontból, másrészt a Lufthansának vagy az IAG-nek sok jól jövedelmező hosszú távú járata van, ami miatt jobban meg tudnak engedni maguknak gyengébb időszakokat vagy egy árversenyt, mint a kisebb társaságok, amelyek főleg sok versenytárs által is kínált üdülőútvonalakon közlekednek, vagy pedig ártudatos szabadidős utazókat céloznak meg. Ezenkívül a piacvezetők az erős márkájuknak, légitársasági szövetségi tagságuknak és a sok átszálló utasnak köszönhetően olyan mellékútvonalakon is eredményesebben tudják tölteni a gépeiket, amelyeken a kisebb szereplők gépei félig üresen maradnának.